december, 2007 archívum

1. Tudod-e kik, vagy mik a Te idő-vámpírjaid?

hétfő, december 31, 2007

Az év vége a számvetések és fogadkozások ideje. Amikor visszapillantasz az éppen befejeződött esztendőre, óhatatlan, hogy értékelned kell az idővel való kapcsolatodat. Milyen álmaidat tudtad megvalósítani ez alatt az év alatt, és melyek azok, amelyekre nem jutott időd, pedig nagyon fontosak lettek volna számodra? Tudtál-e időt szakítani azokra az emberekre és feladatokra, akik és amik igazán fontosak számodra, vagy beleestél a „majd holnap” csapdájába? Érezted-e azt, hogy valami már örökre kicsúszott a kezedből, eljárt felette az idő?

Az időd az egyik legfontosabb kincsed, ám csak kevesen kezelik pótolhatatlan értékének megfelelően! Pedig már Széchenyi is figyelmeztetett bennünket, hogy

„időgazdálkodáshoz érteni többet ér, mint mindenkor szilárdnak lenni egészségben vagy akár pénzgazdálkodásban: mert csak az idő visszahozhatatlan, míg a beteg vagy anyagilag leromlott ember ismét egészséges és jómódú lehet.”

Széchenyi István gróf: Intelmei Béla fiához. Magvető Könyvkiadó, Bp. 1985.

Rábukkantam az interneten egy Szvetelszky Zsuzsanna által hivatkozott kutatási felmérés adataira, amely az átlagos német emberek időfelhasználását mutatja be.

Eszerint aktív életük 60 évéből

292 hónapot töltenek alvással,
84 hónapot a megélhetésért végzett munkával,
66 hónapot tévézéssel,
60 hónapot étkezéssel,
45 hónapot közlekedéssel (ebből hat hónapot tesz ki a közlekedési dugókban való várakozás),
34 hónapot cseverészéssel, társalgással,
26 hónapot főzéssel,
22 hónapot tanulással (házi feladat készítéssel együtt),
19 hónapot sportolással,
16 hónapot takarítással,
12 hónapot mozi, színház, koncert programokkal,
9,5 hónapot a gyermekükkel való játszással,
6 hónapot WC-n ücsörgéssel,
5 hónapot lakás csinosítással,
4,8 hónapot számítógépes játékokkal,
3 hónapot hobbyval,
3 hónapot kocsmázással,
3 hónapot gyűlésekkel,
3 hónapot orvosnál,
2 hónapot munkahelyi kávészünettel,
2 hónapot szerelmi előjátékkal,
1,5 hónapot bevásárlással,
0,73 hónapot mosással, vasalással
0,5 hónapot imádkozással
0.5 hónapot csókolózással,
0,003 hónapot orgazmussal.
Ez összesen: 720 hónap, azaz 60 év

Nem tudom, hogy Magyarországon készült-e hasonló felmérés, de tartok tőle, hogy időmérlegünk hasonló vagy még torzabb adatokat mutatna. Az mindenesetre köztudott dolog, hogy az egészségügyi és lelki problémák egy jelentős része vezethető vissza az időnyomás alatti stresszes életmódra vagy az időrabló tevékenységek és emberek miatti feszültség káros hatásaira (szorongás, alvászavar, magánéleti konfliktus, „munkaalkoholizmus”, depresszió, kiégés, stb.).

Van, amiért csak magadat okolhatod, ezek közé tartozik a tudatos és nem tudatos halogatás, de van, amikor mások rabolják az idődet és neked nincs elég bátorságod ezt megakadályozni.

Az ésszerű időgazdálkodás az életművészet egyik igen fontos eleme. Nem könnyen de tanulható, fejleszthető. Ehhez első lépésként tudnod kellene, mi az amit rosszul csinálsz.

Jó lenne így év elején tisztábban látni, hogy jelen vannak-e és ha igen, milyen mértékben a különböző időrablók, idő-vámpírok életedben? Jogosan háborodsz fel, ha nyíltan meglopnak, ellopják a pénzedet vagy más értékeidet. Erről szól az Omega Időrabló című dala is, figyeld csak a szövegét:

“Figyelj nagyon, az időrabló titkon köztünk jár,
Varázsköpenyében most is lesben áll.
A büfében ülsz vagy az utcán sétálsz,
észre sem veszed,
S hirtelen egy évvel lettél öregebb.

Az időrabló mindent lát,
Kezében az egész világ.
Érezzük a tekintetét
De senki sem látta még.

Középre fekszik harmadiknak, ott is résen áll
Falakon is átmegy, bárhol megtalál.
Vigyorog a pultnál, jelentést ír, a buszon rád
lehel
Ha le akarod rázni, korábban kelj fel.”

Miért nem háborodsz fel és főképp miért nem védekezel hatásosan, ha az idődet akarják lopni? Talán csak azért, mert még nem vagy igazán tudatában, mekkora értéket jelent a saját időd. Esetleg azért, mert te magad is idő-vámpír vagy, s így nincs jogalapod mások hasonló tevékenységén felháborodni?!

A munkavégzésre, tanulásra fordított idő hatékony kihasználását akadályozhatják többek között az alábbiak:

- a rosszul szervezett értekezletek, konzultációk, megbeszélések
- mások jelenléte
- folyamatos kommunikáció a környezettel
- rosszul kialakított irodák, tanulóhelyiségek
- szervezetlen adminisztráció
- technikai hibák, akadályok
- rossz légkör munkahelyen, tanulókörben
- informális e-mailezés
- hosszú ebéd- és cigarettaszünetek
- alkalmatlan vezetők, tanárok

Fontos idő-vámpírod lehet az örökös halogatás, az önfegyelem hiánya, az időzavar, az összehalmozott papírhegy az asztalodon, a célok kitűzésének hiánya vagy a fontossági sorrend hiánya.

Sokba kerülhet az is, ha nehezedre esik nemet mondani. Általában ártalmatlan apróságnak látszó kérésekről van szó, de vagy semmi közük a saját munkádhoz, vagy többszörös idődet veszik el a „volna erre 10 perced számomra?” típusú kérdések, amikor végül örülhetsz, ha fél nappal megúszod!

Azonosítsd saját idő-vámpírjaidat!

A probléma felismerése már fél megoldás!

Fogj egy üres lapot, írd fel rá abban a sorrendben, ahogy eszedbe jutnak azokat az időrabló tevékenységeket, idő-vámpír ismerőseidet, amik és akik esetenként vagy rendszeresen megfosztanak attól, hogy saját időddel tudatosan rendelkezz! Ne hagyd ki azokat a rossz szokásaidat, beidegződéseidet sem, amelyek napi időbeosztásodat örökösen szétforgácsolják, megakadályozzák, hogy a betervezett feladataidat elvégezd!

Ha már 10-15 idő-vámpírt azonosítottál, elkezdheted rangsorolni őket.
Határozd meg egy ötfokozatú skálán azt is, hogy milyen mértékben uralkodnak rajtad: adj 1-est, ha jelentéktelen, és 5-öst, ha napi szinten küzdesz velük! Ha van több is olyan, amire 5-öst adtál, rendezd sorba ezeket úgy, hogy a számodra legveszélyesebb kerüljön első helyre. A rangsorod remélem segíteni fog az év eleji fogadalmaid megfogalmazásában is!

