Arany János balladák 1. Szőke Panni

október 4, 2009 Dr. Laáb Ágnes

Szőke Panni
Arany János: Szőke Panni

Szőke Panni henyélve ül,
Mégis cifra, majd elrepül:
Apja földje és tinója
Mind fölment már viganóra.

De az apja mégse’ bánja,
Mert kisasszony a leánya,
Ő maga is boldog jobbágy,
Elengedik a robotját.

Sem szántani, sem aratni,
Csak a vékát kell tartani:
Az uraság színig adja,
A kasznár meg el se csapja.

Szőke Panni felmegy Pestre,
Még ott is az emeletre,
És az apja - dehogy bánja!
Nevelőben a leánya.

Nevelőben jó dolog van:
Sok kisasszony lakik ottan,
Szép úrfiak, szép huszárok
Járnak mulatni hozzájok.

Mi lelt téged Szőke Panni?
Fiatal vagy még meghalni:
Képeden volt egypár rózsa:
Hova lett ily hamar róla?

Mi lelt téged Panna lyányom?
Elfonnyadtál szép virágom,
Jaj, kiviszlek a mezőre,
Éledjen a lelked tőle.

Panni nem szól, görnyedve ül,
Olyan rongyos, majd elrepül:
Vidd ki apja, vidd mezőre,
Szép, virágos temetőbe.

Szőke Panni 2

Arany János “Szőke Panni” balladája 1845-ben született és az örök témát, a nagyvárosba törekvő és ott megrontott szép fiatal falusi kislány történetét meséli el, visszafogottan, kevés szóval sokat mondva.

“„Gyarlóság, asszony a neved!” – emeli ki Arany mottó gyanánt a Hamlet általa fordított szavait A honvéd özvegye élén. S valóban: balladái mintha csak illusztrálni akarnák a tételt, sorra vonultatják fel a hol csupán gyenge teremtményként, hol a végzet eszközeként, hol kegyetlen bestiaként láttatott hajadonokat és asszonyokat. Zách Klára inkább áldozat, mint bűnös, ám annál viszolyogtatóbb a királyasszony kerítőnői buzgalma, a csábítást még a templomból is távirányító, imádságot mímelő gátlástalansága. Kund Abigél senkinek sem akar rosszat, kedvese halálát mégis ő okozza természetéből fakadó kacérsága s nőiségének irracionális hatalma révén. Dalos Eszti csupán esendő lányka, szépsége mégis halálos erénynek bizonyul, ahogyan korai temetésbe torkollik Szőke Panni senkinek sem ártó szabadossága is. A bűn zsoldjaként elszenvedett bűnhődés sohasem marad el ezekben a miniatűr tragédiákban, s a tragikum nemcsak az olvasónak adja meg a katarzis élményét, hanem a hősnőket is megtisztítja. Éppen a vezeklésnek ez a túlcsorduló bősége s az ítélkezést eleve kizáró részvét sietős fölkeltése mutatja, hogy a motívum gyakorisága nem valamiféle strindbergi nőgyűlölet megnyilvánulása.” - írja Arany balladai nőalakjairól Valaczka András.

Ebben az egyik “elsőként írodott balladájában olyan témát pendít meg, amely az éppen csak városiasodó Magyarország – még alig észlelhető – új keletű torzulásainak, a társadalom egészének áttekintéséről és illúzióvesztéséről tanúskodik. Tudniillik a Szőke Panni egy olyan konfliktust ragad meg, amely a századvégi perdita-költészet, drámák és elbeszélések központi témájává terebélyesedik majd; egyben sejteti már Arany lelkületének jelzett kettősségét, a vidéki honorácior-státus és a városi közéletiség között toporgó életfilozófiáját. Szőke Panni tragédiájában a világvárost és a vidéket egyaránt kívülről-felülről (vagy éppen alulról?) vizsgáló szem érzékelhette a csírájában alighogy felvillanó társadalmi kérdést. Erdélyi János (1865-ös bírálatában) az „egyetemes költői érdekeket” kifejező költemények közé sorolja a Szőke Pannit, miközben értetlenül könnyed gesztussal elutasítja ennek gondolati tőszomszédságában”
Forrás: Szász László: Honorácior-sors – literátor-életforma - A polgárosodó Magyarország töredékképesi Arany János Nagykőrösi lírájában. (Kortárs 1997. 41. évf. 10. sz. október)

A fiatal lány szomorú története - más hangsúlyokkal és üzenettel - Petőfit is megihlette:

Petőfi Sándor: Panyó Panni

Panyó Panni hires nevem,
Pirulva kén említenem,
De lekopott rólam régen
Piros kendőm, a szemérem.

