Honnan tudod, hogy ő a nagy Ő?

Elolvasva a “Megmutatni, hogy egy férfinak hogyan kell bánnia a nőkkel – ez is az apa feladata” című cikket nagyon sok mindent felkavart bennem. Könyvemben nagy teret szánok annak, hogy a beavatás a nőiségbe a kislányok esetében a női mintázatok átvételével történik, és így mekkora jelentősége van annak, hogy a kislányt körülvevő nöktől milyen viselkedési mintákat láthat. Ugyanakkor az, ahogy az apa viselkedik a család nőtagjaival, az legalább annyira hozzájárul ahhoz, hogy felcseperedve milyen nő válik a kislányból! Igen, egy apa szavakkal és szavak nélkül is folyamatosan bemutatja számára, hogyan bánhat egy férfi a nőkkel.
Emlékszem például, hogy az én édesapám vagy le sem ült a villamoson, vagy azonnal átadta a helyét, ha egy nő felszállt. (Az , hogy az időseknek átadta a helyét, az magától értetődő volt, de ő még olyan neveltetést kapott, hogy egy férfi nem ülhet, ha egy hölgy állni kényszerül.) Dédanyámat különös tisztelettel és szeretettel vette körül, a vasárnapi ebédek után a köszönöm mellé kézcsók is dukált tőle Dédinek. Mit mondjak? Minden tekintetben a példaképem volt, felnéztem rá és ő volt számomra a tökéletes férfi.
Amikor húszévesen megismerkedtem a férjemmel, senki nem támogatta a választásomat. 10 évvel idősebb, elvált, van egy 8 éves fia – ebből semmi jó nem származhat… huhogták. Mondhatom, hogy mindenkivel szemben, mindenki ellenére tartottam ki a döntésemnél. Miért? Egyszerűen hallgattam a belső hangomra, és hittem, hogy nem tévedek, rábízhatom magam. Ennek 45 éve.

Aztán sok-sok év után választ kaptam arra, miért éreztem ezt ilyen biztosan. Elmesélem.

Egy stratégiai tréninget tartottunk az egyik északmagyarországi vállalatnál. A tréninget egy pszichológus és egy szociológus vezette, akik úgy gondolták, hogy “lágy módszerekkel” hozzák ki a csapatból a legtöbbet. Engem azért vittek magukkal, hogy ha valamilyen keményebb szakmai kérdés is felszínre kerül, kéznél legyek.
Egész úton izgatottan tanácskoztak, mit és hogyan akarnak megvalósítani. Kitaláltak egy izgalmasnak tűnő játékot, amelynek az volt a célja, hogy a résztvevőket rádöbbentsék a nonverbális információk fontosságára. A játék során a résztvevők kört alakítottak, egy közülük bement a kör közepére és a pszichológus néma segítségével első körben minden résztvevővel kezet fogott. (A lényeget ne feledjem: mindenkinek be volt kötve a szeme, tehát csak a többi érzékelőszervére hagyatkozhatott.) A kör végére volt összehasonlítása, és már nagyjából tudta, melyik számára a legszimpatikusabb kézfogás. Ekkor mégegyszer körbevezette a pszichológus és amikor odaért ahhoz a személyhez, akinek a kézfogását a leginkább kedvelte, hangtalanul felemelte az illető kezét. Mindenki sorra került és mindenki választott magának jó kézfogást.
Én egy negyvenes éveiben járó férfit választottam, akit korábban észre se vettem a többiek között. Mégis, bekötött szemmel csalhatatlanul éreztem, hogy ez az erős, határozott, mégis lágy, meleg kézfogás csak valami megbízható, jóérzésű férfi keze lehet. Utána hosszan tartó élménybeszámolók következtek arról, hogy ki milyen alapon választott, milyen érzés volt stb. aztán a játék végén – mivel a szociológus kolléganőm híven mindent feljegyzett – azt is megtudhattuk, hogy ki kit választott.
Maga a játék is nagyon izgalmas volt és az utána a feldolgozás meglepően sok tanulsággal szolgált minden résztvevőnek.
Ám a java számomra csak ezután kezdődőtt. Hazaérve azt találtam mondani a férjemnek: – Gyere csak, fogjunk kezet! Megrendítő volt: UGYANAZ A KÉZFOGÁS! Nem sokkal később meglátogattuk férjem szüleit. Egyszer csak egy hirtelen ötlettől vezérelve azt mondtam apósomnak: – Papa, fogjunk kezet! – Már sejthetitek az eredményt: UGYANAZ A KÉZFOGÁS! De még nincs vége! Amikor legközelebb édesapámmal találkoztunk, őt is megkértem: Apukám, fogjál velem kezet! – természetesen: UGYANAZ A KÉZFOGÁS!
Mit mondjak: még most is összeszorul a torkom, amikor ott és akkor egy szemvillanás alatt megértettem, miért voltam én olyan magabiztos amikor elköteleztem magam a leendő társam mellett!