Fontos, hogy ne csak átgondold, de le is írd magad számára, hogy mit kell tenned!

Örülnék, ha velem is megosztanátok, mit tartotok a legfontosabbnak a saját rangsorotokban. Ha beírnád a hozzászólások közé röviden

- legsúlyosabb idő-vámpírod jellegét,
- előfordulásának gyakoriságát,
- hogyan fogod minél könnyebben és
- minél korábban felismerni, amikor támad,
- hogyan próbálsz majd ellene védekezni

nekem is segítene abban, hogy - jobban megismerve problémáitokat az idővel - hatásosabb, nektek szólóbb legyen a következő, időgazdálkodással kapcsolatos bejegyzésem.

Csendes Éj! Szentséges Éj!

hétfő, december 24, 2007

Csendes Éj KápolnaKarácsony estéjén a legtöbb ünneplő családban felcsendül a “Csendes éj” dallama. Előbb-utóbb mindenki bekapcsolódik az éneklésbe és kis időre eluralkodik mindenen a nyugalom és béke, melyre oly nagy szüksége lenne az emberiségnek. E karácsonyi ének, finom egyszerűségénél fogva, páratlanul képes közvetíteni a karácsonyi üzenet lényegét a világ minden tájára, ezért elválaszthatatlanul egybeforrt a Szenteste fogalmával.

A videoklipp forrása: http://www.videoplayer.hu/videos/play/117196

A Csendes Éj című dal szülőfaluja az ausztriai Oberndorf. Itt csendült fel először 1818. december 24-én az akkori Szent Miklós templomban Joseph Mohr szövegével és Franz Xaver Gruber zenéjével a Csendes Éj! Szentséges Éj! című dal. A Csendes éj ünnepén
minden év december 24-én (közép-európai idő szerint 17 órakor) több ezren gyűlnek össze a világ minden tájáról a Salzburg melletti Oberndorfban, hogy a Csendes éj - emlékkápolna előtt részt vegyenek a dalszerzők, Franz Xaver Gruber és Joseph Mohr tiszteletére rendezett emlékünnepségen. Az internet jóvoltából bárki részese lehet élő egyenes adásban az ünnepségnek.

A “Kandalló melege” című karácsonyi gyűjtemény ajánlása szerint “meghitt téli esték olvasmánya. A tél, a téli ünnepek, a Karácsony misztériuma, az emberiség legszebb mítoszának születése megérintette az írók szívét: alig tudunk olyan szerzőről, aki legalább egy művében ne írt volna e témában. Az önfeláldozó szeretet, a tökéletes tisztaság mítoszának gyönyörű írásait minden korosztály számára ajánljuk.” Ebből a kötetből választottam ki Selma Legerlöf elbeszélését:

SELMA LEGERLÖF: A SZENT ÉJSZAKA

Karácsony napja volt, valamennyien a templomba mentek, csak nagyanyó és én maradtunk odahaza. Azt hiszem, az egész házban egyedül voltunk. Mi azért nem mehettünk a többiekkel, mert egyikünk nagyon fiatal volt, a másikunk pedig már nagyon öreg. És mi mindaketten olyan szomorúak voltunk, hogy nem mehettünk el a hajnali misére és nem gyönyörködhettünk a sok-sok égő gyertyában.
Amint így egyedül üldögéltünk, elkezdett nagyanya mesélni.
- Volt egyszer egy ember - mondta, - aki kiment a sötét éjszakába, hogy tüzet kölcsönözzön. Házról-házra járt és mindenhová bekopogtatott. - Jó emberek segítsetek rajtam! - mondta. - A feleségemnek gyermeke született és tüzet akarok gyújtani, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
De késő éjszaka volt és mindenki mélyen aludt. Senki sem válaszolt.
Az ember tehát csak ment, mendegélt. Végre észrevette, hogy nagy messze valami tűz világol. Abban az irányba vándorolt tovább és meglátta, hogy a tűz kint a szabadban lobog. Fehér juhnyáj pihent és aludt a tűz körül és egy öreg pásztor üldögélt ottan és őrizte a nyájat.
Mikor az ember, aki tüzet keresett, odaért a juhokhoz, meglátta, hogy három hatalmas komondor fekszik a pásztor lábánál. Mind a három fölébredt, mikor arrafelé tartott, kitátották széles szájukat,. mintha ugatni akarnának, de egy hang sem hallatszott. Az ember látta, hogy a szőrük felborzolódott a hátukon, látta, hogy éles foguk fehéren villogott a tűzfényben és hogy nekirohannak. Érezte, hogy az egyik a tuba fele harap, a másik meg a keze felé; a harmadik pedig a torka felé. De mintha a foguk, amikkel harapni szerettek volna, nem engedelmeskedett volna és így az embert semmi baj nem érte.
Most az ember tovább akart menni, hogy megkapja amire szüksége van. De a juhok olyan sűrűn feküdtek egymás hegyén-hátán, hogy nem tudott előre jutni. Ekkor egyszerűen fellépett az állatok hátára és úgy ment a tűz felé. És egy állat sem ébredt fel, de még csak meg sem mozdult.
Idáig jutott a nagyanya a mesélésben, anélkül, hogy megzavartam volna, most azonban igazán félbe kellett szakítanom. - Miért nem mozdultak meg a juhok, nagyanyám? - kérdeztem. - Azt majd meghallod nemsokára, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Mikor a férfi már közel ért a tűzhöz, a pásztor feltekintett. Öreg, haragos ember volt, barátságtalan és kemény mindenkivel szemben. Mikor meglátta, hogy az idegen feléje közeledik, felkapta hosszú hegyes botját, mely mindig a kezében volt, mikor a nyájat őrizte és az idegen felé hajította.
A bot sivítva röpült a vándor felé, de mielőtt eltalálta volna, elkanyarodott tőle és búgva sivított el mellette, ki a mezőre.
Mikor nagyanya idáig jutott, ismét félbeszakítottam. - Nagyanyám, miért nem akarta a bot eltalálni azt az embert? - Nagyanya azonban nem is törődött a kérdésemmel, hanem tovább folytatta az elbeszélését.
- Most odalépett az ember a pásztorhoz és így szólt hozzá: Jó ember, segíts rajtam és adj kölcsön egy kis parazsat! A feleségemnek gyermeke született és tüzet kell raknom, hogy felmelegítsem őt meg a kisdedet.
A pásztor a legszívesebben nemet mondott volna, de azután a kutyákra gondolt, melyek nem harapták meg az idegent, meg a juhokra, melyek nem ugrottak föl és végül a botjára, mely nem akarta eltalálni, bizony megfélemedett és nem merte megtagadni tőle, amit kért.
- Végy csak, amennyi kell! - mondta az idegennek.
A tűz már éppen kialvóban volt. Nem volt ott már sem darabfa, sem gally, csak nagy halom zsarátnok, az idegennek pedig nem volt sem tűzlapátja, sem serpenyője, amiben a parazsat elvihette volna.
A pásztor jól látta ezt és azért újból biztatta: - Végy csak amennyi tetszik! - és már előre örült annak, hogy az idegen úgy sem fog tudni tüzet vinni magával.
Az ember azonban lehajolt és puszta kezével néhány parazsat kapart elő a hamuból és azt a köpenyébe takargatta. Es a parázs sem a kezét nem égette meg, mikor hozzányalt, sem a köpenyét, amiben úgy vitte, mintha csak dió vagy alma lett volna.
Erre már harmadszor szakítottam félbe a mesét.
- Nagyanyó, miért nem akarta a parázs megégetni annak az embernek a kezét?
- Mindjárt meghallod, - mondta nagyanya és tovább folytatta a történetet.
- Midőn a pásztor, aki gonosz és haragos ember volt, mindezt látta, akkor nagyon elcsodálkozott: - Micsoda éjszaka lehet ez, hogy a kutyák nem harapnak, a juhok nem félnek, a botom nem talál és tűz nem éget? Visszahívta az idegent és ezt kérdezte tőle: - Minő éjszaka ez? És hogy van az, hogy mindenek olyan kegyesek hozzád?
Erre az idegen így felelt: - Én nem mondhatom meg Néked, ha magad nem látod! - És azzal tovább sietett, hogy minél előbb tüzet rakhasson és felmelegítse a feleségét és a kisdedet.
A pásztor azonban úgy gondolta, hogy nem téveszti el a szem elől ezt az embert, míg meg nem tudja, hogy mit is jelentsenek mindezek. Fölszedelőzködött tehát és utána ment, míg el nem jutott oda, ahol az lakott.
Ekkor látta a pásztor, hogy az idegennek még csak kunyhója sincsen, hanem csak egy szikla-barlangban feküdt a felesége és a gyermeke és ott semmi más nem volt a hideg sivár kőfalaknál.
A pásztor úgy gondolta, hogy a szegény ártatlan csecsemő halálra fázik a barlangban és bár kemény-szívű ember volt, mégis ellágyult és segíteni akart a gyermeken. Leoldozta hát válláról a háti-zsákját és elővett belőle egy puha, fehér báránybőrt, odaadta az idegennek és azt mondta, hogy takarja be vele az alvó kisdedet.
De alig hogy megmutatta, hogy ő is tud jószívű lenni, a szemei egyszerre fölnyíltak és olyant látott, amit eddig nem láthatott és olyant hallott, amit eddig nem hallhatott.
Látta, hogy ezüstszárnyú kis angyalkák állanak sűrűn körülötte és mindegyikének hárfa van a kezében és mindegyik hangosan énekelte, hogy ma született nékünk a Megváltó, aki a világot feloldja bűneiből.
Most aztán megértette, hogy miért volt ma éjszaka minden olyan vidám és hogy miért nem akart rosszat tenni senki sem. De nemcsak a pásztor körül voltak angyalok, hanem angyalokat látott, ahová csak tekintett. Ott ültek bent a barlangban, ott ültek kint a hegyen és ott lebegtek fent az égben. Csapatostól jöttek és mentek, de mindannyiszor megálltak és megnézték egy pillanatra a kisdedet.
Oly nagy öröm, vigasság, ének és zene volt a sötét éjszakában, aminőt ő eddig soha sem látott. Úgy megörült, hogy felnyíltak szemei, térdre borult és úgy adott hálát az Istennek.
Midőn idáig jutott el nagyanya, felsóhajtott és így szólt: - És amit ez a pásztor látott, azt mi is megláthatjuk, mert az angyalok minden karácsony éjjel fent lebegnek az égben, csak észre kell vennünk őket.
Majd kezét a fejemre téve, így szólt nagyanyám: - Emlékezz erre vissza, mert ez igaz, mint ahogy én látlak téged és te látsz engem. És nem a gyertyáktól, nem a lámpáktól függ, nem a holdvilágtól, avagy a napfénytől függ, hanem az a legfontosabb, hogy olyan szemünk legyen, amely rneglátja az Úr dicsőségét!

