Író vagyok és előadó

Így, ebben a sorrendben. Egész életem munkájával vívtam ki magamnak azt, hogy teljes fizetés és szakmai megbecsülés mellett 65 éves koromra az ELTE egyetemi oktatójaként csak azzal foglalkozom, amihez a legjobban értek: az előadással és a mentori tevékenységgel. A vezetési, számonkérési és adminisztratív feladatok nagy részét fiatal munkatársaim levették a vállamról és én flow-ban sütkérezve vezetem be a hallgatókat a számviteli ismeretanyag rejtelmeibe.

Az, hogy írónak vallom magam, meglehetősen nagyképűnek tűnik, figyelembe véve, hogy a “Csipkerózsika álomba szenderülése – beavatásmesék kislányoknak” életem első közírói terméke. Persze írtam én azért eddig is. Számviteli tankönyveket, nagyjából tízet, sokak véleménye szerint kifejezetten jókat, de azért tudtam, hogy nem ez az igazi. Aztán egy évvel ezelőtt történt velem valami látomásszerű: Tatán voltunk egy hangversenyen. Miközben hallgattam a gyönyörű zenét, megjelent előttem egy fénylő szőrű, csillogó szárnyú paripa. Rám emelte gyémánt tekintetét, én pedig azt kérdeztem: Rám találtál, Esthajnal? Jó érzés volt simogatnom, becézgetnem. Azután letérdelt elém, és azt mondta, pattanj a hátamra, elröpítelek a mesék birodalmába. Mostantól foglalkozz végre azzal, amire születtél. Szót fogadtam.

Első mesékhez kapcsolódó könyvemben a nővé érés beavatási meséi alapján igyekeztem felfejteni, hogyan lehet ezen a szakaszhatáron átlépve jól segíteni a kislányokat, hogy egészséges lelkületű, boldog nőkké válhassanak. Amikor eldöntöttem, hogy a nővé érés szakrális beavatásáról szeretnék könyvet írni, magam sem tudtam egész pontosan, hogy ez mit is jelenthet. Csak azt tudtam, hogy a nővé érés sokkal több, titokzatosabb és csodálatosabb, mint az a tény, hogy a testi fejlődés egy meghatározott pontján a női hormonok megkezdik működésüket. Jó döntés volt a mesékhez fordulni, mert a mesék segítségével mindenre választ kaptam, amit tudni szerettem volna. Van még legalább ötkötetnyi beavatási könyv terve a fejemben és már biztos vagyok benne, hogy a mesék útmutatásaira azoknál is nyugodtan hagyatkozhatok. Hát ezért tartom magam most már inkább írónak…

Jelenleg az első könyvem utómunkálatai folynak és készülnek a szebbnél szebb egész oldalas illusztrációk az egyes fejezetekhez. Megírása számomra is meglepő felfedezéseket és tanulási folyamatot tartogatott és úgy gondolom ezek másoknak is érdekesek lehetnek. Elhatároztam ezért, hogy heti rendszerességgel írok majd arról, hogyan adja egyik felismerés a másikat, hogyan válnak a mesék segítő szövetségeseimmé az alkotásban.

Vélemény, hozzászólás?