A Semmittudás Egyeteme

Sándor GyörgySándor György, a humoralista…

A mi generációnk számára ő egy fogalom volt. Mint ahogy fogalom volt a 70-es évek Műegyetemének E-klubja (az E épületben) vagy a Várklub (a Mátyás templom melletti gyönyörú épület, jelenleg a Magyar Kultúra Alapítványnak ad otthont, akkor Műegyetemi kollégiumként működött) ahová a fiúk tagságival, a lányok fiúkísérettel juthattak be szombatonként. Előbbiben többnyire Demjénéket utóbbiban Kóborékat, Bródyékat lehet látni, hallani élő egyenesben, ha jó emlékszem 10 forintos belépőjegy leszurkolása mellett.

A szombati E-klubok többoldalú szórakotást kínáltak. A zenekar műsorának szüneteiben néha végigzsongott az információ: Sándor György a nagy előadóteremben! Ilyenkor kiürült a folyosó, betódultunk az előadóba, ahol a szinpadon egy vékony, már akkor is kissé hajlott hátú pasas lassan, furcsa nyomatékokkal “humoralizált”. Mondanivalója már akkor is teljesen egyedi, mély, nehéz, többszintű, áthallásos humor volt, jellegzetesen sándorgyuris hanghordozással megfűszerezve. Sokszor levitte a mondat végén a hangsúlyt és kivárt, időnként nem keveset, míg a padsorokban végre kitört a röhögés. A közönség későn érő, késő értő volt…

Örömmel hallom, hogy új önálló estet állított össze “A Semmittudás Egyeteme” címmel amit a Budapesti Kamaraszinház Shure stúdiója mutat be október 4-én. Persze jegyet szerezni már nem lehet és vélhetően a következő előadásokra sem lesz egyszerű. Ennek ellenére, ha tehetitek, próbáljatok megmártózni a sándorgyuri estek semmihez nem hasonlítható hangulatában. És aki még sosem látta élőben, olvasta írásait, íme egy kis ízelítő lelki táplálékul a hétvégére!

Vélemény, hozzászólás?