Harmatos kritika

A pedagógusok munkájáról évente egyszer megemlékeznek, és ez rendben is van így.
Minden ember lelkében él – remélhetőleg – legalább egy tanítója, akitől valamikor nagyon komoly segítséget, személetmódot, hozzáállást kapott. Én az első diplomamunkámmal való konzultálásokat nem fogom elfelejteni, amíg élek. Akkor még nyoma sem volt asztali számítógépeknek, így az általam agyonjavítgatott, olvashatatlan jegyzetekből édesapám aprólékos, gondos munkával készítette el a gépelt kéziratot, amit aztán nagy büszkén elvittem Juditnak, a konzulensemnek. Ő eredetileg vegyészmérnők volt és két éve kezdett el értékelemzést tanítani a Közgazdasági Egyetemen. Hárman voltunk, akik ezt a témát választottuk és nála írtuk a diplomamunkánkat. Kézbe vette, figyelmesen beleolvasgatott, időnként lelkesen ilyeneket mondott: “Hát ez nagyon jó! Zseniális! Hűha! Fantasztikus!” Majd nagy szeretettel rám nézett meleg barna tekintetével, kezébe vett egy ollót és megkérdezte: “Megengeded, hogy egy kicsit változtassak a szerkezetén?” Beleegyezően bólintottam, fogalmam sem lévén arról, mire készül. Ezután az ollóval szinte bekezdésenként szétszabdalt minden lapot, vett egy csomó üres A4-es papírt és ragasztót, majd egészen más sorrendben felragasztgatta rájuk a papírcsíkokat. Eleinte nem hittem el, hogy valóban széjjelvágja, amit édesapám fáradhatatlan kitartással legépelt nekem, aztán lassan beletörődtem, hogy ennek annyi… Az újonnan készített papírsaláta hegyet elégedetten kezembe nyomta, rám nézett rám szeretettel, és ennyit mondott: “Ági, ez tényleg nagyszerű lesz, ha újraírod!” Nem hangzott el egyetlenegy kritikai észrevétel, csak dicséret és lelkesítés. A miszlikbe vágott dolgozatban mégis ott volt a kemény kritika, de mellette a biztatás is, hogy meg fogom tudni csinálni.
…és ez még kétszer megismétlődött, mire nyomdába vihettem a dolgozatot…

Ez jutott eszembe az alábbi kis történetet olvasva:
“A Mester nagyon tudott kritizálni, ha így gondolta, hogy helyénvaló a bírálat.
Ugyanakkor dorgálásai miatt – általános csodálkozásra senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelől kérdezték, így válaszolt:
– Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak.”
Melo: Abszurd egypercesek
Köszönöm, Judit, éljenek az igazi pedagógusok!
https://agistrastudio.webnode.hu/

Boldogság


Egy hete Balatonalmádiban. Még egyszer átjavítottam – immár tizedszer – a “Csipkerózsika álomba szenderül – beavatásmesék kislányoknak” kéziratát és már csak Csanád hiányzó fejezetrajzait várom, hogy tördelni lehessen.
Kék ég, platánok, fenyők és rigófütty a kertben, fenséges víztükör, hattyúk a strandon, szerető társ az oldalamon – csupa-csupa flow!
Keveset beszélek, sokat gondolkodom. Olvasok és írok. Írok és olvasok. Ma reggel például azt, amit Mello írt a boldogságról:

“- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
– Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked’? – kérdezte a Mester.
– Esküszöm, bármit megteszek.
– Jól van. Hány állatotok van?
– Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
– Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
– Boldogság? – Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Menj haza – mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
– Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!”
Mello: A csend szava

Író vagyok és oktató

Így, ebben a sorrendben. Egész életem munkájával vívtam ki magamnak azt, hogy teljes fizetés és szakmai megbecsülés mellett 65 éves koromra az ELTE egyetemi oktatójaként csak azzal foglalkozom, amihez a legjobban értek: az előadással és a mentori tevékenységgel. A vezetési, számonkérési és adminisztratív feladatok nagy részét fiatal munkatársaim levették a vállamról és én flow-ban sütkérezve vezetem be a hallgatókat a számviteli ismeretanyag rejtelmeibe.

Az, hogy írónak vallom magam, meglehetősen nagyképűnek tűnik, figyelembe véve, hogy a “Csipkerózsika álomba szenderülése – beavatásmesék kislányoknak” életem első közírói terméke. Persze írtam én azért eddig is. Számviteli tankönyveket, nagyjából tízet, sokak véleménye szerint kifejezetten jókat, de azért tudtam, hogy nem ez az igazi. Aztán egy évvel ezelőtt történt velem valami látomásszerű: Tatán voltunk egy hangversenyen. Miközben hallgattam a gyönyörű zenét, megjelent előttem egy fénylő szőrű, csillogó szárnyú paripa. Rám emelte gyémánt tekintetét, én pedig azt kérdeztem: Rám találtál, Esthajnal? Jó érzés volt simogatnom, becézgetnem. Azután letérdelt elém, és azt mondta, pattanj a hátamra, elröpítelek a mesék birodalmába. Mostantól foglalkozz végre azzal, amire születtél. Szót fogadtam.

Első mesékhez kapcsolódó könyvemben a nővé érés beavatási meséi alapján igyekeztem felfejteni, hogyan lehet ezen a szakaszhatáron átlépve jól segíteni a kislányokat, hogy egészséges lelkületű, boldog nőkké válhassanak. Amikor eldöntöttem, hogy a nővé érés szakrális beavatásáról szeretnék könyvet írni, magam sem tudtam egész pontosan, hogy ez mit is jelenthet. Csak azt tudtam, hogy a nővé érés sokkal több, titokzatosabb és csodálatosabb, mint az a tény, hogy a testi fejlődés egy meghatározott pontján a női hormonok megkezdik működésüket. Jó döntés volt a mesékhez fordulni, mert a mesék segítségével mindenre választ kaptam, amit tudni szerettem volna. Van még legalább ötkötetnyi beavatási könyv terve a fejemben és már biztos vagyok benne, hogy a mesék útmutatásaira azoknál is nyugodtan hagyatkozhatok. Hát ezért tartom magam most már inkább írónak…

Első “mesés” könyvem megírása számomra is meglepő felfedezéseket és tanulási folyamatot tartogatott és úgy gondolom ezek másoknak is érdekesek lehetnek. Elhatároztam ezért, hogy heti rendszerességgel írok majd arról, hogyan adja egyik felismerés a másikat, hogyan válnak a mesék segítő szövetségeseimmé az alkotásban.

Publikációs jegyzék (Aktualizálva: 2019. április 6.)

