PetőfiSzinte nincs olyan, magát magyarnak valló ember, aki ne tudná, hogy Petőfi az 1822-ről 1823-ra virradó szilveszter éjszakáján született. Amikor ehhez kerestem némi adalékot az interneten érdekes részletekre bukkantam, amelyek számomra is meglepetést okoztak. Ebből gyűjtöttem össze néhányat.

A Kiskörösi Evangélikus Egyházközség honlapjából az alábbi részleteket tudtam meg Petőfi születési körülményeiről:

„Egyházközségünk irattárában õrizzük Petõfi Sándor kiskõrösi születésének és kereszteltetésének bizonyítékát. A IV. sorszámú keresztelési anyakönyvet 1814-1838-ig vezették (ekkorra telt be). Ennek az anyakönyvnek a 127. oldalán a következõket találjuk:
a latin nyelvû fejléc (ekkor még a latin nyelv volt a hivatalos nyelv Magyarországon) szerint 1823-ban Martiny Mihály és Jeszenszky József voltak a gyülekezet lelkészei;
“Mense Januario” – január hónapban, rögtön 1-es sorszám alatt a következõ bejegyzés olvasható: elsején megkereszteltek egy fiúgyermeket, akinek neve Alexander (Sándor), szüleinek neve Stephanus Petrovics (Petrovics István) és Maria Hruz (Hrúz Mária), valamint olvasható a hat keresztszülõ neve, akik közül is kettõ a keresztelõ lelkész, Martiny Mihály Károly fia és Ludovika nevû leánya voltak.
Feltûnhet, hogy egy adat hiányzik, éspedig a születési hely rovat. Ez volt az oka egyébként a meg-megújuló ún. szülõhely-vitáknak is. Ha viszont megnézzük a teljes anyakönyvet, valamint a többi, korábbi és késõbbi köteteket (ma már a XVII. kötetnél járunk), akkor kitûnik, hogy ebben a században sehol sem jelölik a születési helyet. Egyszerû az oka: minden gyermek, így Petõfi Sándor is, otthon, a családi ház „tiszta szobájában” született, egy bába segítségével. Petõfi születésénél egy lelkészözvegy, Leschka Istvánné Rebeka asszony volt a bába. Pontosabban, két más helyen találunk bejegyzést a születési helyre vonatkozóan, de ezek is éppen azt tanúsítják, hogy a gyermek nem Kiskõrösön született. Ezt fontos volt tehát megjegyezni, éppen az eltérés miatt, míg a többi esetben fölösleges volt a mindig ismétlõdõ adatnak egy rovatot fenntartani.
Még egy bizonyítékot tartalmaz az anyakönyv: feltûnõ, hogy szinte minde napra jut egy-két keresztelés. Tehát nem várták meg a soron következõ vasárnapot sem a kereszteléssel. Ennek pedig két oka volt: a magas gyermekhalandóság miatt szinte azonnal megkeresztelték a gyermekeket, mert tudták, hogy az üdvösség egyik Jézus Krisztus által is megnevezett feltétele a keresztségben való részesülés. A másik viszont az a hagyomány volt, miszerint az édesanya addig nem mehetett ki a házból, amíg meg nem keresztelték a gyermeket, mert elsõ útja a templomba kellett vezessen.”

Azt sem tudtam, hogy

„ahogyan az európai folklórban számos helyen megvan, Petőfi születésekor is maguktól szólaltak meg a harangok (ez a szentek születésére vonatkozó vallásos hagyomány profanizálása), aki – Szilveszter éjszakáján születvén – szerencsegyereknek tekinthette magát. (A nemzetközi mesemotívumok vonatkozó indexszámai: F960.1.4 és N203.) A hagyománynak ezt a részét – fűzzük hozzá a Petőfi körüli életrajzi kutatások tapasztalatait – maga a költő szintén ismerhette, sőt romantikusan felfokozott jelentőséget tulajdoníthatott neki, hiszen a nyilvánosság előtt mindig keresztelése napját, (1823.) január 1-jét, a Szilveszter napjáról Újévre virradó éjszakát vallotta születése időpontjának is. Erről a napról keltezte Összes költeményei előszavát, kérte Kossuthtól katonai előléptetését stb. Mindezt tette annak fényében, hogy – amennyiben hihetünk az iskolatárs, Kemény (Jakubovics) Mihály emlékezésének – bizalmas, baráti körben december 30-i születését említette. És talán a Szendrey Júlia-szerelemnek, majd a házasságnak is motívuma lehetett, hogy a leánnyal hasonló volt a helyzet: 1828. december 29-én született, ám 1829. január 1-jén keresztelték.”

