A pénzügyi válsággal korábbi közgazdasági tantételeink is sorra “bedőlnek”?

Világméretű pénzügyi válság

Az Index tegnap érdekes cikket közölt “A válság véget vet a szabdpiacnak” címmel, amely azt feszegeti, hogy az utóbbi napok pénzügyi eseményei – október 6-án 10 százalék felett esett az OTP papírok értéke, az euró ára ismét elérte a 250 forintot, szerdán pánik volt a tőzsdén, újra fel kellett függeszteni a kereskedést – vajon már az 1932-36 közötti világgazdasági válságnál is nagyobb új válság begyűrűzésének első aggasztó hazai tüneteiként értelmezhetők?

“Money” – Liza Minnelli, Joel Grey

A cikkből az derül ki, hogy a szabadpiacért zajló küzdelemben, illetve a szabadpiacban eltöltött több száz év után a mostani válság alapvető fordulatot hozhat, és eljöhet a szabályozott, kontrollált piac kora: az állam lényegesen szigorúbb szabályozó és ellenőrző szerepe mellett az eddiginél komolyabb piaci szereplő is lehet egyes szegmensekben, például a jelzáloghitelezésben. Véget érhet a spekulációs ügyletek szabadsága és a multik korlátlan hatalma is.

Az 1980-as évek elején Gerd Gerken ennek a vélekedésnek már hangot adott “A 2000.év trendjei. Az üzleti világ az információs társadalomban” című munkájában: nem kevesebbet állított, mint azt, hogy a XXI. században a pénz (tőke) jelentősége visszaszorul, és átveszi a szerepét az új társadalmi formáció legfontosabb erőforrása, az információ:

“Az elkövetkező információs társadalom már nem a pénzt fogja a középpontba állítani. Vagy lesz elegendő belőle vagy lényegtelenebb lesz, mert a menedzsment a fogyasztás és a gazdaságos termelés közötti növekvő összefonódás láttán főleg az információra, és az innovatív intelligenciára támaszkodik. Az eljövendő gazdaságban a pénz csak egyik eleme lesz az információ nevű új, központi nyersanyagnak.”

Forrás: Gerken, Gerd (1993): “A 2000.év trendjei. Az üzleti világ az információs társadalomban” Akadémiai Kiadó, Budapest

Gerken jóslatát még mindig sokan utasítják az utópiák közé, pedig a jelen gazdaságán a rések már olyannyira repedeznek, hogy indokoltabb lenne az optimális vezérlés lehetőségét tekintetni utópisztikus álomnak. Az is jól látható, hogy – mint már annyiszor – a régi nem adja át békésen, megrázkódtatás nélkül helyét az újnak – számomra a most kibontakozó válságjelek ezt az üzenetet hordozzák. És azt is, hogy végre valóban meg kellene szívlelni elméleti és gyakorló gazdasági szakembernek Kornai prfoesszor intelmét:

“Azt hiszem, hogy a XX. század vége közgazdász kutatójának minden oka megvan a szorongásra, elkeseredésre és dühre. Ez azonban nem kell, hogy tétlenségre és megadásra kárhoztassa. A világgazdaság és saját tudományunk helyzetének legfeljebb arra kell késztetnie bennünket, hogy kellő szerénységet tanúsítsunk, tartózkodjunk a fanatikus csodadoktorok magabiztosságától s őszintén megvalljuk tudásunk korlátait. Arra, hogy óvatosabban, megfontoltabban és körültekintőbben foglaljunk állást a tudomány nevében, ha a beteg gazdaság gyógyítása ügyében adunk tanácsot.”

Forás: Kornai János gondolatát Papp Ottó és Varga Attila: Az értékelemzés módszertana és gyakorlati alkalmazása című könyvéből emeltem ki (BME Mérnöktovábbképző Intézet 1983. p.45.)

Vélemény, hozzászólás?