Az idő megjelenítése a költészetben

szarkaTavasz

Ady Endre: A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ
S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
De élethittel én, üldözött haló,
Március kofáira és szentjeire
Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.

Hadd halljék végre olyan magyar szava,
Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
De kihez bús Hunnia szíkjairól
Sírjáig eljut, lázítva, bárhova,
Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének.

Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok
S terhére e föld száz Pontiusának
S haldoklóan mégis elküldöm magam
Boldogabb testvéreimnek síromon:
Az uj, jobb márciusi ifjúságnak.

Testvéreim, nincs nemigaz szavatok
S százszor többet merhettek, minthogy mertek.
Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb
Életre váltott jussa nem volt soha,
Mint mai, bús, magyar, ifju embernek.

Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,
Csak majmolás, ál-urság és gaz birság
S mégis, lám, ti vagytok a fiatalok
S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:
Holnap talán könnyebb lesz a mártírság.

Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
Mert él basák és buták közepette,
Mert hiába lett acélból itt a szív,
Szép ember szívként szikrázni ha akar:
A honi rozsda megfogta, megette.

De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
Az Élet szent okokból élni akar
S ha Magyarországra dob ki valakit,
Annak százszorta inkább kell akarni.

Életet és hitet üzen egy halott
Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
S láng-óhaját, hogy. ne csüggedjetek el:
Március van s határtalan az Élet.

Ady Endre: A SZÉP HÚSVÉT

Odukat és kriptákat pattant
S bús árkokig leér a szava:
Ilyen a Husvét szent tavasza
S ilyen marad.

Miért tudjon Ő az embervérről,
Mikor künn, a Tavaszban
Minden csoda csodát csinál
S minden drága fizetség megtérül?

Óh, Tavasz, óh, Husvét,
Emberek ősi biztatója,
Csak azt szórd szét köztünk:
Állandó a tavaszi óra
S ilyen marad.

Krisztus támad és eszmél,
Odukat és kriptákat pattant.
Van-e gyönyörűbb ennél?

József Attila: Hexameterek

Roskad a kásás hó, cseperészget a bádogeresz már,
Elfeketült kupacokban a jég elalél, tovatűnik,
Buggyan a lé, a csatorna felé fodorul, csereg, árad.
Illan a könnyü derű, belereszket az égi magasság
S boldog vágy veti ingét pírral a reggeli tájra.

Látod, mennyire féve-ocsúdva szeretlek, Flóra!
E csepegô szép olvadozásban a gyászt a szivemrôl
Mint sebrôl a kötést, te leoldtad- újra bizsergek.
Szól örökös neved árja, törékeny báju verôfény,
És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem.

kócsagNyár

Carl Off: CARMINA BURANA

5. ECCE GRATUM
Ím, a drága
Nap sugára
fényét hinti szerteszét.
Bíborszínben
csillog minden,
vár ránk erdő, tarka rét.
Minden gondunk messze száll.
Bimbó pattan,
csók is csattan,
minden vidám: jön a nyár.
Fénytől éled
minden élet,
olvad gyorsan téli jég.
Zord tél múlhat,
mert már új Nap
szórja lángját szerteszét.
Tavasz jött a tél helyett.
Ad az élet
minden szépet,
tűz a Nap a Föld felett.

Dicsérjétek,
tiszteljétek,
tőle árad ránk a fény.
Vénusz küldte:
gyúljon tűzre
lángjától az ifjú vér.
Szájunk forró csókra vár.
Szellőszárnyon
boldog álom
minden szívhez eltalál.

(Pödör Ferenc fordítása)

József Attila: Nyár
Aranyos lapály, gólyahír,
áramló könnyűségű rét.
Ezüst derűvel ráz a nyír
egy szellőcskét és leng az ég.

Jön a darázs, jön, megszagol,
dörmög s a vadrózsára száll.
A mérges rózsa meghajol –
vörös, de karcsú még a nyár.

Ám egyre több lágy buggyanás.
Vérbő eper a homokon,
bóbiskol, zizzen a kalász.
Vihar gubbaszt a lombokon.

Ily gyorsan betelik nyaram.
Ördögszekéren hord a szél –
csattan a menny és megvillan
kék, tünde fénnyel fönn a tél.

főnixŐsz

Charles Baudelaire: Őszi ének I.

Hideg homály borúl szívünkre nemsokára;
tünő nyarunk tüze, ég veled, büszke fény!
Hallom, kopogva hull már házunk udvarára
a fa, s komor robaj döng válaszul kövén.

Lelkembe visszaszáll a tél: kaján s goromba
düh, kín és borzadály, hajszás, kemény robot;
s miként a sarki ég poklán a nap korongja:
jeges tönk lesz szívem, melyen véresen lobog.

Borzongva hallom, a hasábok hogy zuhognak;
ha vérpad épül, az sem ád ily hangokat.
Lelkem torony, amely lassanként összeroskad
az ostromgép nehéz ütései alatt.

S úgy tetszik, míg beföd e zaj egyhangu búja:
koporsót szegez itt nagy-sietve az ács…
Kinek? – Tegnap nyár volt; ez már az ősz borúja!
A nesz rejtelmesen sír, mint halk távozás.

Charles Baudelaire: Őszi ének II.

Szeretem nagy szemed zöldtüzü csillogását,
szép gyönyöröm, de ma oly keserű vagyok!
Nem szomjazom szobád, szíved s a tűz varázsát,
csak a Napot, amely a tengeren ragyog.

És mégis: légy anyám! szeress hajolj szivemre,
habár gonosz vagyok, hazug és hűtelen;
testvér vagy szerető, – légy fájó naplemente
s glóriás őszi ég: elhaló életem.

Nem tart soká: a sír les már az áldozatra!
Óh vond öledbe, vond, s öleld homlokom át:
hadd szürcsölöm, fehér s forró nyarunk siratva,
az őszutó derűs, langy-sárga sugarát!

(Szabó Lőrinc fordítása)

ŐSZI CHANSON
Ősz húrja zsong,
jajong, busong
a tájon,
s ont monoton
bút konokon
és fájón.

S én csüggeteg,
halvány beteg,
mig éjfél
kong, csak sirok,
s elém a sok
tűnt kéj kél.