Szakkönyvek, könyvfejezetek:

1. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Peller Brigitta Döntéstámogató számvitel érthetően szórakoztatóan
Budapest : CompLex Wolters Kluwer, 417 p. (2017) ISBN: 9789632956725 magyar nyelvű szakkönyv

2. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva; Kispál Katalin; Peller Brigitta: Számviteli ismeretek érthetően szórakoztatóan Budapest : CompLex Wolters Kluwer, 313 p. (2016) ISBN: 9789632955872 magyar nyelvű szakkönyv

3. Laáb Ágnes; Varsányi Judit; Bárány Mónika; Bőgel György; Szűcs Roland Szerkesztő: Pálkovács Attila: Döntéstámogató vezetői számvitel : Elméleti és módszertani irányok. Budapest : Complex Kiadó Kft., 383 p. (2011) Elméleti és módszertani irányok ISBN: 9789632951423 magyar nyelvű szakkönyv

4. Laáb Ágnes Szerkesztő: Leiszter Attila: Kompetenciaga(rá)zdálkodás Budapest : Typotex Kiadó, 194 p. (2010) I.. Mennyi élet van éveidben? (Baccalaureus Scientiae Tankönyvek) ISBN: 9789632790985 magyar nyelvű szakkönyv

5. Laáb Ágnes: Képzéscontrolling In: Bélyácz Iván ; Hollókövy Béla ; Kristóf Péter ; Laáb Ágnes ; Pitlik László (Pitlik László Informatika) ; Süle Gabriella Véry Zoltán (szerk.) Funkcionális kontrolling Budapest: Raabe Kiadó, pp 1-18 (2009) magyar nyelvű könyvrészlet

6. Laáb Ágnes Szerkesztő: Hitseker Mária: Pénzügyi számvitel menedzsereknek Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 173 p. (1998) (V.I.P Very Important Publications; 3) ISBN: 9630940515 magyar nyelvű szakkönyv

7. Laáb Ágnes: A humán tőkében rejlő esélyeink In: Csáth Magdolna – Jelen Tibor – Laáb Ágnes – Mészáros Tamás – Salamonné Huszty Anna – Varsányi Judit – Virág Miklós – Hajdú Ottó – Jávor László: Stratégiai menedzsment szöveggyűjtemény Budapest : Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 366 p. pp 85-101 (1996) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyvfejezet

8. Laáb Ágnes: Út a vállalkozások felnőtté válásához : Önmegvalóstási esélyek krízishelyzetben. Budapest : BKE Vezetőképző Intézet, 147 p. (1996) 5. (VIP – Vezetőképző Intézet Publikációi; ) magyar nyelvű szakkönyv

9. Baánné Jakab Anna – Laáb Ágnes Szerkesztő: Varga Sándor – Baricz Rezső – Kovács József: Nyereségközpontok kialakításának lehetőségei és feltételei az ipari gazdasági szervezeteknél Budapest : Ipargazdasági Intézet, 128 p. (1988) (Ipargazdasági Intézet Vállalatgazdasági ajánlások; ) ISBN: 9789633820261 magyar nyelvű kézikönyv

Felsőoktatási tankönyvek, oktatási anyagok

10. Karai Éva – Laáb Ágnes – Szívós László – Rózsa Ildikó: Pénzügyi számviteli elemzések Budapest : BME GTK, 83 p. (2015) magyar nyelvű oktatási anyag

11. Karai Éva – Laáb Ágnes – Rózsa Ildikó (Szerkesztő: Laáb Ágnes): Pénzügyi számviteli elemzések Budapest : BME GTK, 197 p. (2011) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

12. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Számviteli esettanulmányok : AZ ÉRTÉKTEREMTÉS MENEDZSELÉSÉT TÁMOGATÓ VEZETŐI SZÁMVITEL Budapest : BME GTK, 72 p. (2011) Számvitel MSC képzés magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

13. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Vezetői számvitel I. : STRATÉGIA MENEDZSELÉSÉT TÁMOGATÓ VEZETŐI SZÁMVITEL. Budapest : BME GTK, 84 p. (2011) Számvitel Számvitel MSC képzés magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv Nyelv: Magyar

14. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Vezetői számvitel II. Budapest : BME GTK, 68 p. (2010) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

15. Laáb Ágnes – Szívós László Szerkesztő: Bárány Mónika: Vezetői számvitel Budapest : Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 134 p. (2009) (Üzleti Mesterszakok; ) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

Szakcikkek:

16. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? – III. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/5 pp 33-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

17. Laáb Ágnes: Funkcionális szemlélet, funkcióokozatú költségkalkuláció SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/6 pp 2-13 (2018) magyar nyelvű szakcikk

18. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? – II. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/4 pp 33-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

19. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? -I. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/3 pp 29-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

20. Laáb Ágnes: Hogyan kell a vezetőknek a kompetenciavagyonnal gazdálkodni? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 9 6 pp 30-36 (2017) magyar nyelvű szakcikk

21. Laáb Ágnes: Versenyképes kompetenciák fejlesztése történetmeséléssel, filmek élményanyagának hasznosításával SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2016 5 p. 34. (2016) magyar nyelvű szakcikk

22. Laáb Ágnes: Számviteli karrierirányok SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2016 2 p. 34. (2016) magyar nyelvű szakcikk

23. Laáb Ágnes: Mérlegképesség a hazai és nemzetközi gyakorlatban SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 7 10 pp 28-30 (2015) magyar nyelvű szakcikk

24. Laáb Ágnes: Hogyan lehet sikeresen megvalósítani nagy horderejű változásokat? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 7 5 pp 33-36 (2015) magyar nyelvű szakcikk

25. Bárány Mónika – Laáb Ágnes: A vezetői számvitel hozzájárulása az erőforrásgazdálkodáshoz SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 6 04 pp 36-40 (2014) magyar nyelvű szakcikk