Advent és Karácsony témák időrendben

vasárnap, december 23, 2007

2007-12-24 Csendes Éj! Szentséges Éj!
2007.12.23 A szeretet himnuszai
2007.12.22 Karácsonyi jókívánság
2007.12.21 Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 4. A Megváltó születése Betlehemben
2007.12.20 Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 3. Karácsonyi vacsora asztala
2007.12.19 Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 2. Ünnepi díszek
2007.12.18 Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 1. Karácsonyfa
2007.12.17 A misztérium és a rejtett valóság 7. - Karácsonyi ének
2007.12.16 A remény lángja sohasem hunyhat ki!
2007.12.15 A misztérium és a rejtett valóság 6. - Diótörő
2007.12.14 A misztérium és a rejtett valóság 5. - Hókirálynő
2007.12.13 A misztérium és a rejtett valóság 4. - A fényt hozó Szent Luca
2007.12.12 A misztérium és a rejtett valóság 3. - A sárgatéglás Út
2007.12.11 A misztérium és a rejtett valóság 2. - A kék madár
2007.12.10 A misztérium és a rejtett valóság 1. - A kis Veronika három lámpása
2007.12.09 Kikért gyújtsuk meg az adventi gyertyákat?
2007.12.08 Néhány szép karácsonyi internetes oldal
2007.12.07 Advent árnyai
2007.12.06 Szent Miklós és a Mikulás nap
2007.12.05 Adventi tempó: Lassíts!
2007.12.04 Advent angyalai
2007.12.03 A Karácsonyvárás misztériuma
2007.12.02 Rorate
2007.12.01 Advent elé…
2007.11.20 Angyalvárás

A szeretet himnuszai

vasárnap, december 23, 2007

Gyertya Gyertya Gyertya Gyertya

A Föld kozmikus ritmusában újra és újra elérkezünk Karácsony misztériumához. Az emberiség hármas ünnepköre - a Szentháromság hazahívó szózata - a mélyre bukott földi szellemlégió, az emberiség szellemi ébresztésére és visszavezérlésére a mennyei szférákba, az elhagyott atyai hajlékba. Adja az Úr, hogy át tudjuk élni Karácsony misztériumát, hogy az örök szeretet megszülethessék bennünk, életünk világító fáklyája legyen. Hiszen ez mindnyájunk legjobban felfogott érdeke, mert a krisztusi elvek elfogadásával vagy elvetésével áll vagy bukik örök életünk, örök életem iránya. Hogy örök szellemi életem felfelé vagy lefelé veszi-e irányát.
Az irány döbbenetesen fontos. Mert álljon bárki a világegyetem bármely pontján, ha a krisztusi szeretet elvével azonosul, lénye a világegyetemben kiteljesül. Ha azonban a szeretet elvével ellentétbe kerül, szellemi homályba kerül, önmagát lefokozva összezsugorodik. Önmagam döntök sorsom, örök életem irányvonala fölött azzal, hogy engedem-e magamban megszületni a krisztusi elvet - a szeretet elvét - a cselekvő szeretet elvét.
Földi életem célját tévesztette, ha nem tud bennem megszületni Krisztus. Ez Karácsony örökjelentősége. Szent Ágoston nyomán elmondhatjuk Karácsony legmélyebb misztériumát:
Mily hatalmas vagy - szeretet! Te hoztad le Istent az égből. Az isteni szeretet emberré lett, hogy a mélyre bukott szellem, az ember, istenné legyen.