Óh, múlni már,
ősz! húllni már,
eresszél!
Mint holt avart,
mit felkavart
a rossz szél…

(Tóth Árpád fordítása)

Berzsenyi Dániel: A KÖZELÍTŐ TÉL

Hervad már ligetünk, s díszei hullanak,
Tarlott bokrai közt sárga levél zörög.
Nincs rózsás labyrinth, s balzsamos illatok
Közt nem lengedez a Zephyr.

Nincs már symphonia, s zöld lugasok között
Nem búg gerlice, és a füzes ernyein
A csermely violás völgye nem illatoz,
S tükrét durva csalét fedi.

A hegy boltozatin néma homály borong.
Bíbor thyrsusain nem mosolyog gerezd.
Itt nemrég az öröm víg dala harsogott:
S most minden szomorú s kiholt.

Oh, a szárnyas idő hirtelen elrepül,
S minden míve tünő szárnya körül lebeg!
Minden csak jelenés; minden az ég alatt,
Mint a kis nefelejcs, enyész.

Lassanként koszorúm bimbaja elvirít,
Itt hágy szép tavaszom: még alig ízleli
Nektárját ajakam, még alig illetem
Egy-két zsenge virágait.

Itt hágy, s vissza se tér majd gyönyörű korom.
Nem hozhatja fel azt több kikelet soha!
Sem béhunyt szememet fel nem igézheti
Lollim barna szemöldöke!

Ady Endre: Három őszi könnycsepp
Őszi délben, őszi délben,
Óh, be nehéz
Kacagni a leányokra.
Őszi éjben, őszi éjben,
Óh, be nehéz
Fölnézni a csillagokra.

Őszi éjben, őszi délben,
Óh, be könnyű
Sírva, sírva leborulni.

Vörös hervadás

Erdő,
dércsípte lombod ájultan vonaglik.
Meghalsz,
reád lehellt a vörös hervadás.
De mért e vidám pompa? Mért
öltözködöl halál előtt a fényes
bíbornokoknak, részeg szeretőknek,
ifjú dühnek, kigyulladt lázadásnak
harsány színébe?
Oly ünnep-e zsibbadni, elfeledni
lármás kirándulókat és rigókat,
vizek zaját,
az élet édes-olcsó csengetyűit?
Olyan jó nem élni?
Örülsz?

verébTél

Szergej Jeszenyin: Behavazott síkság

Behavazott síkság, fehérarcu hold,
végig a vidékre szemfödél omolt.
Nyírfa sír az erdőn fehérfátylasan.
Ki halt meg e tájon? Talán én magam.

(Rab Zsuzsa fordítása)

Négy évszakA négy évszak

Arany János: 1872 MÁJUS 1

Jöhetsz tőlem vidor tavasz,
Jöhetsz bús őszi felleg,
Nyár, mely pirít, tél mely havaz:
Én meg nem énekellek.
Az én időmnek egy szaka
Van már csak: a fagyos tél,
S ama földsarki éjszaka,
Melynek több napja nem kél.
– – – – – – – – – – – – – –

József Attila: (Ime, hát megleltem hazámat…)

Ime, hát megleltem hazámat,
a földet, ahol nevemet
hibátlanul irják fölébem,
ha eltemet, ki eltemet.
E föld befogad, mint a persely.
Mert nem kell (mily sajnálatos!)
a háborúból visszamaradt
húszfillléres, a vashatos.

Sem a vasgyűrű, melybe vésve
a szép szó áll, hogy uj világ,
jog, föld. – Törvényünk háborús még
s szebbek az arany karikák.

Egyedül voltam én sokáig.
Majd eljöttek hozzám sokan.
Magad vagy, mondták; bár velük
voltam volna én boldogan.

Igy éltem s voltam én hiába,
megállapithatom magam.
Bolondot játszottak velem
s már halálom is hasztalan.

Mióta éltem, forgószélben
próbáltam állni helyemen.
Nagy nevetség, hogy nem vétettem
többet, mint vétettek nekem.

Szép a tavasz és szép a nyár is,
de szebb az ősz s legszebb a tél,
annak, ki tűzhelyet, családot,
már végképp másoknak remél.

Weöres Sándor: ELSŐ SZIMFÓNIA- (A négy évszak: Jubilus, Himnusz a Naphoz, Valse triste, Haláltánc)

Ti rengeteg fényben remegő vidékek,
ti hallgatag erdők, hintái az égnek,
ti párolgó rétek,
kedvemet kék labdaként magasba vigyétek!

Te szinarany torony, tavaszi szerelem!
halavány százszorszép, mondd meg, mi lesz velem?
kedvedet mint tegyem?
Hánykolódom éjszaka, nem lelem a helyem.

Íme, a madarak ismét dalba fognak,
a százlábuak a kő alatt mozognak,
paripák nyihognak,
láncolt óriások is odvukban forognak.

A pecsenyesütő közeleg a nyárssal —
siet a gazda a tavaszi szántással,
vizek apadással.
Proserpina kecsegtet kétszeres áldással.

Emelkedj, tetőtlen jókedvem, te röpke,
szánalommal tekints sziklákra, rögökre:
mért vannak örökre,
mikor csak a mulandó lelhet örömökre?

`Himnusz a Naphoz`

Lassú tűzzel guruló Nap,
gabonával vemhes hónap
templomában áldozópap!

Mit tudsz a tünő örömről,
ami a rügyön dörömböl,
hős-hűst váltó légbe bömböl?

Vasárnap van: ládd, a réten
lányok kergülnek középen,
mint a hattyúk, habfehéren.

Kebelükben lángok laknak.
Hogy mit kapnak, hogy mit adnak,
meg se kérdik. Így mulatnak.

Áldd meg őket, bizsergető
arany-korbács, nedv-kergető
legmagasabb égi tető!

Csókold hajról-hajra őket
s a lócán a vén ülőket
és a tarka temetőket.

Pondró ébred zöld ereken,
görnyedt ember bottal megyen,
csontváz kattog fönn a hegyen.

Lompos farkú szél csatangol,
por-gubát varr, ágat hangol.
Tej csordul a nagyharangból.

Nap, ős-éjü forró csónak,
élettelen, maradj jónak,
kötözőnek, oldozónak.