Ilyen magam fajtájának
Se’ országa, se’ hazája,
Vagyok a csárdák lakosa,
Keblem betyárok vánkosa.

Tolvajnéppel cimborálok,
Én vagyok az orgazdájok,
Lopott jószág csengő ára
Hever a ládám fiába’.

Tolvajoknak én danolok,
Tolvajokkal én táncolok.
Mulassatok, jó betyárok,
Van muzsika: varju károg.

Hej, sok derék ifju legény,
Ki nyakamon függött szegény,
Ott függ most az akasztófán,
Ördög négyágú villáján.

Hát magam mi véget érek?
Valahol megesz a féreg;
Ha már senkinek sem kellek,
A sövény alatt halok meg.

A sövény alatt dűlök el,
A cigányok temetnek el,
Valami vén cigány lök be
Dögkutyával egy gödörbe.

Jaj nekem, de neked, anyám,
Teneked még inkább jaj ám!
Téged számoltat meg isten,
Mert miattad lettem ilyen.

Szép, jó legény kért meg engem,
Ki szeretett, kit szerettem.
Az anyám lebeszélt róla,
Ez volt a siralmas óra!

Szerencs, 1847. július 9.”

E Két Panniról és költői műről így emlékezik meg Hubai Miklós:

„Panyó Panni híres nevem…” – kezdi Petőfi a versét, első személyben. Így mondja el, hogy milyen volt betyárokkal ölelkezni, s
milyen lesz dögkutyával egy gödörben feküdni.

„Szőke Panni henyélve ül, Olyan cifra, majd elrepül” – mondja Arany, kívülállóként (ő maga a szigorú közvélemény), tartózkodó félszavakkal és bajusza alatt selyma mosollyal mondja a túl-szépnek született jobbágy-leányka történetét. Addig cifrálkodott a kis cemende, amíg felsikeredett neki Pestre jutnia – „még ott is az emeletre”. (Itt már minden szó kétértelmű – a buta jobbágy-atya hiszi tán, hogy „emelkedés” a lányának az emelet.)

Panyó Panni betyárjait közben összefogdosta és felakasztatta Ráday Gedeon. Szőke Pannihoz meg „szép úrfiak járnak”.

Petőfi bátorsága, hogy első személyben írja Panyó Panni sorsát. Talán épp magától a hősnőjétől vette hozzá a bátorságot, aki vállalta a betyárokkal a szerelmet, amelyen
átlátszik közeli haláluk („hej, sok szegény ifju legény ki nyakamon függött szegén. Ott függ most az akasztófán…”). Ki ez a Panni?
Vajon az ágyban „ördög négyágú villája”-e a teste, vagy az irgalom keresztfája? A szülőanya ellen forduló átok abból a gödörből tör fel, ahová ezt a Petőfi-hősnőt hányja be majd végül – korai halálában – „valami vén cigány”.”

Forrás: Hubay Miklós: Talán a lényeg

Ennek a balladának a XX. századi megfelelője az “Ezek a fiatalok” című film egyik betétdala, Koncz Zsuzsa tolmácsolásában:

És az élet is produkált hasonló történetet, mint amiről az Arany ballada szól.
Molnár Csilla, a 17 éves kaposvári diáklány akit 1985-ben Magyarország szépségkirálynőjévé választottak 1986. július 10-én kora délután szülei házában halálos adag gyógyszert vett be, és már nem tudták megmenteni életét.

