Palackposta

Többször leírtam már ezen a fórumon is, hogy érdemes a régiektől tanulnod, véleményüket megfontolnod, de legalábbis elgondozni azon miért is gondolták azt, amit gondoltak. Ezen az oldalon felkínálok egy-egy híres gondolkodó által írt üzenetet a kedvenceim közül:

2007-12-20

“Semmi sem véletlen nem a vakszerencse hajtja, hanem egy olyan elv, amely mindnyájunkat elvezet a kristálytiszta megértéshez, ezer meg ezer „véletlen egybeesés” és jó barát siet megmutatni az utat, amikor túl súlyosnak látszanak a nehézségek ahhoz, hogy egyedül megbirkózzunk velük.

A nehézségeknek azaz egyetlen okuk, értelmük és céljuk, hogy legyőzzük őket. Hát nem ez az emberi természet titka? Hogy a korlátokra fittyet hányva bizonyítsa végtelen szabadságát. Nem a kihívás teszi próbára az embert, nem a kihívás határozza meg, kik vagyunk és mivé leszünk, hanem az a mód, ahogyan szembenézünk a kihívásokkal, hogy egyetlen fellobbanó gyufalánggal megsemmisítjük-e a roncsot, vagy lépésről lépésre újraépítkezünk belőle, amíg újra kivívjuk szabadságunkat. A gondok célja, hogy felülkerekedjünk rajtuk. A szabadság célja a bizonyítás. És amíg hiszünk az álmainkban, nincs semmi, ami a véletlen műve lenne.” (Richard Bach)

2007-12-02

“Ha valamennyien a saját ajtónk előtt söpörnénk, az egész világ tiszta lenne.” (Goethe)

2007-11-17

“Egy drágakövet dörzsölés nélkül lecsiszolni nem lehet, ahogy az embert sem próbák nélkül tökéletesebbé tenni.” (Seneca)

2007-11-14

“A legjobb dolgok mindig a közelünkben vannak. A lélegzet az orrunkban, a fény a szemeinkben, a virágok a lábunknál, a munka a kezünkben, az Igazság ösvénye elöttünk. Ne kapaszkodjunk a csillagok felé, de becsüljük meg a hétköznapi feladatainkat abban a biztos tudatban, hogy a mindennapi kötelesség és a mindennapi kenyér a legédesebb dolog az életünkben.”
(Robert Louis Stevenson)

2007-11-10

“Két módon lehet feljutni egy tölgyfa csúcsára. Az egyik, hogy felmászol rá. A másik, hogy ráülsz egy makkra és vársz.” (Kemmons Wilson)

2007-11-09

“Aki meg akar tenni valamit, talál rá módot, aki nem, az talál kifogást.” (Stephen Dolly)

2007-11-01

“Biztos vagyok abban, hogy sem távolság, sem halál, avagy távollét szét nem választhatja azokat, kiket egy lélek éltet, egy szeretet füz össze.” (Szt. Bernát)

2007-10-31

“Kreatívitás = 10% tehetség és 90% elszántság.” (Thomas Alva Edison)

2007-10-28

“Mélyen hiszek a szerencsében, és azt találtam, minél keményebben dolgozom, annál szerencsésebb vagyok.” (Stephen Leacock)

2007-10-27

“Általában a ‘majd holnap’ a hét legzsúfoltabb napja.” (spanyol közmondás)

2007-10-26

“Az élet nem a kifogásokat, hanem az erőfeszítéseket díjazza.” (Andrew Matthews)

Egy naplószerű alkotás mindenkinek

KönyvMitch Alboom Keddi beszélgetések életről és halálról című könyvét a második évfolyamelőadáson említettem, amkor a különleges naplók is szóba kerültek. Megrendítő krónika ez, amely egy haldokló egyetemi professzor élettanításat tartalmazza. Morrie, az öreg tudós Gehrig-kórban (ALS) szenved, amelynek köztudottan nincs hatásos ellenszere, lassan megfosztja a testet a mozgás képességétől és ezzel együtt a lelket is az emberi méltóságtól.

Mitch és Morrie“Talán nem mndig valljuk be magunknak, de néha nagy szükségünk van egy tapasztalt mester türelmes, bölcs megértésére, higgadt véleményére, a legjobbkor adott tanácsára, amely átláthatóvá teszi a valóságot, megoldhatóvá a vitás kérdéseket.” Mitch Alboom számára ilyen egykori egyetemi professzora, az idős Morrie, aki szociológusként és saját bölcseleteinek segítségével sokban elősegítette tanítványai életének teljessé tételét.