`Valse triste`

Hűvös és öreg az este.
Remeg a venyige teste.
Elhull a szüreti ének.
Kuckóba bújnak a vének.
Ködben a templom dombja,
villog a torony gombja,
gyors záporok sötéten
szaladnak át a réten.
Elhull a nyári ének,
elbújnak már a vének,
hüvös az árny, az este,
csörög a cserje teste.
Az ember szíve kivásik.
Egyik nyár, akár a másik.
Mindegy, hogy rég volt vagy nem-rég.
Lyukas és fagyos az emlék.
A fákon piros láz van.
Lányok sírnak a házban.
Hol a szádról a festék?
kékre csípik az esték.
Mindegy, hogy rég vagy nem-rég,
nem marad semmi emlék,
az ember szíve vásik,
egyik nyár, mint a másik.
Megcsörren a cserje kontya.
Kolompol az ősz kolompja.
A dér a kökényt megeste.
Hűvös és öreg az este.

`Haláltánc`

Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Pőre Panni, szár Boriska,
lyukas Jancsi, zörgős Miska,
öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Mindenfelé csupa hó.
Döcög a Hold, a fakó.
A fagyos fák kérge pattan,
a jég reccsen a patakban.
Hé-hahó,
hőhe! hó!
kocog a Hold, a fakó.
Nincs itt gyász, nincs itt láz,
lábszárunkon, gerincünkön
szerelem se citeráz.
Nincs kikapós, nincs erényes,
nincsen morcos, nincsen kényes,
öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, gazdag voltam,
parádésan furikoltam.
Osztozkodnak sok ruhámon,
nincs egy veszett pityke rajtam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, szegény voltam,
répát faltam nyomorultan.
Egyszer csak a répadombról
az árokba legurultam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, leány voltam,
kötényemben almát hordtam.
Mind megették a legények,
csupa váz és bőr maradtam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, legény voltam,
leányokat csiklandoztam.
Hegyes bajszom szálai közt
giliszta túr a homokban.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, kövér voltam,
sokat ettem és szuszogtam.
A lelkem mint nagy büdös szél
szállt el, mikor megpukkadtam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Amíg éltem, sovány voltam,
vékony árnnyal bandukoltam.
Mint a kidült komlókaró
olyan voltam, hogy meghaltam.
Öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.
Se szántások, se utak.
Mind hidegek a kutak.
Jégcsap lóg a kereszt-ágon.
Álom tesped a tanyákon.
Hé! Hó!
Mindenfele mély hó.
Pőre Panni, szár Boriska,
lyukas Jancsi, zörgős Miska,
öreg csont,
ifju csont,
rajta-rajta-rajta.

Olcsó(?) könyvek

Olcsó könyvtárA hét végén rendbe tettük könyvállományunk “olcsó könyveit”. Ezeket a könyveket a Szépirodalmi Könyvkiadó adta ki 1954-től a rendszerváltásig. Kezdetben 3-4 forintért lehetett egy-egy példányt megkapni, így valóban sokak számára vált az olvasás általuk megfizethető hobbivá. Elnézegetve a kiadott több mint 300 könyvet, önkéntelenül azon gondolkodom, mi az olcsó, és mi a drága? Ezek a könyvek a magyar és világirodalom esszenciáját adták. Olcsó elérhetőségük és kis méretük – a sárga példányok zsebnotesz méretüek voltak – lehetővé tette, hogy az emberek minőségi irodalmat olvashassanak szinte mindenhol: buszon, villamoson, orvosi rendelőben, de még a kenyérért sorba állva is. Persze néhány, ma már méltán nagynak tartott író művei nem láthattak napvilágot ebben a sorozatban. Így például Hamvas, Márai vagy a ma száz éve született és Romániában még mindig tiltott Wass Albert… Ugyanakkor helyet kapott a sorozatban a korszak néhány feledhető alkotása. Mégis, ezzel a sorozattal a kiadó jó eligazodást adott az irodalmi értékek között, alapul szolgált a kulturális igényesség kialakuásához.

A szinte teljes gyűjtemény szüleim fenyvesi nyaralójának eladását követően vándorolt hozzám. Némelyik darabja családunk négy-öt generációjának kezén ment keresztül, bizony elég ütött-kopottak szegények. Ma, amikor egy könyvért akár négyezer forintot is fizetni kell, bizony nem mindegy, hogy mit veszünk meg könyvespolcunkra, vagy ajándékba másoknak. Ezért összeállítottam az “olcsó könyvek” listáját: ezek többsége ma is kiérdemli a minőségi irodalmi alkotás jelzőjét.