János evangéliumában Krisztus szavai így szólnak:
Istenek vagytok!
(Ján. 10,34)
És az írás fel nem bomolhatik. (János 10,35) - mondja Krisztus.
Hogy a szellem éjszakájából újra istenivé válhassunk: ez Karácsony örök misztériuma.

Részlet: Makk István: “Az örök fejlődés kozmikus útja” művének I. kötetéből

1. Pál Apostol I.Korintusi levele:

Szóljak bár emberek vagy angyalok nyelvén, ha szeretet nincs bennem, csak zengő érc vagyok, vagy pengő cimbalom.
Legyen bár prófétáló tehetségem, ismerjem bár az összes titkokat és minden tudományt, legyen akkora a hitem, hogy hegyeket mozgassak, ha szeretet nincs bennem - semmi sem vagyok.
Osszam el bár egész vagyonomat a szegényeknek, vessem oda testemet, hogy elégessenek, ha szeretet nincs bennem, mit sem használ.
A szeretet türelmes, nem féltékeny, nem cselekszik rosszat.
A szeretet nem nagyravágyó, nem keresi a magáét, nem gerjed haragra, nem gondol rosszat.
A szeretet együtt örül az igazsággal, mindent eltűr, mindent elvisel.
A prófétálások véget érnek, a nyelvek megszűnnek, a tudomány elenyészik, a szeretet soha meg nem szűnik.
Most tükör által homályban látunk, akkor majd színről-színre.

(Ap.Csel. 13,1-9)

2. Kempis Tamás szeretethimnuszát “Krisztus követése” című munkájából:

Nagy dolog a szeretet. Valóban nagy jó, mely egyedül könnyít minden terhet, és egyaránt elvisel minden egyenetlent. A szeretet futván fut, örül, szalad és fel nem tartóztatható. Mindent elhagy, hogy mindent elnyerjen. A szeretet nem ismer határt, hanem minden módfelett buzgón lángol. A szeretet terhet nem érez, fáradságot nem szenved, többre vállalkozik, mintsem elbírná.
A szeretet lehetetlenséget nem ismer, mert azt állítja, hogy mindenhez van ereje.
A szeretet vigyáz. Szunnyadván nem alszik, elfáradván meg nem bágyad, szorongattatván meg nem szorul, félvén nem retteg, hanem mint a sebes láng és égő fáklya felverődik és bátran átmegy mindenen.

3. Assisi Szent Ferenc imája:

Uram, tégy engem békéd eszközévé!
Add, hogy ahol a gyűlölet tombol, oda a szeretetet vigyem.
Ahol a bűn uralkodik, oda a megbocsátást vigyem.
Ahol a viszály szertehúz, oda az egységet vigyem.
Ahol a kétség tétovázik, oda a hitet vigyem.
Ahol a hamisság kígyózik, oda az igazságot vigyem.
Ahol a reménytelenség csüggeszt, oda a bizalmat vigyem.
Ahol a szomorúság fojtogat, oda az örömet vigyem.
Ahol a sötétség rémít, oda a világosságot vigyem.
Uram, tégy engem békéd eszközévé!

szeretet

A szeretet hatalma

Karácsonyi jókívánság

szombat, december 22, 2007

fenyő Szepes Mária szerint „az öröm atmoszférája a lélek oxigénje” – ezért az Ünnepekre sok-sok örömöt kívánok, szeretettel: Laáb Ágnes

Ady Endre: Karácsony

Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 4. A megváltó születése Betlehemben

péntek, december 21, 2007

“Fel nagy örömre ma született, / Aki után a Föld epedett.”
Ebben az időben történt, hogy Augusztus császár rendeletet adott ki, hogy az egész földkerekséget írják össze. Ezt az első összeírást Cirinusz, Szíria helytartója bonyolította le. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. József is fölment Galilea Názáret nevű városából Judeába, Dávid városába, Betlehembe, mert Dávid házából és nemzetségéből származott, hogy összeírják feleségével, Máriával együtt, aki áldott állapotban volt. Ott-tartózkodásuk alatt elérkezett a szülés ideje. Mária megszülte elsőszülött fiát, bepólyálta és jászolba fektette, mert nem jutott neki hely a szálláson.
Pásztorok tanyáztak a vidéken kint a szabad ég alatt, és éjnek idején őrizték nyájukat. Egyszerre csak ott állt előttük az Úr angyala, és beragyogta őket az Úr dicsősége. Nagyon megijedtek. De az angyal megnyugtatta őket: ,,Ne féljetek! Mert nagy örömet adok tudtul nektek és majd az egész népnek. Ma megszületett a megváltótok, Krisztus, az Úr, Dávid városában. Ez lesz a jel: Találtok egy jászolba fektetett, bepólyált gyermeket.” Egyszeribe mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: ,,Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakaratú embereknek!”
Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: ,,Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk, ami történt, amit az Úr tudtunkra adott.” Gyorsan útra keltek és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvő gyermeket. Azután hogy látták őket, azt is elbeszélték, amit nekik a gyermek felől mondtak. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat, és szívében gyakran elgondolkozott rajtuk. A pásztorok hazatértek, dicsőítették és magasztalták az Istent mindenért, amit csak hallottak és láttak, úgy, ahogy tudtul adták nekik.

(Lukács 2, 1-20)

Betlehem

A kisded Jézus a Jászolban, ott térdelnek előtte a Háromkirályok, Mária imádkozik, József félrehúzódva figyel. Kint a fényes csillag, pásztorok, juhok, báránykák és felettük ott őrködnek az angyalok. A betlehemi csoda valamennyi szereplője és kelléke szimbolikus jelentésű.

Mária Kezdetben, mint szenvedő nő, mint gyermekét féltő anya volt jelen különböző ábrázolásokon. Csak a reneszánsz korban vált a szépség - ideállá. Legtöbbször már fehér liliomként ábrázolják, boldogság és öröm sugárzik még a ruhájából is. Néha melankolikus, néha titokzatos mosoly a szája sarkában. Mint aki már előre tudja az eljövendőt. Mária, aki egy megváltónak adott életet, akihez imádkozni lehet közbenjárásért, hogy mihamarabb eljusson fohászunk Jézushoz, Isten fiához. Nem véletlen, hogy Magyarország nagyasszonyává, védelmezőjévé lett választva.

József is, mint Jézus védelmezője, támasza jelenítődik meg.

Az angyalok valójában a lélek szimbolumai. A hit világában Isten az embert és az angyalokat saját képmására teremtette. Az angyalok a hírvivők, a lélekmentők, az őrangyalok, a mentorok, ök jelentik a kapcsot Isten és az emberek között, akárcsak a zene, a fény, és a melegség.

Tudjuk, hogy karácsonykor – erről az evangéliumok írnak – az emberek két csoportja értesült Jézus születéséről, és indult el az ő keresésére: a pásztorok és a mágusok. Ezért is hívják a szeretet útját pásztor-útnak, s a bölcsesség útját mágus-útnak a szellemtudományban.