26. Laáb Ágnes: Merre tovább, kontrolling? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 5 12 pp 32-36 (2013) magyar nyelvű szakcikk

27. Laáb Ágnes: Hatásos riportok és prezentációk SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2013/1 pp 35-40 (2013) magyar nyelvű szakcikk

28. Laáb Ágnes: Stratégai kompetenciák kontrollja A CONTROLLER: A GYAKORLÓ CONTROLLEREK SZAKMAI TÁJÉKOZTATÓJA (1787-3983 ): VII június pp 4-8 (2011) magyar nyelvű összefoglaló cikk

29. Laáb Ágnes: A vezetői döntések releváns információi A CONTROLLER: A GYAKORLÓ CONTROLLEREK SZAKMAI TÁJÉKOZTATÓJA (1787-3983 ): VII 05 pp 2-6 (2011) magyar nyelvű összefoglaló cikk

30. Gadnai József – Laáb Ágnes: Mennyit ér az ember? VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 6 november pp 18-29 (2010) magyar nyelvű összefoglaló cikk

31. Laáb Ágnes: How can corporate competence be measured? PERIODICA POLYTECHNICA-SOCIAL AND MANAGEMENT SCIENCES (1416-3837 1587-3803): 18 1 pp 39-49 (2010) angol nyelvű szakcikk

32. Laáb Ágnes: Az új stratégiai erőforrásoknál is segíthet a jó öreg értékelemzés? VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 3 május pp 5-20 (2010) magyar nyelvű szakcikk

33. Laáb Ágnes: Az információ értéke és ára a cégek belső elszámolásában VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 2 március pp 52-64 (2010) magyar nyelvű szakcikk

34. Laáb Ágnes: A kontrolling eszköze a hatékony normatív kalkuláció VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 1 január pp 26-40 (2010) magyar nyelvű szakcikk

35. Varsányi Judit – Laáb Ágnes: Kompetenciavagyon és hozamkövetelménye egy cégcsoport üzleti tervezésében VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 5 szeptember pp 38-67 (2010) magyar nyelvű szakcikk

36. Varsányi Judit – Laáb Ágnes: Az értékteremtés támogatása kifejezőképes kalkulációval VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 4 július pp 49-66 (2010) magyar nyelvű szakcikk

37. Karai Éva – Laáb Ágnes: Miért szükséges a számviteli előírások nemzetközi összehangolása? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 1 1 pp 17-25 (2008) magyar nyelvű szakcikk

38. Laáb Ágnes: Távmunkához kapcsolódó kontrolling ismeretek Megjelenés: (2008) magyar nyelvű egyéb cikk

39. Laáb Ágnes: Az egyénre jellemző elemi kommunikáció In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, pp 1-26 (2008) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvfejezet

40. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika Garázdálkodás a szellemi vagyonnal Budapest : BME GTK, (2007) magyar nyelvű szakkönyv

41. Laáb Ágnes: Mennyit érsz mint csapatjátékos a cégednek és önmagadnak? In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ3. 30 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

42. Laáb Ágnes: A csapatszerepek In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ2. 33 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

43. Laáb Ágnes: Mennyit ér kommunikációs kompetenciád a cégednek és önmagadnak? In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ. 33 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

44. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika Füleki Györgyi: Számviteli alapok: elmélet és módszertan.Budapest : Typotex Kiadó, BME GTK, 345 p. (2006) (Baccalaures Scientiae Tankönyvek; 8) ISBN: 9639664138 magyar nyelvű szakkönyv

45. Laáb Ágnes: Számbavétel: Számadás vagy számvetés? In: Vigvári András (szerk.) Pénzügyi ellenőrzés – egy funkció több szerepben Budapest: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, pp 57-65 (2005) ISBN: 9634208444 magyar nyelvű felsőoktatás tankönyv fejezete

46. Laáb Ágnes: Motivációs illúziók : érdekeltség a vállalatoknál. CÉGVEZETÉS (1217-615X ): VII 11 pp 1-14 (1999) magyar nyelvű szakcikk

47. Laáb Ágnes: Az iskola is üzlet : (Felsőfokú gazdasági szakképzés). CÉGVEZETÉS (1217-615X ): VI 9 pp 155-161 (1998) magyar nyelvű szakcikk

48. Laáb Ágnes: Mire ügyeljünk az írásbeli szakértői vélemény készítése során? SZÁMVITEL ÉS KÖNYVVIZSGÁLAT (1215-5985 ): 1998 12 pp 523-526 (1998) magyar nyelvű szakcikk

49. Laáb Ágnes: A lelki bajok zavart okoznak : (Szemléletváltás és a permanens tanulás). CÉGVEZETÉS (1217-615X ): III 10 pp 134-137 (1995) magyar nyelvű rövid közlemény

50. Laáb Ágnes: A humán tőke értéke és számbavétele VEZETÉSTUDOMÁNY (0133-0179 ): 25 12 pp 35-39 (1994) magyar nyelvű szakcikk

51. Laáb Ágnes – Varsányi Judit: A sikeres életpálya-módosítás feltételei és módszerei MUNKAÜGYI SZEMLE (0541-3559 ): 37 VII pp 1-14 (1993) magyar nyelvű szakcikk

52. VARSÁNYI Judit – LAÁB Ágnes: Csődmenedzselés a gyakorlatban MARKETING (0237-1995 ): 27 4 pp 163-165 (1993) magyar nyelvű szakcikk

Konferenciaközlemények:

53. Laáb Ágnes A kompetencia, a versenyképesség és a Flow CEO MAGAZIN (1586-1392 ): 12. évfolyam 2. pp 27-34 (2011) magyar nyelvű konferenciaközlemény