1. A Báthoriak kora – válogatás korabeli krónikákból
2. A császári Róma
3. A csillagűzött szerető – Tudományos-fantasztikus elbeszélések
4. A folyó harmadik partja (Latin-amerikai elbeszélők)
5. A Hunyadiak kora
6. A négylábú tyúk (Mai szovjet szatírák) [[1]]
7. A Notre-Dame tornyai – Mai francia elbeszélések
8. Ady Endre: Intés az őrzőkhöz – Válogatott versek
9. Alain-Fournier: Az ismeretlen birtok
10. Alois Jirásek: A kincs
11. Alois Jirásek: A kutyafejűek
12. Alphonse Daudet: A nábob
13. Anatole France: A király iszik
14. Anatole France: A lúdláb királyné
15. Anatole France: Angyalok lázadása
16. Anatole France: Bonnard Sziveszter vétke
17. Anatole France: Színésztörténet
18. André Maurois: A gondolatolvasó gép • Utazás a mívesek országában
19. Andres: Hintajáték (Stefan Andres )
20. Antoine de Saint-Exupéry: Az ember földje
21. Apor Péter: Metamorphosis Transylvaniae
22. Arany János balladái
23. Arany János: Toldi-trilógia
24. Arnold: A virrasztás éjszakája
25. Arthur Schnitzler: Casanova hazatérése
26. Asturias: A Kincses úrfi (Miguel Ángel Asturias)
27. Aucassin és Nicolette, Trisztán és Izolda
28. Az Ezeregyéjszaka meséi
29. Babits Mihály: A gólyakalifa
30. Babits Mihály: Húsvét előtt
31. Balzac: Elveszett illúziók (Honoré de Balzac)
32. Balzac: Ferragus (Honoré de Balzac)
33. Balzac: Goriot apó(Honoré de Balzac)
34. Balzac : A Nucingen – ház (Honoré_de_Balzac) (három novella:A Nucingen – ház, Chabert ezredes, A vörös vendégfogadó )
35. Barbey d’Aurevilly: A karmazsin függöny
36. Benvenuto Cellini mester élete, amiképpen Ő maga megírta Firenzében
37. Bethlen Kata: Önéletírása
38. Bondarev: A part (Jurij Bondarev)
39. Bródy Sándor: Rembrandt
40. Camus: Közöny (Albert Camus)
41. Casanova: Szökés az ólombörtönbôl
42. Cazotte: A szerelmes ördög • Constant: Adolphe (Jacques Cazotte), (Benjamin Constant)
43. Charles Dickens: Karácsonyi ének • Harangszó
44. Chicago ostroma (mai amerikai elbeszélők)
45. Colette: Zsendülő vetés
46. Coster: Thyl Ulenspiegel I. II. ( Charles de Coster)
47. Crnjanski: Egy csepp spanyol vér (Milos Crnjanski)
48. Csehov: A párbaj
49. Csokonai Vitéz Mihály: Dorottya • A méla Tempefői
50. Darvas József: A legnagyobb magyar falu
51. de Lera: A félelem harsonái (Ángel Maria de Lera)
52. de Musset: A század gyermekének vallomása (Alfred de Musset )
53. de Vigny: Cinq-Mars összeesküvése (Alfred de Vigny)
54. Déry Tibor: A kiközősítő
55. Déry Tibor: Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról • A félfülű
56. Déry Tibor: Vidám temetés
57. Dino Buzzatti: A Tatárpuszta
58. Dos Passos: Manhattani kalauz (John Dos Passos)
59. Dosztojevszkij: A játékos • Fehér éjszakák
60. Drága illúzió – Mai angol elbeszélők
61. Dumas: A régens lánya (Id. Alexandre Dumas)
62. Dumas: Korzikai testvérek • Herminie
63. E. T. A. Hoffmann: Az arany virágcserép • Scuderi kisasszony
64. Émile Zola: A patkányfogó
65. Emily Brontë: Üvöltő szelek
66. Ernest Hemingway: A Kilimandzsáró hava
67. Ernest Hemingway: Fiesta
68. Evelyn Waugh: Egy marék por
69. Fényesebb a láncnál a kard – Elbeszélők 1848-49-ről
70. Ferdinand Oyono: Az öreg néger és a kitüntetés
71. Feuchtwanger: Simone (Lion Feuchtwanger)
72. Fitzgerald: A nagy Gatsby
73. Forgách Ferenc: Emlékirat Magyarország állapotáról Ferdinánd, János, Miksa királysága és II. János erdélyi fejedelemsége alatt
74. Forster: Út Indiába (Edward Morgan Forster )
75. Franz Kafka: Amerika
76. Füst Milán: Advent – Három kisregény
77. Füst Milán: Nevetők
78. Gábor Andor: Doktor Senki
79. Gabriel García Márquez: Száz év magány
80. Gáll István: Vaskor
81. Gárdonyi Géza: A láthatatlan ember
82. Gárdonyi Géza: Az öreg tekintetes • Ábel és Eszter
83. Gárdonyi Géza: Ida regénye
84. Gárdonyi Géza: Isten rabjai
85. Garnett: A rókafeleség • Ember az állatkertben (David Garnett)
86. Gaskell: A kisváros (Elizabeth Gaskell)
87. Gelléri Andor Endre: Jamaica rum
88. Georges Simenon: A furnes-i polgármester
89. Georges Simenon: Az örökös
90. Georges_Simenon: A Bicêtre harangjai
91. Geraszimov: Öt nap pihenő • Baklanov]]: Egy nap – és az egész élet
92. Giono: Zeng a világ ( Jean Giono)
93. Girandaux: Églantine (Jean Girandoux)
94. Goethe: Werther szerelme és halála
95. Goncourt: A Zemganno testvérek (Edmond de Goncourt )
96. Gorkij: Nyár (Maxim Gorkij)
97. Graham Greene: A csendes amerikai
98. Graham Greene: Titkos megbizatás
99. Gustave Flaubert: Bouvard és Pécuchet
100. Gustave Flaubert: Bovaryné
101. Gustave Flaubert: Érzelmek iskolája
102. Guy de Maupassant: A Szépfiú
103. Guy de Maupassant: Az ember szíve
104. H. E. Bates: A jacaranda-fa I-II. Herbert Ernest Bates
105. H. G. Wells: Az istenek eledele
106. Hajnóczy Péter: A halál kilovagolt Perzsiából
107. Három izlandi történet
108. Heinrich Mann: Ronda tanár úr
109. Héliodórosz: Sorsüldözött szerelmesek
110. Heltai Gáspár: Ponciánus császár históriája
111. Heltai Jenő : A 111-es
112. Heltai Jenő: Abu Majub bolhája