A pásztorokról tudni lehet, hogy ők teljesen egyszerű emberek voltak, a szívük tele volt szeretettel, tisztasággal, s nagyon erős kapcsolatban álltak a természet világával. A pásztoroknak van azonban más értelmezése is. Eszerint a Messiás testetöltésekor a Messiás születési helyét környező mezők pásztorai az emberiség nagy szellemi vezetői Krisna, Buddha, Zoroaszter, Lao Ce, Mózes, Jeremiás, Assisi Szent Ferenc, Schweitzer Albert, Mahatma Gandhi, Jogananda, Teréz anya és mások, mindazok, akik a legfőbb pásztor, Krisztus égi sugárzása alatt tanítottak, akár tudtak erről, akár nem. Ők voltak a legméltóbbak, hogy Krisztus testetöltésekor a Messiás születésének közvetlen környezetét adják, a szellemi misztérium tökéletes betöltésével - pásztorként.

A másik csoport, a mágusok, akiket hívnak királyoknak is, a bölcsesség és a tudás hordozói voltak, és ugyanilyen erős és helyes kapcsolatot alakítottak ki a természetfeletti világokkal. A Háromkirályok legrégebbi ismert ábrázolása a Santa Priscilla katakomba Capella Greco- jában található. Ez a 2 században készült. Tematikája szerint: előbb megálmodták a gyermek születését. Utána erednek álmuknak, vonulnak keletről Betlehem felé, Heródeshez mennek és érdeklődnek a zsidók királya felől, hódolnak a kisded Jézus előtt, visszautaznak és tovább álmodnak. A téma álommal kezdődik, álommal végződik. Csak a 9 századtól kapták a Gáspár, Menyhért, Boldizsár neveket. A három ismert földrészt jelenítették meg: Európát, Ázsiát és Afrikát. Ugyanígy a három életkort is. Az egyik a gyerekkort, a másik a férfikort, a harmadik az aggkort. És Boldizsár lett a szerecsenkirály. A keleti bölcseket egy csillag vezette, a Messiás csillaga.

A Jézus lábai elé tett ajándékoknak is jelképes értelmük van. Az arany, mint a Föld királyának, a tömjén, mint az Ég királyának és a mirha, mint a keresztfán szenvedő embernek járó ajándékok. A királyok helyét átvette a bölcsek elnevezés, mivel a bölcsek keletről érkeztek, ahonnan a tudás, a világosság jött. Az arany, a tömjén a mirha a legősibb szimbólumok, melyeket az ősi kultúrák hagytak ránk, s a Háromkirályok adtak át a gyermekistennek, ezáltal ismerve el, hogy ő a földi és a transzcendens hatalom és a gyógyító.
Az arany a Nap szimbóluma, ami Jézus napszerűségére utal, lelki tartalom szerint ez az ajándék a szeretet aranya,
A mirha már előremutat az áldozati tettre, s így válik lelki tartalom szerint a hit mirhájává.
A tömjén Jézus tisztaságát szimbolizálja. Lelki szempontból ez az ajándék lesz az ima tömjénje, ami biztosítja a remény ébrentartását.
Így kapcsolódik össze Advent négy sarkalatos erénye (igazságosság – mértékletesség – állhatatosság - bölcsesség) a három isteni erénnyel (hit – remény - szeretet) a Karácsonyi misztérium idején.

József Attila: Betlehemi királyok

Végül érdemes még szót ejteni a lángos csillagról. A Biblia szerint Jézus születését egy csodálatos égi jelenség kísérte, amelyet “betlehemi csillag” néven ismerünk. Valóban van-e alapja e legendának, s ha igen, vajon mit láthattak az akkori emberek? Ennek a jelenségnek asztrológiai magyarázata van, amit Ponori Thewrewk Aurél Csillagok a Bibliában c. könyvében részletesen kifejt. Eszerint a kiemelkedő égi látványosság a Jupiter és a Szaturnusz bolygók háromszori együttállása lehetett, méghozzá úgy, hogy az önmagában is rendkívül ritka jelenség a Halak csillagképben következett be az időszámításunk előtt 7-ben. A Szaturnusz hagyományosan a zsidó nép bolygójának számított, (pl. a szombat angol elnevezése Saturday, ami a Szaturnusz nevéből ered). A Jupiter a legnagyobb planéta, a bolygók királya, avagy a királyi bolygó. Kettejük találkozása - ráadásul egymás után háromszor - a Halak csillagképben zajlott le, amely az ókorban a születés szimbóluma volt, a zsidók pedig mindig is a Messiás csillagjegyeként tisztelték. Így a Halakban a két fő “csillag” háromszori együttállása és szinte (látszólagos) összeérése jelenthette az égi jelet a messiásvárás beteljesülésére. Legalább is ezt hihették a “napkeleti bölcsek”, akik bizonyára Babilóniából elindult, és Jeruzsálembe, majd Betlehembe szerencsésen meg is érkezett papcsillagászok lehettek, akik tiszteletüket kívánták tenni a zsidók megszületett királya előtt…

Karácsonyi misztérium szimbólumai: 3. Karácsonyi vacsora asztala

csütörtök, december 20, 2007

A karácsonyi misztérium részének számító hagyományos ételeket leginkább a falusi életvitel örök-tette át napjainkig, miközben a nagyvárosokban a szokásokban ma már sok egyéb hatás is szerepet játszik.