Európa szerte a népballadák igen sokszor mesélnek megesett lányokról és az ilyen “szégyent” csak a halál moshatta le. Visszatérő, sok nép költészetében megjelenő szomorú történet, amikor a teherbe esett lányt anyja hóhrkézre juttatja, aki üzenni próbál kedvesének, aki már csak holtában találja és végez magával. Ezek közül álljon itt kettő:

Angoli Borbála balladája

Angoli Borbála rózsaszín ruhája
Mi baja mi baja, mér nem illik rája?
Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta
Verje meg az Isten, aki elrontotta”

„Hóhérok hóhérok vigyétek lányomat
Vigyétek lányomat az akasztófára,
Anyám édesanyám csak egy napot adjál.
Hadd írjam levelem Gyöngyvárosi úrnak „

„Fecském édes fecském, vidd el a levelem,
Vidd el a levelem Gyöngyvárosi úrnak,
Ha fekszik, ha fekszik tedd a párnájára,
Ha pedig ebédel tedd a tányérjára”

(Odamegy hozzájuk Gyöngyvárosi úr, mert megkapta a levelet…)

„Jó napot, jó napot ismeretlen anya,
Hol van a leányod Angoli Borbála?
Kinnt van a kiskertbe, gyöngyvirágot szedni,
Gyöngyvárosi úrnak gyöngybokrétát kötni”

„Nincsen ott, nincsen ott, ismeretlen anya,
Hol van a leányod Angoli Borbála?
Bennt van a konyhába asztalt teríteni,
Gyöngyvárosi úrnak ebédet készítni”

„Nincsen ott, nincsen ott, ismeretlen anya,
Hol van a leányod Angoli Borbála?
Mi tűrés-tagadás már ki kell vallanom,
Benn van a szobában fenn a ravatalon”

„Hét véres zsebkendő ott lobog felette,
Hét leány pajtása sírdogál mellette,
Bemegy a vőlegény benyúl a zsebébe,
Veszi a kiskését szúrja a szívébe”

„Testem a testeddel egy sírban nyugodjon,
Vérem a véreddel a Tiszába follyon,

Homlodi Zsuzsánna

»Mi oka, mi oka, Homlodi Zsuzsánna,
Hogy a karton lajbli minduntalan szükűl?«
»Az oka, az oka: szabó nem jól szabta,
Szabó nem jól szabta, varró nem jól varrta.«
»Kocsisom, kocsisom, én fellejtárjaim!
Hozzátok, hozzátok a gyászos hintóim,
Fogjátok, fogjátok pej paripáimat,
Vigyétek, vigyétek Homlodi Zsuzsannát.
Vigyétek, vigyétek Homlodi Zsuzsannát,
A rózsamezőbe, a fővevő helyre!«
»Jó napot, jó napot Homlodi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon Homlodi Zsuzsánna?«
»Elküldtem, elküldtem a rózsás kertembe,
Rózsákat vizsgálni, magát mulatozni!«
»Jó napot, jó napot, te kis kertész-legény!
Hol vagyon, hol vagyon, Homlodi Zsuzsánna?«
»Nem tudom, nem láttam, tegnap, hajh, még itt járt!«
»Jó napot, jó napot Homlodi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon Homlodi Zsuzsánna?«
»Elküldtem, elküldtem a tenger partjára,
Aranyhalat fogni, magát mulatozni.«
»Jó napot, jó napot, te kis hajós legény,
Hol vagyon, hol vagyon, Homlodi Zsuzsánna?«
»Nem tudom, nem láttam, tegnap, hajh, még itt járt!«
»Jó napot, jó napot, Homlodi nagyasszony!
Hol vagyon, hol vagyon, Homlodi Zsuzsánna?«
»Mi tűrés-tagadás, már meg kell mondanom:
Elküldtem, elküldtem a rózsamezőbe,
A rózsamezőbe, a fővevő helyre.«
»Oh, te pogány anya, mért vétetted fejét?
Testemet testével egy sírba temetéd!
Jó napot, jó napot, te fővevő hóhér!
Hol vagyon, hol vagyon, Homlodi Zsuzsánna?«
»Itt vagyon, itt nyugszik, csendesen aluszik.«
»Testemet testével egy sírba temesd el,
Véremet vérével egy patak mossa el.«



Válaszolj

Be kell jelentkezned hogy hozzászólhass.


Készítette: www.ASL.hu, Ahol segítségre lelsz 2008.