54. Laáb Ágnes: A vezetői számvitel új útjai In: Pénzügyi Mágiák – Pénzügyi Kiutak : Tudományos Konferencia Konferencia helye, ideje:: Sopron, Magyarország 2010.09.30. – (Nyugat-Magyarországi Egyetem) Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME), pp 1-11 Paper 6. (2010) (Pénzügyi mágiák-pénzügyi kiutak- tudományos konferencia ) magyar nyelvű könyvrészlet, konferenciaközlemény

55. Laáb Ágnes: A kompetencia, a versenyképesség és a Flow In: Harsányi János Szakkollégium (Komárno) ; Lifelong Learning Magyarország Alapítvány (Budapest) ; Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Kar (Komárno) (szerk.) Szellemi tőke, mint versenyelőny avagy A tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben Konferencia helye, ideje:: Révkomárom, Szlovákia 2010.06.19. – Budapest: Lifelong Learning Magyarország Alapítvány, Paper 3. 17 p. (2010) magyar nyelvű könyvrészlet, konferenciaközlemény

56. Laáb Ágnes: Kompetencia számvitel alapjai In: Versenyképesség-Fejlődés-Reform Konferencia helye, ideje:: Sopron, Magyarország 2007.11.07. – Sopron: pp 1-9 (2008) magyar nyelvű konferenciaközlemény

57. Laáb Ágnes – Illés Katalin: Trust Capital is an Important Component of Moral Capital In: Fourth International PHILOSOPHY OF MANAGEMENT 07 Konferencia helye, ideje:: Oxford, Egyesült Királyság / Anglia 2007.07.07. – Oxford: pp 1-10 (2007) angol nyelvű konferenciaközlemény

58. Laáb Ágnes: Emberi erőforrás, mint tőketényező In: Jövőképek – vállalati stratégiák Konferencia Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1999.12.09. – Budapesti Corvinus Egyetem, pp 1-12 (1999) magyar nyelvű konferenciaközlemény

59. Laáb Ágnes: Motivációs tévhitek In: Ünnepi kiadvány : 50 éves a Budapesti Közgazdazdaságtudományi Egyetem Jubileumi tudományos ülésszak Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1998.10.01. – Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, pp 1946-1964 (1998) magyar nyelvű konferenciaközlemény

60. Laáb Ágnes – Varsányi Judit: Personal Turnaround – A Way out of Crisis In: ISOP Konferencia Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1992.01.01. Budapest: ELTE, pp 1-14 (1993) angol nyelvű konferenciaközlemény

61. Szerkesztő: Laáb Á – Tóthné Pál Á: A belső vállalkozások szerepe a nagyvállalatok dinamizálásában Konferencia helye, ideje:: Leányfalu, Magyarország 1988.10.20. – 1988.10.21. Budapest : IGI Global, 206 p. (1989) ISBN: 9633820294 OSZK magyar nyelvű konferenciakötet

Mondd el másképp!!

Sok olyan mese van, amelyben az okos lány édesapját ejti újra meg újra ámulatba csavaros eszével, képzettársításaival. Szerencsésnek mondhatom magam, hogy nagyon okos és művelt édesapám már óvodáskoromban benne volt a szellemi csatározásban. Kedvenc játékunk volt, hogy az óvodából hazafelé tartva lelkesen beszámoltam az aznapi fontos dolgokról, amik történtek velem. Apám huncutul rám nézett és azt mondta. – Ágikám, ezt én nem értem így. Mondd el másképp! És elmondtam. De még mindig nem értette, ezért elmondtam harmadik, negyedik módon is…
Amikor állok a katedrán és látom, hogy a hallgatóim nem értik, amit mondok, magától értetődő természetességgel elmondom nekik másik, vagy harmadik módon is. Mikor végre látom az “Aha” élményt felcsillanni a szemükben, végtelen szeretettel gondolok édesapámra, aki ezt a képességet idejekorán készséggé fejlesztette bennem. Annyira, hogy néha egy-egy bonyolult számviteli összefüggést olyan jól sikerül “másképp” is elmondanom, hogy végül még én is megértem!

Mese a hattyúról, aki valaha rút kiskacsa volt

“2018.07.09. KARCOLAT: LAÁB ÁGNES, AZ ELTE EGYETEMI DOCENSE
64 éves koráig kellett várnia Andersen rút kiskacsájának, hogy elfogadja Őt saját sorsmeséje főhőseként. Miután nem vették fel az ELTE-re, ahová vágyódott, de bejutott a Közgázra, ismét rút kiskacsaként téblábolt és nem értette, hogy őt, akit az irodalom, a művészetek vonzottak, miért láncolja magához negyven éven át a számvitel. Aztán oktatóként rátalált a mesék kimeríthetetlenül gazdag forrásanyagára, és a legnehezebb számviteli fogalmakat meséken keresztül kezdte tanítani hallgatóinak. A Karcolat vendége Laáb Ágnes, az ELTE egyetemi docense, akivel Petz Margó beszélget.”

.
Az egy órás hangfelvétel még rövidítve is 40 perc hosszúságú. Nem vagyok rutinos interjúalany, és lányos zavaromban a beszélgetés során a két agyféltekét sikerült felcserélnem, ezért ezúton helyesbítem: az intuitív, nőies agyfélteke a jobb, míg a racionális, férfias agyfélteke a bal.