113. Heltai Jenő: Jaguár
114. Heltai Jenő: Kiskirályok • Family hotel • VII. Emánuel és kora
115. Hemingway: Afrikai vadásznapló
116. Hérodotosz: Kürosz • Xerxész
117. Holopov: Budapesti ballada (Georgij Konsztantyinovics Holopov )
118. Homérosz: Íliász
119. Homérosz: Odüsszeia
120. Honoré_de_Balzac: Elveszett illúziók I.-II.
121. Honoré_de_Balzac: Modeste Mignon
122. Hughes: Szélvihar Jamaikában (Richard Hughes)
123. Hunyady Sándor: A hajó királynője • Téli sport
124. Hunyady Sándor: Aranyifjú
125. Ifjabb Alexandre Dumas: A kaméliás hölgy
126. II. Rákóczi Ferenc: Emlékiratai
127. Illyés Gyula : Ebéd a kastélyban
128. Illyés Gyula: Petőfi Sándor
129. Illyés Gyula: Puszták népe
130. James Fenimore Cooper: A kém I-III.
131. James Joyce: Ifjúkori önarckép
132. Jean Cocteau: Rettenetes gyerekek • Rettenetes szülők
133. John Steinbeck: Egy marék arany
134. John Updike: Szegényházi vásár • A farm
135. Jókai Mór : Az aranyember
136. Jókai Mór : Az új földesúr I.-II.
137. Jókai Mór : Egy hirhedett kalandor
138. Jókai Mór: A cigánybáró • Párbaj Istennel
139. Jókai Mór: A Fehér Rózsa
140. Jókai Mór: A gazdag szegények I-II.
141. Jókai Mór: A három királyok csillaga/A szegénység útja
142. Jókai Mór: A janicsárok végnapjai
143. Jókai Mór: A kőszívű ember fiai I-III.
144. Jókai Mór: A lőcsei fehér asszony I-III.
145. Jókai Mór: Az arany ember
146. Jókai Mór: Az utolsó budai basa • A debreceni kastély
147. Jókai Mór: Egy hírhedett kalandor a XVII. századból
148. Jókai Mór: Erdély aranykora
149. Jókai Mór: És mégis mozog a föld I.-II.
150. Jókai Mór: Fekete gyémántok
151. Jókai Mór: Gróf Benyovszky Móric
152. Jókai Mór: Kárpáthy Zoltán
153. Jókai Mór: Nincsen ördög
154. Jókai Mór: Sárga rózsa
155. Jókai Mór: Szép Mikhál
156. Jókai Mór: Törökvilág Magyarországon
157. Joseph Conrad: A sötétség mélyén
158. Joseph Conrad: Győzelem
159. József Attila :Külvárosi éj
160. József Attila: A Dunánál
161. Jules Verne: A Bégum ötszáz milliója
162. Jules Verne: A francia zászló
163. Jules Verne: A lángban álló szigettenger
164. Julien Green: Adrienne Mesurat
165. Julien Green: Leviathan
166. Kaffka Margit: Hangyaboly
167. Kaffka Margit: Két nyár
168. Kaffka Margit: Színek és évek
169. Karel Čapek: Foltýn zeneszerző élete és munkássága
170. Karinthy Frigyes : Utazás a koponyám körül
171. Karinthy Frigyes: Capillária • Gulliver hatodik útja
172. Karinthy Frigyes: Így írtok ti
173. Karinthy Frigyes: Ikarusz Pesten
174. Karinthy Frigyes: Skarlát – novellák
175. Karinthy Frigyes: Utazás a koponyám körül
176. Katona József: Bánk bán
177. Kellér Andor: A rulettkirály
178. Képes Krónika
179. King Kong gyermekei
180. Kittenberger Kálmán : Vadászkalandok Afrikában
181. Kosztolányi Dezső: A rossz orvos
182. Kosztolányi Dezső: Aranysárkány
183. Kosztolányi Dezső: Édes Anna
184. Kosztolányi Dezső: Életre-halálra
185. Kosztolányi Dezső: Esti Kornél
186. Kosztolányi Dezső: Néró, a véres költő
187. Kosztolányi Dezső: Pacsirta
188. Krúdy Gyula: A vörös postakocsi
189. Krúdy Gyula: Aranykéz utcai szép napok
190. Krúdy Gyula: Az első Habsburg
191. Krúdy Gyula: Festett király
192. Krúdy Gyula: Hét bagoly
193. Krúdy Gyula: Mohács
194. Krúdy Gyula: Rezeda Kázmér szép élete
195. Kuprin Alekszandr: Szulamit • A gránátköves karperec
196. Kuprin: A gránátköves karperec (Alekszandr Kuprin)
197. Kuprin: Párbaj
198. Kurt Vonnegut: Az ötös számú vágóhíd
199. Le Sage: A sánta ördög (Alain-René Le Sage)
200. Leacock: A Kék Edward (Stephen Leacock )
201. Leacock: A rejtély titka (Stephen Butler Leacock)
202. Lenz: Városszerte beszélik • Lehmann meséi (Siegfried Lenz)
203. Leonov: Az üstökös (Leonyid Leonov )
204. Lev Tolsztoj: Bál után
205. Lev Tolsztoj: Ivan Iljics halála
206. Lev Tolsztoj: Kozákok
207. Lion Feuchtwanger: A hamis Nero I-II.
208. Lovik Károly: A kertelő agár • Az aranypolgár
209. Madách Imre : Az ember tragédiája
210. Makszim Gorkij: Itáliai mesék
211. Malamud: A mesterember (Bernard Malamud)
212. Malraux: Az ember sorsa (André Malraux)
213. Mario Vargas Llosa: A város és a kutyák
214. Mark Twain : Puddingfejű Wilson
215. Maugham: Első személyben (William Somerset Maugham)
216. Maugham: Zsákutca
217. Maupassant: A szépfiú I. – II. (Guy de Maupassant)
218. Maupassant: Ékszerek
219. Mauriac: A méregkeverő • Fekete angyalok (François Mauriac )
220. McCullers: Óra mutató nélkül (Carson McCullers)
221. Mesterházi Lajos: A Prométheusz-rejtély
222. Mihaszna Eduárd (Az 1920-as évek szovjet nvellái)
223. Mikes Kelemen: Mulatságos napok
224. Mikszáth Kálmán : A fekete város I. – II.
225. Mikszáth Kálmán: A beszélő köntös • A két koldusdiák
226. Mikszáth Kálmán: A fekete fogat
227. Mikszáth Kálmán: A fekete város
228. Mikszáth Kálmán: A haldokló oroszlán
229. Mikszáth Kálmán: A Krúdy Kálmán csínytevései/Mindenki lépik egyet
230. Mikszáth Kálmán: A Noszty fiú esete Tóth Marival
231. Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok • Az eladó birtok
