Hulló levelek

automn leaves
Visszavonhatatlanul megérkezett az ősz. A szél kavarja a faleveleket, a borúsabb napokon hűvösebb, komorabb, sötétebb a világ. Sok művészt ihletett már meg ez az őszies hangulat. Talán az egyik legszebb őszi “szomorka” Jaques Prévert Les feulles mortes, magyarul a Hulló levelek c. versének a magyar származású Kozma József (Joseph Kosma) által megzenésített változata, amely Yves Montand előadásában vált világhírűvé.

Automn leaves

A vers és a dalszöveg franciául így hangzik:

LES FEUILLES MORTES

Oh! je voudrais tant que tu te souviennes
Des jours heureux où nous étions amis
En ce temps-là la vie était plus belle,
Et le soleil plus brûlant qu’aujourd’hui
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle
Tu vois, je n’ai pas oublié…
Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Et le vent du nord les emporte
Dans la nuit froide de l’oubli.
Tu vois, je n’ai pas oublié
La chanson que tu me chantais.

REFRAIN:
C’est une chanson qui nous ressemble
Toi, tu m’aimais et je t’aimais
Et nous vivions tous deux ensemble
Toi qui m’aimais, moi qui t’aimais
Mais la vie sépare ceux qui s’aiment
Tout doucement, sans faire de bruit
Et la mer efface sur le sable
Les pas des amants désunis.

Les feuilles mortes se ramassent à la pelle,
Les souvenirs et les regrets aussi
Mais mon amour silencieux et fidèle
Sourit toujours et remercie la vie
Je t’aimais tant, tu étais si jolie,
Comment veux-tu que je t’oublie?
En ce temps-là, la vie était plus belle
Et le soleil plus brûlant qu’aujourd’hui
Tu étais ma plus douce amie
Mais je n’ai que faire des regrets
Et la chanson que tu chantais
Toujours, toujours je l’entendrai!

A “Hulló falevelek” 1945-ben eredetileg a Randevú című balett zenei betétjeként látott napvilágot. 1946-ban került filmvászonra Marcel Carné rendezésében a “Les Portes de la nuit”, azaz az “Éjszaka kapui” c. film, amelyben már Yves Montand előadásában csendül fel. A film a béke első napjaiban játszódik, hőse, a fiatal munkás (Yves Montand) hazatérve a háborúból megismerkedik egy légiesen szép nővel és szinte első látásra egymásba szeretnek. Ám szerelmük – a sors és a férfi árulói miatt – tiszavirágéletűnek bizonyul…

A dallam a film sikerétól függetlenül önálló életet él azóta is, számos művész a legnagyobbak közül énekelte már eddig is és még bizonyára sokan és sokáig fogják. A címe angolul: Autumn leaves. Az angol változat az alábbi őszi hangulatot árastó videon meg is tekinthető:

Magyar változata – amelyet Ferrari Violetta előadásában lehet hallani az alábbi videoklippen – is népszerű, bár azt azért a franciául egy kicsit is értők megállapíthatják, hogy sok köze nincs az eredeti francia dalszöveghez, mint a hogy a videoklppen látható “2×2 néha 5” című filmből vett képjeleneteknek sincs köze ehhez a dallamhoz:

HULLÓ LEVELEK

Arcába mondtam, hogy nem szeretem,
Lestem, hogy erre majd mit mond nekem.
Gyötörtem, kínoztam szüntelenül,
Féltékeny voltam oly kegyetlenül.
Hazudtam néki, hogy más férfi vár,
Ha estére randevúnk volt.
Szerettem volna, ha könnyet ejt már,
De ő csak kacagva fölém hajolt,
Azt mondta: “szeretsz te engem,
Szíved enyém, érzem én.”
S én ellöktem magamtól durván,
S ő döbbenten nézett reám.

A két szemét még most is látom,
Könny nélkül sírt, csak nézett vádlón.
Egy percig állt, sebzetten, bénán,
Nem szólt egy szót, csak elment némán.
Hervadt falevél hullt a fáról,
S elvitte őt az őszi szél,
Mégis minden este visszavárom,
Mert szívem csak őérte él.

Elmúlt a tavasz és elmúlt a nyár,
Szomorú szívem csak őreá vár.
Belátom, hibáztam! Megbántam én!
Él mégis bennem egy halvány remény,
Visszatér hozzám, ha eljön az ősz,
És rájön, hogy szeretem őt.
Szerelmünk emléke mindent legyőz,
S éppen úgy szeret majd, mint azelőtt.
Már érzem a csókját a számon
És látom a lágy mosolyát.
A vétkemet százszor is bánom,
És várom hívó szavát.

A két szemét még most is látom,…
…Mert szívem csak őérte él.
Lá-lá-lá-lá, m-m-m-m.
Mert az én szívem csak őérte él.

Vélemény, hozzászólás?