Dr. Laáb Ágnes válaszol

Fenti címmel bukkantam rá véletlenül egyik hallgatómmal folytatott beszélgetésemre, amelyet 2009-ben készített az egyetemi újság számára:
„A gimiben versenyeztek érte a srácok, de hamar férjet talált. Erősen kötődik a Duna mindkét partjához, de ma már BME-s tanárként tekint magára. Ha éppen nem tanít, MP3-at hallgat úszás közben, blogot és könyvet ír. Dr. Laáb Ágnes tanárnővel beszélgettem.
– Mi lenne az első kérdése, ha egy diákjával készítene interjút? – Azt hiszem, főként az elképzeléseiről, a motivációiról kérdeznék. Manapság kevés diákon látom, hogy kiforrott céljai lennének. Sokan nem is tudják, miért töltik itt az egyetemen az idejüket. Arra lennék ezért kíváncsi, mennyire tudja már, mi a dolga a világon.
– A BME előtt a Közgáz volt a munkahelye és ott is járt egyetemre. Ha össze lehet egyáltalán hasonlítani, hol érzi magát jobban? – Bizonyára kevesen tudjátok, hogy a kilencvenes évek közepén az egyetemek átszervezésekor volt egy történelmi pillanat, amikor a Duna két oldalán fekvő patinás intézmény egyesülhetett volna. Ez mindkét oldalon nagy ellenállásba ütközött, de végül a Közgázon a diákok szavazták le a Kari Tanácsban. Így a Közgáz az Államigazgatási Főiskolával, és második lépésben a Kertészeti Egyetemmel fúzionált, a BME meg ekkor építette ki a gazdaságtudományi karát. Én a 90-es években a BKE Vezetőképző Intézetében dolgoztam, ami életem eddigi legsikeresebb munkahelye és munkaszakasza volt. Volt kollégáimhoz és tanáraimhoz erősen kötődöm, de ma már abszolút BME-s tanárnak tekintem magamat.
– Mely órájára szeret leginkább bejárni? Gondolom, nem a több száz fős számvitel a kedvence… – Nem is. Ott nagyon sokan vagyunk, nincs igazi tanár-diák viszony. Viszont idén szeptembertől végre indíthattam egy önálló tárgyat, a Kompetencia kontrollingot. Számomra ez igazi jutalomjáték, és azt, hogy simán akkreditálták, komoly elismerésként élem meg a vezetés részéről a más téren felmutatott erőfeszítéseimért. Jelenleg huszan vették fel, de ekkora létszám éppen elegendő a „beélesítéshez”. Jó a visszhangja, tetszik a hallgatóknak és én is nagyon jól érzem magam ezeken az órákon. Bízom benne, hogy a következő években egyre népszerűbbé válik majd ez a tárgy. De már most is ez a kedvencem…
– Miért pont Micimackó? – Nyilván arra gondolsz, miért ő integet a diáimon. Azért, mert Micimackó – bár ő csak egy csekély értelmű medvebocs – nagyon sokat tud az élet valóban fontos dolgairól. Minden kisgyerek lelkét megragadja ő is és kompániája is. Vélhetőleg Micimackó sohasem fogta volna fel a kettős könyvelés rejtelmeit. Ezért egyfajta bíztatásnak szánom jelenlétét a nehéz ismeretanyagoknál: azt üzeni, ha ezt ő is megértette, neked is menni fog!
– Mondjon néhány szót a családjáról! – Kicsi de összetartó család a miénk, férjemmel 34 éve élünk együtt, van két felnőtt gyerekem és férjem első házasságából egy 20 és egy 18 éves unokám. Gyerekeim a lágymányosi lakásunkat két különálló lakrésszé alakították, így mindkettőnek van saját önálló lakása, mi pedig három éve leköltöztünk a korábban nyaralóként funkcionáló vidéki házunkba, amely egy gyönyörű völgykatlanban fekszik a Gerecse és a Vértes lábainál, Tardoson.
– Onnan jár be minden nap? – Az óráimat hét elejére és végére sűrítem, olyankor édesanyámnál maradok éjszakára. Így nem kell mindennap utaznom.
– Hogyan szórakozik, hogyan kapcsolja ki magát? – A házunktól 50 méterre már erdő van, 300 méterre gyönyörű kis tó. Nyáron a hajnali harmatban, télen az érintetlen fehér hóban sétálhatok, amikor csak kedvem szottyan rá. Van egy vizslánk – az első a tardosi kertben lett eltemetve – aki igényli is a nagy sétákat. Nagyon szeretek úszni. Nyaranta a tatai tót naponta átússzuk és a komáromi fürdő törzsvendégeinek számítunk. Találtam egy olyan MP3-lejátszót, amit a vízben is lehet hallgatni. Töltök fel rá hangoskönyveket, így hasznosan telik az úszással töltött időm is. Mindenkinek ajánlom amúgy a holt idők kihasználásának ezt a módját: a Magyar Elektronikus Könyvtár hangoskönyveiben egyre több, az általános műveltség gerincét adó művet lehet már megtalálni.
– Milyen tájakon járt és hova szeretne még eljutni? – Magyarország tájait alaposan bejártam és sok helyre eljutottam már Európában is, messzebbre nem is kívánkozok. Tardoson megtaláltam a természet és a kisközösség harmóniáját. Tardos falunak saját himnusza van, amely a táj szépségéről, a 800 éve itt élő szegény, de szorgalmas és tisztességes emberekről szól és a földről, amely kenyeret ad és eltemet. Azt hiszem, ez a lényeg: az embernek ott kell boldogulnia, ahol a gyökerei vannak.
– Ön szerint mikor mondhatjuk, hogy végre kilábaltunk a válságból? – Ez a mostani válság pénzügyi válságnak indult, majd az egész gazdaságra átterjedt. A mélyén azonban szerintem a társadalmi formaváltás meghatározó erőforrásainak (tőke és tudás/információ) hatalmi küzdelme zajlik. A tőke veszít egyeduralmából. Az új erőforrás már nem szűkős és korlátos, ezért másképpen működik, másképp is kell bánni vele. Hosszú és kiszámíthatatlan lesz, míg a pénzpiac országokat, világrészeket igazgató egyeduralma visszaszorul. Én hosszabb, elhúzódó válságra számítok, amely még tartogathat meglepetéseket.