232. Mikszáth Kálmán: Beszterce ostroma
233. Mikszáth Kálmán: Egy éj az Arany Bogárban
234. Mikszáth Kálmán: Két választás Magyarországon
235. Mikszáth Kálmán: Kisértet Lublón • A szelistyei asszonyok
236. Mikszáth Kálmán: Különös házasság
237. Mikszáth Kálmán: Szent Péter esernyője
238. Mikszáth Kálmán: Tót atyafiak • A jó palócok
239. Mikszáth Kálmán: Új Zrinyiász
240. Mme de Lafayette: Clèves hercegnő
241. Molnár Ferenc: Széntolvajok
242. Montherlant: Agglegények (Henry de Montherlant)
243. Móra Ferenc : Aranykoporsó
244. Móricz Zsigmond: A boldog ember I-II.
245. Móricz Zsigmond: A fáklya I-II.
246. Móricz Zsigmond: A nagy fejedelem I-II.
247. Móricz Zsigmond: Árvácska
248. Móricz Zsigmond: Az ágytakaró • A fecskék fészket raknak
249. Móricz Zsigmond: Betyár
250. Móricz Zsigmond: Erdély I.-III.
251. Móricz Zsigmond: Kerek Ferkó
252. Móricz Zsigmond: Kivilágos kivirradtig • Úri muri
253. Móricz Zsigmond: Nem élhetek muzsikaszó nélkül • A szerelmes levél
254. Móricz Zsigmond: Pillangó
255. Móricz Zsigmond: Rokonok
256. Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor a lovát ugratja
257. Móricz Zsigmond: Rózsa Sándor összevonja szemöldökét I. – II.
258. Móricz Zsigmond: Úri muri
259. Moritz Hartmann: A chilloni fogoly
260. Nagy Lajos: A tanítvány
261. Nagy Lajos: Képtelen természetrajz
262. Nagy Lajos: Képtelen természetrajz és más karcolatok
263. Nagy Lajos: Kiskunhalom
264. Németh László: Bűn
265. Németh László: Gyász
266. Németh László: Iszony
267. Németh László: Kocsik szeptemberben
268. Okudzsava: Szegény Avroszimov (Bulat Okudzsava)
269. Örkény István: Egyperces novellák
270. Örkény István: Tóték • Macskajáték
271. Panait Istrati: Kyra Kyralina
272. Pausztovszkij: Romantikusok (Konsztantyin Pausztovszkij)
273. Pedro Antonio de Alrcón A háromszögletü kalap – Méregzsák kapitány
274. Petőfi Sándor: Elbeszélő költeményei
275. Petőfi Sándor: Válogatott költemények
276. Plutarkhosz: Három életrajz
277. Prosper Mérimée: Colomba
278. Prou: Bernardiniék terasza (Suzanne Prou)
279. Puskin: A kapitány lánya/A pikk dáma (Alekszandr Szergejevics Puskin)
280. Puskin: Borisz Godunov • A kapitány lánya
281. Ramuz: Üldözött vad • Ádám és Éva (Charles-Ferdinand Ramuz)
282. Rideg Sándor: Indul a bakterház
283. Rideg Sándor: Sámson
284. Robert Louis Stevenson: A kincses sziget
285. Robinson Crusoe I.-II.
286. Roger Vailland : 325000 frank
287. Róma utódai
288. Romain Rolland: Colas Breugnon
289. Saint-Simon: A Napkirály udvarában
290. Sarkadi Imre: A gyáva • Gál János útja
291. Sarkadi Imre: Oszlopos Simeon • Bolond és szörnyeteg
292. Sarkadi Imre: Pokolraszállás
293. Sartre: Az Undor
294. Sartre: Egy vezér gyermekkora • A fal
295. Stefan Zeromski: A hű folyó
296. Stefan Zweig: Fantasztikus éjszaka
297. Stendhal: Vörös és fekete
298. Stevenson: Remeték kincse • Vidám vitézek (Robert Louis Stevenson)
299. Strachey: Erzsébet és Essex (Lytton Strachey )
300. Strachey: Viktória királynő (Lytton Strachey )
301. Szabó Lőrinc: Káprázat
302. Szabó Pál: Talpalatnyi föld I.-II.
303. Szaltikov-Scsedrin: A Galavljov-család I-II.
304. Szamarakisz: A hiba (Antonisz Szamarakisz)
305. Széchenyi Zsigmond: Ahogy elkezdődött
306. Széchenyi Zsigmond: Alaszkában vadásztam
307. Széchenyi Zsigmond: Năhar – Indiai útinapló
308. Szép Ernő: Lila ákác
309. Szerémi György: Magyarország romlásáról
310. Szolovjov : Az elvarázsolt herceg (Leonyid Szolovjov )
311. Szophoklész: Élektra • Oedipusz király • Antigoné
312. Sztoev: Az arany ára (Gencso Sztoev)
313. Tabi László: Pardon, százegy percre, Humoreszkek
314. Takáts Sándor: Buda két árulója
315. Tamási Áron: Ábel a rengetegben
316. Tamási Áron: Ábel Amerikában
317. Tamási Áron: Ábel az országban
318. Tamási Áron: Bölcső és bagoly
319. Tamási Áron: Czímeresek
320. Tamási Áron: Hazai tükör – Krónika 1832-1853
321. Tamási Áron: Jégtörő Mátyás
322. Tersánszky Józsi Jenő: Kakuk Marci
323. Tersánszky Józsi Jenő: Viszontlátásra drága
324. Thomas Mann: A kiválasztott
325. Thomas Mann: Az elcserélt fejek • Halál Velencében
326. Thomas Mann: Egy szélhámos vallomásai
327. Tomasi di Lampedusa: A Párduc
328. Tömörkény István: Csata a boldogságért
329. Török Gyula: A porban
330. Török Gyula: A zöldköves gyűrű
331. Török Gyula: Ikrek
332. Traven: A fehér rózsa
333. Truman Capote: A fűhárfa • Álom luxuskivitelben
334. Turgenyev: Füst (Ivan Szergejevics Turgenyev)
335. Turgenyev: Tavaszi vizek (Ivan Szergejevics Turgenyev)
336. Updike: A kentaur(John Updike)
337. Vajda János: A virrasztók
338. Veres Péter: Gyepsor
339. Victor_Hugo: Kilencvenhárom
340. Virginia Woolf: Orlando
341. Voltaire: Candide
342. Vörösmarty Mihály: Csongor és Tünde
343. Vörösmarty Mihály: Keserű pohár
344. W. S.Maugham : Eső
345. W. Somerset Maugham : Eső (Elbeszélések)
346. William Faulkner: Szentély
347. William Golding: A legyek ura
348. William Golding: Ripacs Martin
349. William Thackeray: A nagy Hoggarty gyémánt