A karácsonyi vacsora előkészületei közé tartozott még egy emberöltővel ezelőtt is a ház padlójának szalmával való behintése. Ez a hagyomány egyébként Európa-szerte ismert volt, a betlehemi jászolra akarván emlékeztetni. Az akkori falusi ember az asztal alá még ekevasat, ásót, láncot, fejszét, jármot, zabolát, kötelet, fűrészt stb is tett, minekután az asztallábakat is összekötötte. Mindez pedig az egybenmaradás a bőség óhajaként történt.
Az asztalra szakajtóban vetőmagot: búzát, árpát, kukoricát tettek ki. Nem hiányozhatott az asztalról a fokhagyma, az ostya, a méz, a bors, a bab, az alma, a dió, a karácsonyi kenyér, a kalács és hát a bor vagy a pálinka sem. Az emberek ezeknek bőségvarázsló és egészségvédő erőt tulajdonítottak. Magát az asztalt is erre a célra készített „ karácsonyi abrosszal“ terítették le. Az abrosz alá pénzt tettek – vagyongyarapító hittel. Voltak vidékek, ahol a szobából az úgynevezett „ Luca-búza“ sem hiányozhatott. Ez tulajdonképpen edényben csíráztatott zöld búzát jelentett, azaz a jövő évi gazdag termés hitét adta.
A karácsonyi asztal elmaradhatatlan tartozéka volt még a szenteltvíz és a szentelt gyertya. A szenteltvízzel meghintették az asztalt és az egész szobát. A gyertya ünnepélyes meggyújtása erősítette a karácsonyi asztal jellegét. A karácsonyi asztal ételei, a rajta, alatta, mellette levő dolgok szakralizálódtak, „varázserőt” nyertek.
Az esthajnalcsillag megjelenésekor, vagyis amikor megkondult az esti harangszó kezdődött el a karácsonyi vacsora. Ilyenkor a család körülállta az asztalt, a családfő imát mondott, majd kellemes ünnepeket kívánt és poharát emelte a család egészségére. Az asztalfőn a családfő foglalt helyet. A családanya mellette, vagy az asztal szélén ült. A többiek kor szerint sorrendben. A karácsonyi vacsoránál minden családtagnak jelen kellett lennie. Aki komoly ok miatt nem lehetett ott, annak is megterítettek – úgy, mintha ott lenne. A vacsorát csendben kellett elfogyasztani. Tilos volt a láblógatás, úgyszintén a könyöklés. Aki ez utóbbi tilalmat megszegte, az a hiedelem szerint kelést kaphatott. Az asztal sarkára lányt nem ültettek, attól félvén, hogy pártában marad.
A karácsonyi étrend kétféle volt. A katolikus családnál böjtös, a protestánsoknál húsos. A böjt ellenére a vacsora 5-9 fogásból állt. A nép hitt abban, hogy ami a karácsonyi asztalon van, abból egész évben nem lesz hiány. Az ételek sorrendje vidékenként változott.
Kötelező étel volt mindenekelőtt a káposztaleves. A káposztáról tudni kell, hogy már az ókorban is áldozati étel volt! A karácsonyi ételek közül elmaradhatatlan volt a gomba. A gombáról azt tartották, hogy elűzi a gondokat. (Talán azért, mert ez a szegény embernek is mindig biztos élelmet jelentett.) Fontos étek volt továbbá a borsó, a lencse, a bab. Ezek fogyasztása pénzt, biztonságot, gazdagságot jelentett. Régi, pogánykori hagyomány, hogy borsót, lencsét az állatoknak is adtak. Európa-szerte ismert karácsonyi étel az aszalékleves. ( Szárított alma, vagy szilva vízben főzve, behabarva.) Ugyancsak ilyen a főtt tészta mákkal, más néven a mákos guba, vagy bobájka. A mák szintén régi áldozati étel, a termékenység szimbóluma. Elmaradhatatlan karácsonyi étel volt az öntött tészta, azaz a loksa, a kása – no és nem utolsó sorban a hal., valamint az ostya, a méz, a fokhagyma és a gyümölcs. A „karácsonyi morzsa“ jelképesen magába foglalta az összes karácsonyi ételt. A „ karácsonyi morzsát“ este nem is volt szabad kivinni a házból – esetleg csak másnap reggel. Egyes vidékeken a háziállatoknak adták, másutt a madaraknak. Volt ahol elvetették a kertben, volt ahol megszárították és rontás ellen füstöltek vele.
Katolikus helyeken az éjféli mise jelentette a záróaktust. Ehhez szintén sok hiedelem fűződött. Sokan azt tartották, hogy az úrfelmutatáskor, éjjel 12 órakor rövid időre a víz borrá válik, az állatok emberi nyelven szólalnak meg stb. Vagy például Lucaszék segítségével fel lehet ismerni, hogy az éjjeli mise résztvevői között ki a boszorkány…

Karácsonyi ünnepi asztal

Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 2. Karácsonyi díszek

szerda, december 19, 2007

A gyertya a három sík, a test, a szellem és a lélek, vagyis a viasz, a kanóc és a láng, a szent háromság üzenete, a fiú megszületése, a fény megérkezése. A gyertya fénye nem nyomhatja el a szellem fényét. Az égősor jelentése ugyanez. A gyertya Jézust jelképezi a keresztény szimbolikában, hiszen a gyertya is megsemmisül, miközben fényt ad, miképpen Jézusnak is meg kellett halnia, hogy az emberek megváltassanak. A hit úgy tartja, hogy a túlvilágon mindenkinek van egy égő gyertyája, amíg az lángol, addig él az ember. A gyertya a születés és a halál szimbolikája is. Jelen van kereszteléskor, ravatalnál, születésnapon.

A gömb mandala. A teljességet jelképezi. Földanyánk, és a bennünket körülvevő 9 bolygó mindegyike gömb alakú. A Tejútrendszer spirálján elhelyezkedő égitesteket is jelképezik a fára akasztott díszgömbök. Anyaguk többnyire üveg. Törékeny, illékony, talmi csillogás, mégis ettől lesz a fa díszítése az, ami. A fények megcsillannak az üvegen, visszatükrözve – de eltorzítva – a karácsony életfáját. Úgy, ahogy a bolygók erői hatnak életünkre, meghatározva, de nem determinálva azt. Olyan színű gömböt válasszunk, amely szín egységben van törekvéseinkkel. A fán legalább annyi gömb legyen, ahány bolygó (9) van. A csúcsdísz a felemelkedett embert jelképezi, Jézust, a megváltót, aki eljutott a csúcsig, sőt azon is túl. Gyakori, hogy a csúcsdísz lángos csillag formájú, mert ez hozta hírül a Napkeleti Bölcseknek a Megváltó megszületését.

A különböző színű girlandok fonják be az életfát, akár a kígyó. Ők emlékeztetnek bennünket az „eredendő bűnre”. A bibliai teremtés-történet életfáján is kísértőként jelent meg, ő adta az embereknek a „Tudást”, - talán az emlékezést? – és ő indította el az élet spirálján, miatta űzetett ki az Istenember Ádám és oldalbordája Éva a paradicsomból.

Az angyalhaj – ma már kevésbé ismert és használt díszítőelem - a fát borító misztikus fátyol, áttetsző, mégis leplez. Az ezoterikus gondolkodás, a titkok szimbóluma. A jászol szalmájának – a kis Jézus derékaljának – analógiája. Sokan ezért angyalhaj helyett szalmát hintenek a fára.

Az angyalkák valójában a lélek szimbólumai: kék, piros, fehér és lila ruhában, négy vasárnapon át egymást követve érkeznek meg a Földre Advent angyalai. Az ő hangjukra figyelmeztetnek az angyalkák. Akik megpillantották a várakozás hetének angyalait, meghallották az általuk hozott üzenetet, azok felkészültek a belső karácsonyra.
Az arany és ezüst a férfi és a női princípium, a Nap és a Hold, a Rák és az Oroszlán színei, a gazdagságot jelképezik, kívül és belül. Ezért van, hogy a legtöbb karácsonyi jelképünk arany és ezüst színben pompázik.

Az aranyalma és az aranydió a fénylő bölcsességet hozza el hozzánk.
A fára függesztett alma az eredendő bűnre a tudás megszerzésére emlékeztet bennünket. Az ókori szimbolikában erotikus jelkép, főleg a gránátalma. Jelképezi Karácsonykor az Isten felénk hajló szeretetét. Az alma a Kisded jelképe.
A dió ősi Krisztus – jelkép, hiszen a kis Jézus éppen úgy nőtt és gyarapodott az anyaméhben, mint a dió a védelmező burok alatt. A dió bölcsesség-jelkép is, mivel az emberi agyhoz hasonlatos mintázatú. A picike dió magjában ott rejtőzik a hatalmas fa lehetősége, de ennek a fának emberöltő – vagy még annál is hosszabb idő – kell, hogy bőven termőre forduljon. A dió a jövendő nemzedékbe vetett hitet is jelképezi.

