Az érdeklődés a legtöbb, amivel egy jó tanár megajándékozható!

Derűsen figyelem a megannyi ötlesebbnél ötletesebb hallgatói igyekezetet, amely az idei előadásanyagok megkaparintását célozza. Az üzenet pedig világos volt: A tavalyiak letölthetőek, az ideiek csak élő egyenesben, az előadások keretében láthatók, hallhatók.

Miért ragaszkodom ehhez? Mert reménytelenül naívan azt hiszem, hogy az élő kapcsolatnak tanár és diák között van ereje és szerepe. Fontos. A szóbeli előadás mindig egyedi és megismételhetetlen, hiszen akkor és azoknak hangzik el, akik részesei. Az érdeklődő, figyelmes hallgatói tekintet inspiráló, mint ahogy a szemekből tükröződő értetlenség is újabb és újabb magyarázatra serkent. A jó előadás varázslat, amelyet a hallgatók és az előadó közösen hoz létre. Semmihez nem hasonlítható élmény, csoda.

Hiszem, hogy elanyagiasodott világunkban, amikor már mindent elsősorban megszerezni, bekebelezni, birtokolni akarunk, és a tanulásra is reménytelenül a birtoklás egzisztenciális módja jellemző, van még évfolyamonként néhány diák, akik az átéléssel tanulást részesítenék előnybe.

Fromm szerint a birtoklás létmódjában – pl. egy egyetemi hallgató esetében – a tanulás azt jelenti: a tankönyveket – előadásfóliákat – beszerezni, jegyzetelni, s aztán levizsgázni: a tananyag igazából nem gazdagítja a gondolatvilágát, a tananyag és a tanuló idegenek maradnak egymás számára; az egyetlen cél: a ,,megtanultakat” megőrizni (emlékezet, jegyzetek); új gondolatok létrehozása nem cél, sőt minden új gondolat zavaró, mert megkérdőjelez(het)i a meglévő információkat. Az átéléssel tanulás – az érdeklődés (inter-esse: közte, benne lenni) szó eredeti jelentéstartalma valójában erre utal “ahelyett, hogy csak passzív módon fogadnák a szavakat és a gondolatokat, odafigyelnek és nem csupán hallanak, hanem aktív, produktív módon befogadnak és válaszolnak. Amit hallanak, serkenti saját gondolkodási folyamatukat, s eközben új kérdések, új gondolatok, új távlatok merülnek fel. Odafigyelésük élő folyamat: a diák felfogja a tanár szavait és válaszképpen élővé válik. Nemcsak olyan tudást szerzett, amelyet hazavihet és kívülről megtanulhat. Mindegyik diák érintetté vált és megváltozott, mindegyik más az előadás után, mint annak előtte. A tanulás e módja csak akkor lehetséges, ha az előadó serkentő anyagot nyújt. Üres beszédre nem lehet a létezés formájában reagálni és jobban tesszük, ha oda sem figyelünk, hanem saját gondolatainkra összpontosítunk.” E. Fromm: Birtokolni vagy létezni – Egy új társadalom alapvetése Akadémiai Kiadó Budapest, 1994. 38. oldal

Az érdeklődés élővé, elevenné varázsolja, megszépítit az arcokat. Ezért van az, hogy vérbeli operatörnek a leghálásabb téma, amikor egy cirkuszi előadáson olyan két-négy éves gyereket sikerül megörökítenie, aki szinte eggyé válik az előadással, arcjátékában visszatükröződik az élmény, a szorongás, az izgalom, a felszabadult öröm: a jelen-lét.

Hiszem magamról, hogy tudok serkentő előadást tartani. Azt szeretném, ha eleven, szép, csillogó tekintetű arcokat látnék magam körül minden előadás alatt, amely inspirál, lenyűgöz, megajándékoz.

Hát ezért ne kérjétek az idei diákat…

“Az érdeklődés a legtöbb, amivel egy jó tanár megajándékozható!” bejegyzéshez egy hozzászólás

  1. Ritkán olvasom a blogot, most valahogy mégis ide keveredtem.
    A fenti idézettel teljes mértékben egyetértek, és néha úgy érzem alig van pár ember az egész előadóban aki egyáltalán meg akarja érteni az adott előadást 🙁 Sajnos ilyen a rendszer. Ha valaki érdeklődéssel hallgat egy előadást és megérti ami ott elhangzik szerintem sokkal többet (tizsszer annyit legalább) profitál belőle mintha csak az anyagot tanulná meg. A legtöbb jó ötletem mindig ilyen érdekes előadások alatt született, ahogy az anyagról eszembe jutott rengeteg másik dolog amivel össze tudtam kötni, továbbgondolni. Mindenesetre csak annyit akartam írni, hogy szerintem jobban rá kéne kényszeríteni a diákokat hogy értsék meg az előadást (pl én nem nagyon jegyzetelek csak figyelek) lehet ez másoknak is segítene. Ha én tartanék előadást nem engedném hogy jegyzeteljenek a hallgatók 🙂

    Tamás

Vélemény, hozzászólás?