Gondolatok az időről

Sokszor mondjuk, hogy “az idő pénz”, vagy “ki korán kel aranyat lel”, de hogy miért ér aranyat az idő, arra igen mélyértelmű választ ad Hamvas Béla: René Guinon és a társadalmi metafizika című írásában:

„Az arany és az idő metafizikai vonatkozása elég világos az ilyen kapcsolatokból, mint: aranyidő: aranykor, vagy: „az idő pénz”, ahol a pénz tulajdonképpen aranyat jelent. Az idő egyenértéke az arany. Ha valakinek életéből időt igényelek, azt arannyal kell kárpótolnom, mert ez az egyedüli, ami az elveszett időnek megfelel. Az embereket nem is munkájukért fizetik, hanem idejükért, az eredményért való fizetség már kései és anyagias gondolkozás tünete. Akitől napot veszek el, annak napot kell visszaadnom. A nap az idő ura és magát az időt is jelenti, s ahogy az arany nem egyéb, mint tömény napfény, nem egyéb, mint tömény idő. Az arany materializált örök. Ezért: – drága. Vannak percek és órák, amelyeket: „nem lehet megfizetni” – van, amikor az ember „semmi pénzért” nem tesz meg valamit – van, amit „Dárius kincséért sem hagyna el”. Íme így együtt van a négy elem: a nap, az uralom, az idő, az Istenség. Ez az arany.
Amíg az arany eljutott mai stádiumába, amikor valuta, fizetési eszköz, pénzfedezet lett, félvilági némberek, tőzsdebizományosok, filmszínészek ékszere, cigarettatárca, óralánc – nagy utat tett meg. Mindjárt ki lehet mondani, hogy: lefelé. A király elkezdte a fémet a magáénak tekinteni. De ugyanakkor a középpontban már nem Isten állott, a kozmikus Nap, az életfenntartó transzcendens Hatalom. A király ember lett és nem az isteni Phylax. Az arany az ő magántulajdona. Már csak zsákmány és luxus. De ugyanakkor a kozmikus isteni fény elhomályosult, és ugyanakkor az aranykor letűnt. Mert miért kisebb bűn, ha a király rejti el az aranyat a világ elől, mintha a közönséges tolvaj? Amikor az aranyat az első király zsebredugta, zsebredugta az emberfölötti Isten-Hatalom korlátlan jóságát és éltető erejét, magának foglalt le belőle részt és ezzel megtörte a mindenkire áradó fény erejét, amely az aranykort fenntartotta. A királyé lett – egyéni, önző, démonikus, feketemágusi. A gátlástalan fény már nem ragyogott az életre, s a föld elhomályosult. Az idő megzavarodott. Ezt a lépést minden keleti szentkönyv ismeri, a Veda éppen úgy, mint a Taoteking, Egyiptomban éppen úgy tudnak róla, mint Iránban és Peruban.
A második lépés, amikor az arany már a király kezéből is kicsúszott, és még lejjebb zuhant a harcos lovagi, szanszkrit szóval: a ksatrija kezébe. Még lejjebb, amikor a vaisija zsákmánya lett. Már pénz. Kereskedelmi cikk. Már napfényt vesz magára a kis boltos felesége, arannyal fizetik az állati húst, a földet és a répát. Arannyal mindent el lehet érni. Már a kereskedőé. De az arany itt sem állott meg. Lezuhant a súdra közé, s az aranyért elkezdtek gyilkolni a csavargók és útonállók és kalózok, és arany lett a tömeg álma. A csőcselék is hozzájutott az aranyhoz és mindenki olyan koronát csináltat magának, amilyet akar, ha tud. Mert most már egyetlen dolog dönt: kinek mennyi aranya van. Akinek több van, az hatalmasabb, erősebb, kiválóbb, boldogabb. A nap leszállt a lovag, aztán a kereskedő, aztán a tömeg közé. Az idő követte: a kor mindig töredezettebb, sötétebb, nyugtalanabb lett. A hatalom az arisztokrácia kezéből a kereskedő polgár, végül a nép kezébe került. A súdra kezében az arany már nem szimbólum, hanem csak anyag: fém. Azt nem veszi észre, hogy az arany semmit sem vesztett eredeti természetéből és ma is éppen olyan jele a hatalomnak, a napnak és az isteni erőnek, mint az ősidőben volt: materializált napfény és az Aranykor szimbóluma. De azzal, hogy leszorul az anyagba, gonosszá vált. Mindenki tudja, mi az aranyláz, – hatalomláz ¬gazdasági láz – Alaszka mezői, Ural bányái, a spanyol hódítás, az amerikai bankok safe-jei beszélhetnének róla – a modern élet nagy pokoli rúgói, kétségbeesett vadság, amivel az ember a gazdaságért lohol – a vér és az arany –, mindez elég világosan jelzi, hogy itt a démonivá lett sárga fémről van szó, ami nem egyéb, mint a hatalom. De ki tudja látni e merész, fantasztikusnak tűnő szimbólumban a katasztrófát?
Íme: az arany példázata.”

Gracián, Baltasar két gondolata:

“Szívbeli nagyságra vall és derekas türelemre, ha sohasem sietsz és háborogsz. Légy előbb önmagad ura, aztán másoknak is ura leszel. Az alkalom központjába az idő hosszú ösvényén át visz az út. Bölcs önmegtartóztatás fűszerezi a sikert és érleli meg a titkos elhatározást. Az idő többre képes Herkules ércbuzogányánál. Isten sem bottal ver, hanem idővel. Nagy mondás: Az idő és én, együttes erővel. Maga Fortuna is busásan jutalmazza a várakozást.”