Forrás: http://www.itk.iti.mta.hu/1999-56/szemle.htm

Vagy azt sem, hogy Sissy-hez hasonlóan állítólag Petőfi is egy foggal érkezett a világra. A magyar népi hagyomány szerint ez azt jelenti, hogy a gyermek felnőttként híres lesz és nagy tetteket fog véghezvinni, s ez a jóslat Petőfi esetében be is teljesült…
Forrás: http://www.an-no.hu/index.php?cikk=2630

Számomra azonban a legérdekesebb a Népszava 2000. január 3-i számában megjelent elemzés volt, amelyben Dr. Virág Teréz pszichológus amellett érvel, hogy Petőfi újévi versei azt erősítik, hogy a költő saját születési dátumában soha nem az újév beköszöntét ünnepli, hanem az óévet siratja. Ez mélylélektani megközelítésben arról árulkodik, hogy a haldokló év utolsó és az új év első napja között született költőben világrajöttének évfordulója már kisgyermek korában halál-asszociációkat keltett.

“Miért siratta Petőfi Sándor születésnapjain az óévet?
Dr. Virág Teréz pszichológus mélylélektani versolvasatai

Szilveszter nagy költőszülöttére, Petőfi Sándorra életrajza és versei alapján mint egészséges lelkületű, zabolátlan, belső kételyektől mentes egyéniségre emlékezik az utókor. Dr. Virág Teréz pszichológus, aki nemrégiben mélylélektani nézőpontból vette szemügyre Petőfi líráját, úgy találta, hogy a szabadságharcban elesett forradalmár poéta személyisége – mint a nagy formátumú alkotóké általában – sokkal szélsőségesebb és árnyaltabb volt, mint eddig hittük, s e fölfedezésével alaposan átrajzolta a köztudatban őrzött sematikus költőportrét. Immár kötetben is megjelent a Pszichoanalitikus Konferencián elhangzott előadásának szövege, melyben sajátos műelemzési módszerét ismertette. Dr. Virág Terézt a Petőfi-versek új olvasatáról kérdeztük.
– Miért foglalkoztatja pszichológus létére a költészet?
– Az anyanyelvünkkel magunkba szívott versek mélyen átszövik érzelmi életünket, ezért alkalmasak arra, hogy utalásrendszerükkel megismerjük és feltárjuk az emberi lélek mélyebb rétegeit. Újraolvasva úgy értelmeztem Petőfi verseit, hogy jó részük ugyanazokat az emberi érzéseket, lelki jelenségeket fejezi ki, amelyeket a tudományos megközelítés kutat a maga sajátos módszereivel. Hiszen a pszichoanalízis tudományának és a művészetnek a tárgya is azonos: mindkettő az emberi lélek rejtelmeit igyekszik ábrázolni.
– Mért éppen Petőfi életműve keltette föl a kíváncsiságát?
– Furcsának találtam, hogy Az apostol költője – aki önmagáról mintázta beszédes nevű hősét, Szilvesztert, lévén maga is esztendőforduló éjszakáján jött világra – verseiben következetesen „elfeledkezett” születésnapjáról, és a szokásoktól eltérően nem az újév beköszöntét ünnepelte, hanem az óévet siratta. Ez annál inkább figyelemre méltó, mivel Szerb Antal is kiemelte, hogy „Petőfi életrajzi költő. Költészetében nincsen törés élmény és költői feldolgozás között: az élmény olyan egyenesen lesz irodalommá, mint a nagy naplóírók naplóiban. Ezért van, hogy a filológia életrajzát oly pontosan, napról napra és óráról órára haladva ismeri.” Megkerestem Petőfi szilveszter napján írott verseit. A Búcsú 1844-től címűben ezt írta: „Egy esztendő a másik sírját ássa, / Gyilkolják egymást, mint az emberek.” 1845-ben a Téli éj-jel így búcsúzott az óesztendőtől: „Közelg az éjfél. Fenn virrasztva várom. / Akkor kisértet látogat meg, három; / Szent háromság, mely egykor vezetett: / A hit, a remény és a szeretet. / Nem élnek többé. Meggyilkoltatának.” 1846-ban az év utolsó verse volt a jól ismert Egy gondolat bánt engemet, melyben ünnepélyes, lassú gyász-zenével temetik el a hősöket. Mindez azt a feltételezésemet igazolta, hogy a haldokló év utolsó és az új év első napja között született költőben világrajöttének évfordulója már kisgyermek korában halál-asszociációkat keltett. A pszichoanalitikus gondolkodásban a születés eleve „őstörést”, traumát jelent, de Petőfi születési gyászreakcióit világrajöttének körülményei is magyarázzák. Illyés Gyula Petőfi-életrajzában így örökítette meg érkezését: „Anyja későbbi szavai szerint ökölnyi csöppség volt. Szalvétába kötötték; megmérték egy piaci fölakasztó mérlegen; igen könnyűnek találták. Aztán gyorsan megfürösztötték, mégpedig úgy, hogy a langyos vízbe némi spirituszt öntöttek… ez megerősíti a gyönge csecsemőt abban, hogy megmaradjon.” Petőfi születésekor az 1822-es év éppen véget ért – így az év halála és az ő születése éppen egybeesett. Nagyon súlyos traumaként élhette meg ezt az időpontot, hiszen később sem volt képes eldönteni, hogy akkor született-e, amikor az év meghalt, vagy amikor elkezdődött. Ez egyet jelenthetett nála az intrauterin (méhen belüli) élet elvesztésének gyászával.
