Agnus DeiA húsvéti bárány Jézust jelképezi. A Bibliában is bárány szimbolizálta Krisztust. Az ótestamentumi zsidók egyéves, hibátlan bárányt áldoztak, majd vérével megjelölték az ajtófélfát, így a Halál Angyala elkerülte házaikat. A húsvéti bárány mint jelkép éppen úgy kapcsolatba hozható azzal, hogy a bárányok tavasszal jönnek a világra, mint azzal a máig közismert vallási tétellel, miszerint Jézus Krisztus áldozati bárányként halt kereszthalált az emberiség megváltásáért. Ezért nevezik őt a mai napig Isten bárányának.

A bárányról (juhról) a Szimbólumtár a következőket írja:

„Már az őskori időktől háziasított, hegyvidéki eredetű, kérődző, vastag gyapjas állat, melynek legősibb jelentése a termékenységhez kötődik. A nomád népek a tavaszünnepen feláldozott báránnyal a nyáj termékenységét kívánták biztosítani. Tulajdonságainál fogva a jámborság, a szelídség, az engedelmesség, ugyanakkor az együgyűség és a butaság megtestesítője. A domesztikáció egyik első haszonállata, különösen a belső- és kis-ázsiai népeknél érték: húsa, gyapja a megélhetés forrása, a gazdagság jelképe.

  • Már egy sumer költemény is ezt a jelentést hangsúlyozza: „A juh s a gabona fénylőn jelentek meg. / Az égben náluk található a bőség, / az Országban náluk található az élet lehellete”.
  • Az aranyszőrű bárány eredetileg perzsa motívum (a görög mitológiában az argonauták mítoszának központjában is az aranygyapjas kos áll).
  • Az Ószövetségben a juh vonatkozhat a népre, pl. Izajásnál a „tévelygő juhok” az erkölcsi eltévelyedésben lévő emberek. A bárány Ábel áldozati állata, amely tetszésre talál az Úrnál, szemben Káin gabonaáldozatával. Az áldozati bárány vére védi meg a választott népet az Úr haragjától, amely így csak az egyiptomiakat sújtja. Míg az egyiptomiak elsőszülöttjeiket veszítik el, addig az izraelitákat a helyettesítő bárányáldozat vére –ajtajukra kent jelként – megkíméli. Ennek hagyományaként a Pászka ünnepéhez a kovásztalan kenyér mellett a bárány feláldozása és elfogyasztása is hozzátartozik. A bárányáldozat a zsidó nép egyiptomi fogságból való szabadulásának jelképévé vált.
  • Ebből a helyettesítő áldozatfunkcióból bontakozott ki a keresztény bárány-szimbolika. A keresztény teológia az ószövetségi kinyilatkoztatás csúcsaként, Jézus Krisztus szenvedésének és megváltó tettének tipológiai előképeként értelmezi az Izajás könyvében olvasható, az Úr szolgájáról szóló negyedik éneket. Ebben a Szolga szenvedése engesztelő áldozat az emberek bűneiért: „Megkínozták, s ő alázattal elviselte, […] Mint a juh, amelyet leölni visznek, vagy mint a bárány elnémul […] bűneink miatt halállal sújtották”. A nyugati kereszténységben az Agnus Dei (Isten báránya) a legkorábbi Krisztus-szimbólum, amelynek bibliai megalapozását Keresztelő Szt. Jánostól eredeztetik: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit”.
  • Agnus Dei

  • „A Jelenések könyvében szereplő, föláldozott és megdicsőült Bárány a keresztény (bárányhoz kapcsolódó) ikonográfiai hagyomány meghatározó forrása (pl. az evangélista-szimbólumok övezte Bárány a hétpecsétes könyvön; a Sion hegyén, az élet vizének forrásánál álló Bárány; a vérét felfogó serleggel ábrázolt bárány). A keresztes zászlóval, koszorúval ábrázolt Bárány Krisztus feltámadását szimbolizálja. A Van Eyck fivérek genti oltárán az alsó középtábla főalakja az áldozati Bárány. Pál apostol az Úr és a választott nép közötti, a Pászka ünnepében is kifejeződő szövetség Krisztus általi meghaladását hirdette: „El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek… Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták”. Ebben az értelmezésben Krisztus, az áldozati Bárány húsvéti megünneplése egy új szövetségkötés jelképe, a keresztény hitben való újjászületés ígérete.
  • Lélek-szimbólumként a hívekre utal; Krisztus első tanítványait is a bárányokhoz hasonlítja: „Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé”. Az ókeresztény és a román művészetben a keresztet vagy Krisztust közrefogó tizenkét bárány az apostolokat jeleníti meg (pl. a római San Clemente apszismozaikján). Péter apostolnak a „Legeltesd bárányaimat […] juhaimat” szavakkal adja át Krisztus a főpásztori hatalmat; ebben a vonatkozásban a hívő lelkek összességét jelenti. A ravennai San Apollinare in Classe-bazilika apszismozaikján (VI. sz.) Szt. Apollinaris püspök alakját juhok veszik körül. Az ikonográfiai hagyományban a teológiai erények közül a Szeretetnek, a szentek közül Szt. Ágnesnak az attribútuma.
  • A reneszánsz Madonna-képeken gyakran a gyermek Keresztelő Jánossal együtt megjelenő bárány Jézus eljövendő szenvedéseire és Megváltó-szerepére utal.”
  • Szentanna
    (Leonardo da Vinci: Szent Anna harmadmagával, 1510, Párizs, Louvre).

    Bibliai jelképek – A bárány

    Dr. Laáb Ágnes

    Hozzászólás írása