“Meggondolt ember biztosabban jár. Úgysem késik el semmivel. Ami hamar áll elő, hamar semmivé lesz. Ami századokig fennmarad, ugyancsak századokon át jön létre. Törekedjünk tökélyre, mert csak az igazán jó maradandó. Az alapos elme műve örök időkre szól. “

261 éve született Laáb Gáspár

Laáb Gáspár nevére internetes barangolásaim során bukkantam. A Magyar Életrajzi Lexikon szűkszavú közléséből az alábbiakat lehet megtudni Laáb Gáspárról:

Laáb Gáspár (Bezenye, 1747. jan. 3. – Bezenye, 1834. febr. 5.): mérnök. Tanulmányait 1758-tól 1764-ig a piaristák magyaróvári középisk.-jában, majd a szempci Collegium Oeconomicumban végezte 1765 – 1769 között. 1770-től Moson vm. tisztviselője. 1777-től, mint vm.-i főmérnök irányította a Duna mosoni szakaszán végzett árvédelmi munkálatokat s megkezdte a Hanság lecsapolásának, valamint a Fertő szabályozásának munkálatait. Mint útépítő mérnök is elismert szaktekintély volt. 1822-ben vonult nyugalomba. – Irod. Turányi Kornél: L. G. és Magyar István. Két kultúrmérnök műszaki szolgálatunk úttörői közül (Bp., 1958).

A Laáb igen ritka családi név, nincs tudomásom élő rokonomról ilyen néven. Apámnak nem lett fiúgyermeke, aki tovább vihette volna a nevét, ezért én vagyok az utolsó családfánkból ezen a néven. Nem csoda, hogy felvillanyozott az esetleges rokoni kapcsolat lehetősége a híres vízmérnokkel. 2007 nyarán elzarándokoltam férjemmel és kisebbik unokámmal Bezenyére, hogy kiderítsem, milyen rokonsági fokban állhatok Bezenye híres szülöttsével, Laáb Gáspárral.

Bezenyén – Laáb Gáspár emlékét büszkén ápolják. Erre van is okuk egyébként, mert a magyar történelemben viszonylag ritka, hogy valaki tehetségével, szorgalmával, tudásával és hasznos energiáival nem távoli országokban, de legalábbis szülőfaluját elhagyva próbál szerencsét, hanem egész életében helyben marad, alig-alig elhagyva Moson megye határait. Laáb Gáspár e ritka kivételek közé tartozik. Életének 87 évéből 52 éven át szolgálta Moson megyét, ahol a mérnöki teendőket 70 éves koráig egyedül látta el.

A Művelődési Ház vezetője Kőrösiné Tilda nagy szeretettel fogadott, készségesen megosztva velem minden olyan információt, rendelkezésemre bocsátva mindazon kutatási anyagot, amelyek segítségemre lehetnek. Tőle kaptam egy példányt a Mosomnmagyaróvári Városvédő Egyesület megbízásából Nagyné Majoros Györgyi által 2004-ben szerkesztett, bolti forgalomban nem kapható 72 oldalas “Laáb Gáspár, 1747-1834 : Bezenye szülötte, Moson vármegye első mérnöke” kiadványból. Megajándékozott ezen kívül azzal a kéziratos anyaggal is, amely e kiadvány alapját képezte, valamint tucatnyi Laáb Gáspár által készített térképet is kaptam tőle fénymásolatban, amelyek eredetijét az Önkormányzaton egyébként kiállítottak, s így bárki megtekintheti azokat.

A rendelkezésemre bocsátott információk alapján szomorúan meg kell állapítanom, hogy – bár a rokoni kapcsolat továbbra sem zárható ki – egyenesági kapcsolatban biztosan nem vagyunk: Laáb Gáspárnak csak lányai érték meg a nagykorúságot. Több leány és két fiútestvére volt, akik közül bátyja Simon szüleinek gazdálkodó életmódját folytatta. Másik fiútestvére, Mátyás papi pályára lépett és mint lajtaújfalusi plébános élte le életét. Mátyásnak vélhetően nem lehettek a nevét továbbvivő gyermekei. Simonnak azonban volt egy Imre nevű fiúgyermeke, tehát az unokaöccsi ágon való rokoni kapcsolatnak van némi esélye.

Laáb Gáspár 1758-64 között a piaristák magyaróvári középiskolájában tanult, és az iskola anyakönyvében tanulmányai első évében neve mellett horvát származást jelölnek, bár ő maga követekezetesen magyarnak vallja magát. A bezenyeiek tudni vélik, hogy Laáb Gáspár édesapja Horvátországból vándorolt be Magyarországra és telepedett le Bezenyén az 1700 évek elején. Úgy gondolom, akkor járok a legközelebb az igazsághoz, ha feltételezem, több fiútestvér is nekivághatott Gáspár édespjával együtt az ismeretlennek, és közülük kerülhetett ki keszthelyi születésű édesapám családjának őse.

Büszke vagyok a kétséget kizáró névrokonságra. Laáb Gáspár munkássága, életműve példaértékű a ma felnövekvő mérnök – és nem csak mérnök nemzedék számára. Emlékezzünk rá jó szívvel és szeretettel születésének emléknapján.

Miről szól az életművészet?

Tatiosz szerint az életművészet nem más, mint “Elfogadni tudni a boldog napokat, de az örömteleneket is. Sem kicsordulni, sem elsivárulni. Sem elcsorbulni, de túl sokat sem érni. Sem szónokolni, sem elnémulni. Nem megtenni gyorsan, de nem is késlekedni. Nem hivalkodni, és nem tetszelegni: sem az éles kést, sem a díszes cserepet nem kíméli az idő. Az előbbi elcsorbul, az utóbbi színét veszti. Utat választani, de nem a sikerét hanem a boldogságét. Az uton járni, majd végig menni; a nagyságot az erénnyel, nem a szerencsével mérni. Egyszerűen boldognak lenni – disz, ragyogás, külcsin nélkül.”

Tatiosz, a „szeretet filozófusa”. Könyvei nyomán tanítványai és tisztelői neki tulajdonították a klasszikus görög “emberszeretet tanának” megalkotását. Életművéből már több megjelent magyarul Vágó Zsuzsanna fordításában, a Kassák Kiadó gondozásában.

Tatiosz úgy tűnik sokat tudott az életművészetről, többségünk viszont csak igen keveset tud Tatioszról, gondolatairól, munkásságáról. Ezen az oldalon folyamatosan megjelenítem azokat a gondolatait, amelyek az életművészet szempontjából hasznosak lehetnek számodra.

1. Az vagy, amit gondolsz
2. Fogadd mások fényét megértéssel