Ez a könyv nem véletlenül lett világsiker és éri meg itthon is az újabb kiadásokat. Mndenkinek el kell olvasnia, amikor megérett arra, hogy Morrie segítsen rádöbbenteni az élet valóban fontos dolgaira. Összeállítottam neked egy slide-sort, amelyben kedvcsinálónak néhányat kiemeltem gondolatai közül, ami természetesen nem pótolhatja a könyvvel való személyes találkozás élményét!

>>>>>> Morrie leckéi

Adás-kapás rendje családon belül: Búcsú a szülőktől. A szülők ügyeibe való beavatkozás kötöttséget okoz

Akkor is kötöttség jön létre, amikor a gyermek segíteni akar, és ezért nem tud búcsút venni.

A szülők ügyeibe való beavatkozás kötöttséget okoz! lyenkor a gyermek beavatkozik a szülők dolgába, azaz a nagyobbak ügyeibe. Ezt két okból teheti és a két ok szoros kapcsolatba áll egymással. Az első: a gyermek szeret a szüleit, és nem bírja nézni, hogy az egyik vagy a másik szülő rosszul érzi magát. Ez mindig az elsődleges ok, és ezért nagyon nehéz felvenni a harcot a kötöttséget teremtő beleavatkozással, mert ezt a szülő elárulásának éli meg.

A második ok abban áll, hogy a gyermek, aki szeretetből beavatkozik, ezáltal nagyobb lesz. Nagyobb, mint a szülei. Mintha közben azt gondolná: ha én vagyok itt az egyetlen, ak segíteni tud a mamának, akkor nemcsak hogy nagyobb (és fontosabb) vagyok, mint a papa, de a mamánál is nagyobb vagyok.

Ám a szabályok itt is könyörtelenül működnek: a nagyság kötöttséget teremt, és megakadályozza a búcsút. Ahhoz, hogy elbúcsúzhassak a szüleimtől, először a saját feltételezett (tehát alaptalan) nagyságomtól kell búcsút vennem, és ismét gyermekké kell válnom.

Peter Orban: A családfelállítás tankönyve Bionergetic Kiadó Budapest, 2007. 107-109. oldal

A számviteli alapelvek

Karai Éva a “Versenyképesség-fejlődés-reform” konferenciára egy izgalmas előadással készül, amely bemutatja, milyen eltérések adódnak a számviteli alapelvek megítélése körül a nemzetközi és egyes nemzetek (német, magyar) gyakorlatában:

Dr. Karai Éva: A számviteli alapelvek hatása az egyedi számviteli beszámolókra

A barátság értéke

Vannak az életben olyan dolgok, amelyek esetében a közgazdászok árazási technikája okafogyott: ezeknek nincs ára, csak értéke. Már ha részesülünk belőlük. És hiánya, vesztesége, ha nélkülöznünk kell. Ám más fajta a hiány, ami akkor áll fenn, ha soha nem is volt részünk benne, és más a veszteség, amit az elválás okoz.

Nem tudom, már ki hasonlította az emberi kapcsolatokat az egymás mellett futó vonatokhoz: néha valóban mintha párhuzamos vágányokon siklanának egymás mellett életeink, aztán egy váltó elszakít bennünket egymástól…. Így vagyunk az igazán fontos kapcsolatainkkal: szerencsésnek mondhatjuk magunkat, ha akad, olyan párhuzamos sín, amelyen – a miénk mellett hosszú évekig együtt futhat életünk fontos személyeinek vonata. Szinte már úgy érezzük, nem is külön szerelvényen utazunk.

A feltétel nélküli elfogadás az egyik legnagyobb kincs, amit egyik ember a másiknak adhat. Ebben a mai – remélhetőleg átmeneti – megosztott világunkban amikor a levegő ellenséges indulatokkal telített, jó lenne felismerni a megbocsátás, az egymás iránti tisztelet, megbecsülés fontosságát. Ezek olyan érzések, amelyekkel barátok ajándékozzák meg egymást, és az ajándéktól maguk is többé, jobbá, nemesebbé válnak.

Nyár elején legrégebbi barátnőmmel – remélhetőleg csak átmenetileg – elbeszéltünk egymás mellett, és nem értettük, nem akartuk érteni a másik szempontjait. A többiek aggódnak értünk, ám a kettőnk ügyét nekünk kell egymás között rendeznünk. Kati barátnőm elküldött nekem egy e-mail formában a világhálón körözött üzenetet. Hálás voltam és vagyok érte:

Kőbe vésve

Hamvas Béla a “Láthatatlan történetben” választ ad a kettőnk között zajló nézeteltérés megoldására:

“Minden barátság azzal a homályos érzéssel kezdődik, hogy valahol már találkoztunk. Mintha régen testvérek lettünk volna. még inkább, mintha ikrek lettünk volna. S ezért a találkozás csak viszontlátás. Amikor az ember barátjától elszakad, tudja hogy ez a távozás csak látszat. Valahol együtt marad vele úgy, ahogy volt vele a találkozás előtt.”