– Miben voltak mások az Ön egyetemi évei, mint a mieink? – Először is: akkoriban sokkal nehezebb volt bejutni. Én eredetileg népművelés-történelem szakra jelentkeztem az ELTE-re, ám helyhiány miatt maximális pontszámmal sem jutottam be (persze az ELTE-n akkor húszszoros túljelentkezés volt, de a BME-n, Közgázon is öt-tízszeres). A bejutás tehát eleve nehéz volt, ennél csak a bennmaradás volt nehezebb. Ha a vizsgaidőszak végéig nem sikerült a félév követelményeit teljesíteni, már repült is az ember kifelé. Ha egy vizsgaidőszakban három elégtelen összejött, szintén. És az összes félév során sem haladhatta meg az összegyűjtött sikertelen vizsgák száma a 9-et, mert a tizediknél elköszöntek a hallgatótól. Így aztán az 500 fős évfolyamunkból alig 100-an végeztünk. A másik nagy különbség az óralátogatásnál volt. Mi elképzelhetetlennek tartottuk, hogy egy előadásra ne járjunk be. És nem a katalógus miatt, hanem mert minden óra különleges volt. Volt olyan tanárunk, akinek az óráira a felsőbb évfolyamról is bejöttek. Dobogtunk, tapsoltunk néha teljes extázisban. Ezt hiányolom a mai oktatásból, de mindenkinek kívánom, hogy egyszer élje át az érzést. Akár hallgatóként, akár oktatóként.
– Milyen trükkökkel pasizott az egyetemen? – 21 éves koromban, harmadszori nekifutásra kerültem be az egyetemre. Azon a nyáron volt az esküvőm. Harmadévesen született a lányom, negyedévesen a fiam. Így az egyetem számomra már nem a pasizásról szólt. Ha azt kérdezed, milyen trükkökkel pasiztam a gimnáziumban… Hát, igazán nem azon kellett trükköznöm, hogy szédítsem a srácokat, sokkal inkább, hogyan tudom lerázni őket. Ezt elég jól megtanultam. Becsületes voltam ebben a dologban: egymás mellett két fiúval nem futottam, akkor az egyiknek megmondtam, hogy vége. Sokat jártunk barátnőimmel a BME táncos klubjaiba. Akkor itt nagy élet volt. Szinte minden koleszban működött klub. Az akkori híres E-klubban szombatonként többnyire a Bergendyék játszottak, időnként az Omega vagy az Illés. Bár az ő törzshelyük a Műegyetem másik kolesza volt fenn a Várban. A fiúknak tagsági igazolvány kellett, a lányok viszont – lévén, hogy akkoriban még szinte csak fiúk jártak a műszakira – BME-s fiúkísérővel mehettek be ingyen. Ha szólóban érkeztünk, valamelyik jóképű egyetemista mindig boldogan vállalta, hogy bevigyen bennünket.
– Az oktatáson kívül mivel foglalkozik? – A tanítás a hivatásom, ez az életem. Boldog vagyok, miközben készülök egy-egy előadásra, és élvezem, ha teltház van rajtuk. A fennmaradó időmben olvasok és írok. Nyáron elkészült a kompetenciaga(rá)zdálkodás könyvem első kötete „Mennyi élet van éveidben?” címmel. Még legalább három-négy kötetnyi mondanivalóm van ebben a témában. Korábban sok szakértői munkát vállaltam, most már ritkábban vállalok el ilyet.
– Ha nem a közgazdaságtan területén dolgozna, mivel foglalkozna szívesen? – Irodalommal, történelemmel, művészettörténelemmel. Nekem inkább ezek voltak az erősségeim. De ezekről sem kell lemondanom: hiszen sokoldalú érdeklődésem óhatatlanul belopózik előadásaimba, írásaimba. Aztán senki nem akadályoz meg abban, hogy összeállítsak egy kedvemre való történelmi témájú előadást, elmenjek vele egy falusi művelődési házba és ott elmondjam a hetvenéves öreg néniknek, akik sírva, tátott szájjal meghallgatják. (Így bújik ki belőlem néha az elvetélt népművelő!) Szóval nem érzem, hogy lenne bármi olyasmi, amitől engem megfosztott volna az élet.
– Hogyan képzeli az életét tíz év múlva? – A legfontosabbnak a fizikai, lelki és szellemi állóképességem megőrzését tartom. Édesanyám mindig azt mondta, hogy „kislányom, ami a fejedben van, azt senki el nem veheti tőled”. Édesapám tavaly novemberben halt meg Parkinson-kórban, a teljes szellemi leépülés határán. Azóta tudom, hogy a betegség bizony elveheti azt, ami a fejemben van, ezért tudatosan „gyúrok” a szellemi állóképesség őrzésére. Sokat kaptam az élettől, ezért én már leginkább csak adni szeretnék. Átadni mindazt, amit én kaptam, és amit ebből a sok jóból magamba ötvöztem. Ezért tíz év múlva (is) írni szeretnék. Olyan könyveket, amikből mások erőt meríthetnek. Sokáig kerestem a hangomat, és keveset írtam. Most azonban már egyre magabiztosabban tudom – és merem – megfogalmazni a gondolataimat. Egyre egyszerűbben és érthetőbben.
– Mire a legbüszkébb az életben? – Egyértelműen a gyerekeimre. Ez is lehet talán üzenetértékű: én egy majdnem befejezett életúttal azt mondom, hogy az embernek nem a szakmai sikerek jelentik a legtöbbet. Fontosak, de nem olyan áron, hogy a legfontosabbat, a családot háttérbe szorítsák. Semmit sem ér a siker, ha nincs kivel megosztani, és a nagy kudarcok, nehézségek, betegségek is könnyebben elviselhetők erős családi összefogás mellett. Persze egy tanárnak sok gyereke van a sajátjain túl is. Szellemi gyermekei például a könyvei. Lehet, hogy ezeket forgatják majd akkor is, ha már nem leszek, lehet, hogy zúzdába kerülnek. Ám „halhatatlanná” csak az tehet, amit személyiségemből, gondolataimból, értékeimből továbbörökítettem saját gyermekeimnek, és ami gyökeret vert néhány hallgatómban.
Tóth Levente”

