Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 4. A megváltó születése Betlehemben

“Fel nagy örömre ma született, / Aki után a Föld epedett.”
Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Judeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott neki hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: ,,Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: ,,Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.” Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.

(Lukács 2, 1-20)

Betlehem

A kisded Jézus a Jászolban, ott térdelnek előtte a Háromkirályok, Mária imádkozik, József félrehúzódva figyel. Kint a fényes csillag, pásztorok, juhok, báránykák és felettük ott őrködnek az angyalok. A betlehemi csoda valamennyi szereplője és kelléke szimbolikus jelentésű.

Mária Kezdetben, mint szenvedő nő, mint gyermekét féltő anya volt jelen különböző ábrázolásokon. Csak a reneszánsz korban vált a szépség – ideállá. Legtöbbször már fehér liliomként ábrázolják, boldogság és öröm sugárzik még a ruhájából is. Néha melankolikus, néha titokzatos mosoly a szája sarkában. Mint aki már előre tudja az eljövendőt. Mária, aki egy megváltónak adott életet, akihez imádkozni lehet közbenjárásért, hogy mihamarabb eljusson fohászunk Jézushoz, Isten fiához. Nem véletlen, hogy Magyarország nagyasszonyává, védelmezőjévé lett választva.

József is, mint Jézus védelmezője, támasza jelenítődik meg.

Az angyalok valójában a lélek szimbolumai. A hit világában Isten az embert és az angyalokat saját képmására teremtette. Az angyalok a hírvivők, a lélekmentők, az őrangyalok, a mentorok, ök jelentik a kapcsot Isten és az emberek között, akárcsak a zene, a fény, és a melegség.

Tudjuk, hogy karácsonykor – erről az evangéliumok írnak – az emberek két csoportja értesült Jézus születéséről, és indult el az ő keresésére: a pásztorok és a mágusok. Ezért is hívják a szeretet útját pásztor-útnak, s a bölcsesség útját mágus-útnak a szellemtudományban.

A pásztorokról tudni lehet, hogy ők teljesen egyszerű emberek voltak, a szívük tele volt szeretettel, tisztasággal, s nagyon erős kapcsolatban álltak a természet világával. A pásztoroknak van azonban más értelmezése is. Eszerint a Messiás testetöltésekor a Messiás születési helyét környező mezők pásztorai az emberiség nagy szellemi vezetői Krisna, Buddha, Zoroaszter, Lao Ce, Mózes, Jeremiás, Assisi Szent Ferenc, Schweitzer Albert, Mahatma Gandhi, Jogananda, Teréz anya és mások, mindazok, akik a legfőbb pásztor, Krisztus égi sugárzása alatt tanítottak, akár tudtak erről, akár nem. Ők voltak a legméltóbbak, hogy Krisztus testetöltésekor a Messiás születésének közvetlen környezetét adják, a szellemi misztérium tökéletes betöltésével – pásztorként.

A másik csoport, a mágusok, akiket hívnak királyoknak is, a bölcsesség és a tudás hordozói voltak, és ugyanilyen erős és helyes kapcsolatot alakítottak ki a természetfeletti világokkal. A Háromkirályok legrégebbi ismert ábrázolása a Santa Priscilla katakomba Capella Greco- jában található. Ez a 2 században készült. Tematikája szerint: előbb megálmodták a gyermek születését. Utána erednek álmuknak, vonulnak keletről Betlehem felé, Heródeshez mennek és érdeklődnek a zsidók királya felől, hódolnak a kisded Jézus előtt, visszautaznak és tovább álmodnak. A téma álommal kezdődik, álommal végződik. Csak a 9 századtól kapták a Gáspár, Menyhért, Boldizsár neveket. A három ismert földrészt jelenítették meg: Európát, Ázsiát és Afrikát. Ugyanígy a három életkort is. Az egyik a gyerekkort, a másik a férfikort, a harmadik az aggkort. És Boldizsár lett a szerecsenkirály. A keleti bölcseket egy csillag vezette, a Messiás csillaga.

A Jézus lábai elé tett ajándékoknak is jelképes értelmük van. Az arany, mint a Föld királyának, a tömjén, mint az Ég királyának és a mirha, mint a keresztfán szenvedő embernek járó ajándékok. A királyok helyét átvette a bölcsek elnevezés, mivel a bölcsek keletről érkeztek, ahonnan a tudás, a világosság jött. Az arany, a tömjén a mirha a legősibb szimbólumok, melyeket az ősi kultúrák hagytak ránk, s a Háromkirályok adtak át a gyermekistennek, ezáltal ismerve el, hogy ő a földi és a transzcendens hatalom és a gyógyító.
Az arany a Nap szimbóluma, ami Jézus napszerűségére utal, lelki tartalom szerint ez az ajándék a szeretet aranya,
A mirha már előremutat az áldozati tettre, s így válik lelki tartalom szerint a hit mirhájává.
A tömjén Jézus tisztaságát szimbolizálja. Lelki szempontból ez az ajándék lesz az ima tömjénje, ami biztosítja a remény ébrentartását.
Így kapcsolódik össze Advent négy sarkalatos erénye (igazságosság – mértékletesség – állhatatosság – bölcsesség) a három isteni erénnyel (hit – remény – szeretet) a Karácsonyi misztérium idején.

József Attila: Betlehemi királyok

Végül érdemes még szót ejteni a lángos csillagról. A Biblia szerint Jézus születését egy csodálatos égi jelenség kísérte, amelyet “betlehemi csillag” néven ismerünk. Valóban van-e alapja e legendának, s ha igen, vajon mit láthattak az akkori emberek? Ennek a jelenségnek asztrológiai magyarázata van, amit Ponori Thewrewk Aurél Csillagok a Bibliában c. könyvében részletesen kifejt. Eszerint a kiemelkedő égi látványosság a Jupiter és a Szaturnusz bolygók háromszori együttállása lehetett, méghozzá úgy, hogy az önmagában is rendkívül ritka jelenség a Halak csillagképben következett be az időszámításunk előtt 7-ben. A Szaturnusz hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított, (pl. a szombat angol elnevezése Saturday, ami a Szaturnusz nevéből ered). A Jupiter a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása – ráadásul egymás után háromszor – a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Így a Halakban a két fő “csillag” háromszori együttállása és szinte (látszólagos) összeérése jelenthette az égi jelet a messiásvárás beteljesülésére. Legalább is ezt hihették a “napkeleti bölcsek”, akik bizonyára Babilóniából elindult, és Jeruzsálembe, majd Betlehembe szerencsésen meg is érkezett papcsillagászok lehettek, akik tiszteletüket kívánták tenni a zsidók megszületett királya előtt…

Vélemény, hozzászólás?