A szaloncukor - amely egyedül nálunk hagyományos karácsonyfa díszítő elem - díszbe öltözetett boldogság téglácskát jelképez. Boldogságforrásunk, a csokoládé, és a belőle formált kis téglácskák a Boldogság Házának építőköveit jelképezik. Aki teheti, éppen ezért ne vásároljon, hanem készítsen szaloncukrot, szeretettel, odaadással, boldogan.

A mézeskalács díszek – fenyő, angyal, csengettyű formákkal – tükrözik az összes többi jelképünket, de más anyagból. A mézeskalács a föld porából megformált, tűzpróbán átesett embert jelképezi. Az ember teremtő is. Mágikus bábot készít magának, termékenységet varázsol, szapora kezekkel bábot süt. Ez a mézeskalács

Apró figurák, kicsiny játékszerek különböző anyagokból a gyermekkor csodáját, az önfeledt örömet, játékosságot tanítják nekünk. Figyelmeztetnek az ajándékozás, az örömszerzés a másokra való odafigyelés fontosságára, úgy, hogy közben mi is örülhetünk.

A kis harangocska jelzi, hogy „megérkezett az angyal”. Hangja hozza meg a karácsony hangulatát sok családnál. A pogány kultúrákban démonűző hatást tulajdonítottak a hangjának. A csengettyű hangja rezgésbe hozza a levegőt, ezzel jó energiákat – ahogy a feng-shui mondja, jó csít – teremt. A megtisztítás rituáléjában játszik szerepet, akárcsak a tűz elemű jelképek, mint a gyertya és a csillagszóró

A csillagszóró tűz elemű eszköz, fényszikrái a fellángoló és kihunyó életet éppen úgy jelképezik, mint az érzések múlandóságát

Ünnep

A pénzügy-számvitel szép is tud lenni!

szerda, december 19, 2007

Miközben a hallgatói levelekre igyekszem válaszolni és éppen a teljesítménystatisztikán morfondírozok, a levelező listámon az alábbi szponzorált hirdetés ötlik szemembe: “A pénzügy és számvitel szép is tud lenni!” Ezzel a szlogennel hírdeti magát és ügyviteli programját egy cég az interneten.

Nocsak! Magam elé képzelem azt a mintegy 370 hallgatót, akiknek az új TVSZ szerint e pillanatban december 20.-án van utoljára lehetősége, hogy félévközi jegyet szerezzen, vagy a már meglévőt igyekezzen javítani, mit szólna a fenti hírdetés láttán?!

A gyakorlás-statisztika tanúsága szerint sokan vagy nem hiszik, hogy péntektől nincs több lehetőségük a tárgy sikeres teljesítésére ebben a félévben, vagy már feladták.

Dátum Sikeres Belépők száma
2007.12.15 8 59
2007.12.16 13 115
2007.12.17 30 180
2007.12.18 42 207
2007.12.19 62 304 (…és ennyi lett a nap végére :) !)

Bizony a belépők száma még a leglátogatottabb napon sem éri el a 60%-át az érintett hallgatóknak! Az eddigi teszteredmények mindenesetre nem azt sugallják, hogy az elméleti résszel már minden rendben van és csak a példamegoldást kellene gyakorolni! Konzultációt is hiába tartott Karai tanárnő, mert alig 10 hallgató volt ott azok közül, akiknek még nincs értékelhető eredménye.

Kevés már az idő, de arra talán elegendő, hogy végre
- tisztességesen megtanuljátok a mérleg és eredménykimutatás fő sorait,
- átnézzétek, mi hová kerül az egyes mérleg főcsoportokon belül,
- alaposan átrágjátok magatokat azokon a mintafeladatokon, amelyek arról szólnak, mi a bevétel, a kiadás, a hozam, a ráfordítás és a költség közötti különbség,
- értsétek, mi kerül a cash flow kimutatáson belül a működési a befektetési és a finanszírozási részbe!

30 pont a minimum, ez alatt nem tudsz kettest kapni, amihez 15 pontot kell legalább szerezned a tesztnél és 15 pontot a példamegoldásnál!

Nem hiném, hogy sikert tudsz elérni, ha a felsorolt típuspéldákat, amelyek 6-8 pontot érnek és egyébként valóban minimum-tudást feltételeznek, továbbra is kitöltetlenül hagyod a dolgozatban. Rengeteg gyakorlási lehetősget nyújt erre is az internetes rendszer, használjátok tehát ki azt is!

Holnap délután kettőig még nincs minden veszve, ne add fel!

Karácsonyi misztérium ünnepi szimbólumai: 1. Karácsonyfa

kedd, december 18, 2007

A karácsonyi rítusok, rituálék arra a régóta ismert hatóerőre építenek, hogy az „ige” hatóereje megsokszorozódik, ha egyidejűleg több érzékszervet ér el. A szavak, a beszéd információtartalma szellemünket célozza, az érzékelések leginkább testi szinten adnak tapasztalatokat. Többszintű, testi és lelki szintű hatás érhető a látvány mellett a hanghatások, ízek, illatok, tapintható, kézzelfogható érzékelés egyidejűségével. A legteljesebb, – testi-lelki-szellemi – azaz háromszintű hatást a képi látvány és a zene adja.

Azért van az, hogy gyermekkorunk legszebb karácsonyai olyan mélyen bevésődnek emlékeinkbe, hogy puszta felidézésük lelki feltöltődést okozhat, mert a legmélyebben azok az élmények képesek rögzülni bennünk, amelyek átélése több érzékszervünket is működésbe lépteti. Idézzük csak fel gyermekkorunk meghitt, emlékezetes karácsonyestéit! A hó-dunnával borított szikrázóan fehér tájat, a csikorgó hidegből a meleg, fénylő szobába való érkezést. Az izgatott várakozás csendjét és az áhított csengőszó hívogató hangját, a karácsonyi ének dallamát. A frissen sült karácsonyi fonott kalács és a fenyőfa illatának harmóniáját. A csillogó díszeken szikrázó csillagszóró fényeit, a gyertyák imbolygó léleklángjait. Az ünneplő ruhákat, a jókívánságok és ölelések testi és lelki simogatásait, a csomagolópapírok zizegését, Az ünnepi vacsora csak ezen az egy napon feltálalt fogásait, amelyek ízeit még most is a szánkban érezzük. Mindez így együtt jelenti számunkra a KARÁCSONYT, azt a kellemes „megbizsergető” emocionális élményt, amelynek emléke még időskorban is pozitív energiahullámokat indít el bennünk. Fizikai, lelki és szellemi sugárzással. Mert ezek a karácsonyestek egy időben, valamennyi érzékszervünkre hatottak, életre szóló beteljesülési élményként bevésve az érzékszervek tobzódását és feloldódását a szívet-lelket gyönyörködtető ingerek szinergiájában.