Vigyázzatok a barátokra, vigyázzatok ikertestvéreitekre. Ezt teszem én is.

Üzenet az élőknek

Márquez Gabriel García Márquez
A “Száz év magány” írója nagyon beteg. E-mail-ben kaptam meg az alábbi felhívást: “Gabriel García Márquez egészségi okokból visszavonult a nyilvánosságtól (nyirokrákja van). Úgy tűnik, egyre súlyosabb. Búcsúlevelet küldött barátainak. Ajánlom, az utóbbi idők legzseniálisabb latin-amerikai elméjének igazán megható írását:”

Üzenet az élőknek

Beyond Budgeting

Örömmel tapasztalom, hogy más egyetemek, főiskolák hallgatói is látogatják tematikus oldalaimat. A minap egy főiskolai hallgató kért tőlem segítséget, hogy van-e valami irodalmam better budgeting, advanced budgeting, beyond budgeting témakörökben. Nekem nincs, de az alábbi két anyagot szívesen közzéteszem:

1. Beyond budgeting
2. Gördülő tervezés Rolling Forecast

Adás-kapás rendje családon belül: Az elfogadás megtagadása kötöttséget okoz. Az elfogadás felold.

A szeretet rendjének második törvénye: “Aki ad azt tisztelni kell” folyománya, hogy az adásért (amit a szülők nyújtanak) a gyermek kérféle módon viszonyulhat a szüleihez: tisztelheti vagy vádolhatja őket érte. És mindkettőnek ára van. A panaszkodás, a vádaskodás ára, hogy a gyermek lelkileg sosem válik felnőtté, mivel valójában sosem tud elszakadni a szüleitől.

„Minden gyermek (és későbbi felnőtt) életének a legnehezebb témái közé tartozik a szülőktől való elszakadás. Mindenki nagyon sokat kapott a szüleitől, és ezért – a lelkük mélyén – úgy érzik, hogy olyan hatalmas mennyiségű hálával tartoznak a szüleiknek, hogy szinte lehetetlennek tűnik elszakadni tőlük. Valóban nem egyszerű feladat tehát felnőtté válni, és ennek előfeltétele az elbúcsúzás. Felnőtté nem azért válik az ember, mert úgy dönt, vagy megházasodik (és gyermekei születnek), vagy messze eltávolodik a szülői háztól (és a szülőhazától), vagy meghalnak a szülei. Ezek mind külsődleges körülmények, amelyek ebből a szempontból semmit sem jelentenek Felnőtté akkor válik az ember, amikor búcsút vesz. És mint minden búcsú, ez is nagyon szomorú, és egyben nagyon örömteli esemény. Miután azonban kezdetben a szomorúság van túlsúlyban, ritkán jutunk el eddig a búcsúig.

Természetesen felmerülhetnek olyan okok is, amelyek gátolják, vagy (hosszú időn át) lehetetlenné teszik a búcsút. Ilyen ok az elfogadás megtagadása.

Ha egy gyermek (a mai felnőtt) még ma is a szüleire panaszkodik:
„Túl keveset adtatok nekem! A testvérem sokkal többet kapott!”
„Nem volt jó, amit adtatok nekem!”
„Még tartoztok nekem valamivel!” stb.
akkor ez annak kifejeződése, hogy a gyermek megtagadta az elfogadást. Az ilyen gyermek (aki ma felnőtt) nem tud elmenni. Nem tud elszakadni a szüleitől, mert a vád kötöttséget teremt. A gyermeknek az a véleménye, hogy még vannak igényei a szüleivel szemben és a szülőknek még kötelezettségük van irányában. Ezen a módon a gyermek továbbra is kötve marad, de úgy, hogy nem okoznak neki örömet a szülei, és a gyermek nem okoz örömet a szüleinek. Ez a rend megsértése („Aki ad, azt tisztelni kell!”) Az ilyen gyermek elhagyhatja ugyan a szüleit, de a szemrehányás annál szorosabb módon köti (negatív módon) a szülőkhöz. Nem kerülhet sor búcsúra, ehelyett düh, konfliktusok és panaszkodás kötik le az energiákat. Ezáltal még szorosabbá válik a láthatatlan kötelék. A gyermek továbbra is dühöt, fájdalmat érez, és ragaszkodik alaptalan igényéhez – ám így gyermek marad. Így nem is nőhet fel soha.”

Peter Orban: A családfelállítás tankönyve Bionergetic Kiadó Budapest, 2007. 107 oldal