– A születésekor átélt halálfélelem tükröződik tehát Petőfi gyászos hangulatú évbúcsúztató költeményeiben?
– Való igaz, születésének körülményei fokozott halálfélelmet kelthettek benne – de Petőfiből nem lett volna Petőfi, ha a trauma emlékét művészként nem dolgozza fel. A világszabadságért életét föláldozni kész, királyakasztásra buzdító költő verseiben a manifeszt szövegtől elvonatkoztatott, latens tartalmak arról tanúskodnak, hogy ő megfordította a tudattalanjában lappangó érzést: az eredeti halálfélelmet a tudattalanba száműzte, és magas színvonalú, művészi elaborációval ellentétévé, halottszeretéssé és halálvággyá alakította. Ez a vágyteljesítési törekvés motiválta költőként és forradalmárként is, hogy a hősi halált keresse. Az antik mitológiában a halottszeretés Orfeusz történetében jelenik meg. Orfeusz nem tud beletörődni Euridike elvesztésébe és utána megy az alvilágba, hogy visszahozza az életbe. Petőfinél nem az élő megy a halott után, hanem a halott vágyik vissza az élőhöz, amint azt a Szeptember végén című versének közismert motívuma jelzi.
– Mindenki traumaként éli meg saját születését, mégsem lesz mindenkiből költő. Mi kell még a tehetség kibontakozásához?
– Mesterem, dr. Hermann Imre, a tehetség-problémákkal foglalkozó nagyszerű orvos és pszichológus megfigyelése szerint az okos gyerekeket nagyon hamar foglalkoztatni kezdi a halál, az elmúlás gondolata, és sokat meditálnak ezen. A tehetségnek fontos kelléke a haláltudat. Miért? Mert ha tudomást vesz a halálról, akkor ki akar fogni rajta, küzdeni kezd ellene, s ennek lesz bevált módja a műalkotás. Hermann azt állítja, hogy a versekben a visszatérő formaelemeket is a halál mozgatja: a költő nem tud beletörődni az élet rendjének visszafordíthatatlanságába, ezért állandóan visszatér a ritmus, a rímek, az alliterációk segítségével a kiinduló formához, felidézve az életadó anyához fűződő eredeti kapcsolatot. Mesterem szerint a költőknél „az előrelátás a ritmus szabályában és a rímben, a halott-szeretés az elhangzó szó becsülésében tér vissza.”
– Mennyiben tér el a versek mélylélektani olvasata által előhívott Petőfi-kép a jól ismert portrétól?
– Hatvan évvel Freud Álomfejtésének megjelenése előtt Petőfi már megörökítette verseiben az álmait. Olykor megkísérelte, hogy kifejezze költeményeiben az álom funkciójáról, feladatáról vallott gondolatait is, gondosan elkülönítve egymástól a szorongásos és vágyteljesítő álmokat. Petőfi neurotikus és agresszív tartalmú versei kevésbé ismertek. Feltűnő, hogy az anyjához és anyjáról írt verseinek hangulata idillikus és harmonikus anya-gyerek kapcsolatot tükröz, szemben az Álmos vagyok és mégsem alhatom című verssel, melyben az anya akasztófán függő halott gyermeke lábát húzva táncolja körül a bitófát. A János vitézben és az Apostolban is gonosz asszonyok szerepelnek, akik kiteszik, eldobják maguktól gyermeküket. A jó, gyermekét szerető és a gonosz, gyermekét elpusztítani kész anya közötti ellentét szimbolikus formában Petőfi tájábrázolásában is megjelenik. Erre, a Petőfi verseiben tükröződő szélsőséges ambivalenciára Hermann Imre pszichoanalitikus megfigyelései adnak magyarázatot, mely szerint a tehetség egyik jellemző vonása az érzelmi élet szélsőséges ambivalenciája, mely agresszív gondolatokban nyilvánul meg, de ezeket a rendkívüli képességű alkotók képesek szavakba önteni. Másik mesterem, Mérei Ferenc is hasonló következtetésre jutott. Szerinte a pszichológia a nagy művészek példáján tanulhatta meg azt, hogy a kreatív ember olyan feszültségeket dolgozhat fel magában, amelyekbe más esetleg belepusztulna. A kreativitás az ember felemelkedése, felvilágosodás a társadalomban, öngyógyítás a lelki életben.”

Dr. Laáb Ágnes

Hozzászólás írása