Karácsonyfa

A karácsonyfa előzménye a pogány hagyományokban a termőág, zöldág házba vitele, illetve a ház és a ház környékének örökzöld ágakkal díszítése. A szokást ismerték a kelták, náluk a fagyöngy, a magyal és egyéb örökzöldek játszották a főszerepet.

Feljegyzések szerint a karácsonyfa állításának divatba jötte kezdetben szelleműzésképpen jött létre németföldön. A németek abban a hitben éltek, hogy a téli napforduló idején a gonosz szellemek kiszabadulnak és szabadon csatangolnak a világban. Hitük szerint ezektől az ártó szellemektől csak úgy lehet megmenekülni, ha beállnak az élet örökzöldje, a fa alá. Átvitt jelentése ezért a hagyományosan pirossal ékesített fenyőnek az életfa, a természet évről-évre megújulása, körforgása. A fán látható girland (vagy boa!) a paradicsomi rosszra csábító kígyót jelképezi, az alma a tudás fájáról szakasztott gyümölcsre emlékeztet (ennek mintájára alakultak ki később a piros, arannyal díszített üveggömbök), a gyertyák pedig a fény, a nap, keresztény felfogás szerint Jézus szimbólumai.

Az első hagyományosnak mondható karácsonyfát freiburgi pékinasok állították a város kórházában a XV. században, de szokták az első gyertyafényes karácsonyfa felállítását Luther Márton nevéhez is kapcsolni, aki állítólag egy karácsonyeste kint járt az erdőben és gyönyörködött a fagyott fenyőfákban. Képtelen volt szavakban megfogalmazni a látottakat, ezért bevitt a szobába egy fenyőfát, gyertyákkal díszítette és talán így ünnepelték legelőször Jézus születését.

A magyar hagyományok közül is az életfa tekinthető leginkább a karácsonyfa ősének. Erre a célra korábban általában rozmaring ágacskát, nyárfa vagy kökénybokor ágát függesztettek fel a gerendára és azt díszítették fel aranyozott dióval, piros almával, mézesbábbal, szalmafigurákkal. A diónak rontást űző erőt tulajdonítottak, a gyümölcs a bőség, egészség jelképe, a szalma pedig a betlehemi jászolra emlékeztet. A karácsonyi ág később fejlődött kis fácskává, amit szintén a házba vittek, és különféle módon díszítettek. A manapság megszokott díszes, üveggömbökkel, szaloncukorral felállított fa német protestáns hatásra terjedt el bécsi közvetítéssel, kezdetben az arisztokrácia és a városi polgárság körében. A feljegyzések szerint először Brunswick Teréz martonvásári grófnő állított karácsonyfát. magyar paraszti életben a mai értelemben vett karácsonyfa állítás szokása, házilag főzött szaloncukorral, a fa alá helyezett betlehemmel csak a XX. században terjedt el. A szegény paraszti családokban a II. világháború végéig megmaradt a zöldág állítás szokása, sőt volt ahol a jó szaporulat reményében az istállóba is vittek belőle. A karácsonyfát hagyományosan Vízkeresztkor (január 6.) bontják le.

Néhány szép verset válogattam a Kaárcsony elmaradhatatlan kellékéről, a karácsonyfáról

REMÉNYIK SÁNDOR: A KARÁCSONYFA MEGÉRKEZIK

Mögötte elmaradt a nagyhavas,
Mögötte elmaradt a rengeteg,
A piacon most megállnak vele
A nagy utat járt, csendes szekerek.
Vizsgálgatják növését, termetét,
Az emberek közt kézről-kézre jár.
Az óriás lemetszett, csonka karja,
A kis fenyőfa: karácsonyfa már.
Csodálkozva tekintget szerteszét
És fájón leheli ki illatát.
Egyben ünnepre felszenteltnek is,
Halálraszántnak is érzi magát.

REMÉNYIK SÁNDOR: A KARÁCSONYFA PANASZKODIK

El-elnézlek, ti hontalan fenyők,
Ti erdő-testből kitépett tagok.
Hányan mondhatják el ma veletek:
Ó én is, én is hontalan vagyok!

Piacra vitték a testem, s a lelkem,
És alkusznak az életem felett.
És fehér vattát aggatnak reám:
Mű zuzmarát a zuzmara helyett.

Tudom: elszárad a levágott kar,
Tudom: én vissza nem jutok soha
Az ősrengeteg anyakebelére.
Sorsom: lapály a csúcsokért cserébe.
S a végtelen helyett egy szűk szoba.

REMÉNYIK SÁNDOR: A KARÁCSONYFA ÉNEKEL

Ha szűk szoba: hadd legyen szűk szoba.
A szűk szobában is terem öröm,
Gyúl apró gyertya ínség éjjelén,
Ó csak ne legyen sorsom bús közöny,
Ó csak legyek a fény forrása én,
Apró gyermekek bálványozott fája,
Én az idegen, én a jövevény.
Égő fenyőfa, égő áldozat,
Akit az Isten ősi otthonából
Emberek örömére elhozat.
Csak rajzolódjék mélabús árnyékom
S imbolyogjon a szűk szobák falán.

Mindegy, hogy mi lesz velem azután.

Kolozsvár, 1921 karácsony

KERESZTURY DEZSŐ: KARÁCSONYI RONDÓ

Népszokássá lett a fenyőfa,
gyertya, cukor, aranydió; -
muszáj-ajándék kell, mióta
Mikulásból lett Télapó.

Bennem zsigermelegen csak az él,
mit csöndjéből gomolygat föl a mély:
pihenő, kérődző állatok,
bethlehemező pásztorok
közt én is játszó gyerek vagyok,
a ,,haj regő rejtem”, a láncos bot,
csillagos ég, imbolygó mécsek,
éjféli mise, hars hálaének.

Ébred a vágy, a remény, hogy ujra-
születik bennem, mi eddig is
súgott szavaim értelmét tudva,
s élni tanított azzal is,
hogy semmit szószerint ne vegyek,
ünnepet, magányt, kínt, örömet:
kotlott gomolygó mélyeimen
s jeleket költött ki a kegyelem.

A megváltást váró századok
újraszültek egy csillagot;
leheltek a jászol barmai,
s robogtak Heródes gyilkosai,
Máriát József s a Kisdedet
csak azért rejtette, szöktette meg,
hogy ne vesszen zsarnok kardja alatt;
legyen Isten-Atyjának Áldozat.

Napfordulóból lett karácsony,
a Mikulásból Télapó,
az ember száll rakétaszárnyon,
s a Kozmoszból mi várható?

Sok szép fenyőfa válik az ünnep áldozatává, hiszen az öröm elmúltával száradó, hulló leveleivel, üresen szomorkodó szaloncukor-papírjaival már nem dísze, hanem csúfsága sok otthonnak és egyáltalán nem emlékeztet az életfára. Aki teheti, ezért inkább cserepes fenyőfát állítson, amit az ünnep után ki lehet ültetni a kertbe, vagy - újabban - vissza lehet vinni a virágkereskedőknek. A fenyőfa tiszavirág életű tündöklésének és méltatlan pusztulásának állít mementót Andersen felejthetetlen meséjében:

A fenyőfa


Készítette: www.ASL.hu, Ahol segítségre lelsz 2008.