261 éve született Laáb Gáspár

Laáb Gáspár nevére internetes barangolásaim során bukkantam. A Magyar Életrajzi Lexikon szűkszavú közléséből az alábbiakat lehet megtudni Laáb Gáspárról:

Laáb Gáspár (Bezenye, 1747. jan. 3. – Bezenye, 1834. febr. 5.): mérnök. Tanulmányait 1758-tól 1764-ig a piaristák magyaróvári középisk.-jában, majd a szempci Collegium Oeconomicumban végezte 1765 – 1769 között. 1770-től Moson vm. tisztviselője. 1777-től, mint vm.-i főmérnök irányította a Duna mosoni szakaszán végzett árvédelmi munkálatokat s megkezdte a Hanság lecsapolásának, valamint a Fertő szabályozásának munkálatait. Mint útépítő mérnök is elismert szaktekintély volt. 1822-ben vonult nyugalomba. – Irod. Turányi Kornél: L. G. és Magyar István. Két kultúrmérnök műszaki szolgálatunk úttörői közül (Bp., 1958).

A Laáb igen ritka családi név, nincs tudomásom élő rokonomról ilyen néven. Apámnak nem lett fiúgyermeke, aki tovább vihette volna a nevét, ezért én vagyok az utolsó családfánkból ezen a néven. Nem csoda, hogy felvillanyozott az esetleges rokoni kapcsolat lehetősége a híres vízmérnokkel. 2007 nyarán elzarándokoltam férjemmel és kisebbik unokámmal Bezenyére, hogy kiderítsem, milyen rokonsági fokban állhatok Bezenye híres szülöttsével, Laáb Gáspárral.

Bezenyén – Laáb Gáspár emlékét büszkén ápolják. Erre van is okuk egyébként, mert a magyar történelemben viszonylag ritka, hogy valaki tehetségével, szorgalmával, tudásával és hasznos energiáival nem távoli országokban, de legalábbis szülőfaluját elhagyva próbál szerencsét, hanem egész életében helyben marad, alig-alig elhagyva Moson megye határait. Laáb Gáspár e ritka kivételek közé tartozik. Életének 87 évéből 52 éven át szolgálta Moson megyét, ahol a mérnöki teendőket 70 éves koráig egyedül látta el.

A Művelődési Ház vezetője Kőrösiné Tilda nagy szeretettel fogadott, készségesen megosztva velem minden olyan információt, rendelkezésemre bocsátva mindazon kutatási anyagot, amelyek segítségemre lehetnek. Tőle kaptam egy példányt a Mosomnmagyaróvári Városvédő Egyesület megbízásából Nagyné Majoros Györgyi által 2004-ben szerkesztett, bolti forgalomban nem kapható 72 oldalas “Laáb Gáspár, 1747-1834 : Bezenye szülötte, Moson vármegye első mérnöke” kiadványból. Megajándékozott ezen kívül azzal a kéziratos anyaggal is, amely e kiadvány alapját képezte, valamint tucatnyi Laáb Gáspár által készített térképet is kaptam tőle fénymásolatban, amelyek eredetijét az Önkormányzaton egyébként kiállítottak, s így bárki megtekintheti azokat.

A rendelkezésemre bocsátott információk alapján szomorúan meg kell állapítanom, hogy – bár a rokoni kapcsolat továbbra sem zárható ki – egyenesági kapcsolatban biztosan nem vagyunk: Laáb Gáspárnak csak lányai érték meg a nagykorúságot. Több leány és két fiútestvére volt, akik közül bátyja Simon szüleinek gazdálkodó életmódját folytatta. Másik fiútestvére, Mátyás papi pályára lépett és mint lajtaújfalusi plébános élte le életét. Mátyásnak vélhetően nem lehettek a nevét továbbvivő gyermekei. Simonnak azonban volt egy Imre nevű fiúgyermeke, tehát az unokaöccsi ágon való rokoni kapcsolatnak van némi esélye.

Laáb Gáspár 1758-64 között a piaristák magyaróvári középiskolájában tanult, és az iskola anyakönyvében tanulmányai első évében neve mellett horvát származást jelölnek, bár ő maga követekezetesen magyarnak vallja magát. A bezenyeiek tudni vélik, hogy Laáb Gáspár édesapja Horvátországból vándorolt be Magyarországra és telepedett le Bezenyén az 1700 évek elején. Úgy gondolom, akkor járok a legközelebb az igazsághoz, ha feltételezem, több fiútestvér is nekivághatott Gáspár édespjával együtt az ismeretlennek, és közülük kerülhetett ki keszthelyi születésű édesapám családjának őse.

Büszke vagyok a kétséget kizáró névrokonságra. Laáb Gáspár munkássága, életműve példaértékű a ma felnövekvő mérnök – és nem csak mérnök nemzedék számára. Emlékezzünk rá jó szívvel és szeretettel születésének emléknapján.

Számadás, számvetés

Kutatási és érdeklődési területem a szellemi vagyonra irányul. Ha egyben elolvasom az általam papírra vetett munkákat, magam is megdöbbenek rajta, hogy bármilyen téma kifejtése a feladatom, valójában mindig a szellemi vagyonnal való gazdálkodásról írtam. Itt van például a „Számbavétel: Számadás vagy számvetés?” című írásom, amely témája szerint a pénzügyi számvitel és a vezetői számvitel közötti lényegi különbségtételt igyekszik megragadni, ám valójában mély emberi problémákat feszeget. Ezért nem győzöm figyelmeztetni hallgatóimat, hogy a témaválasztás meglehetősen komoly dolog, az ember sokszor egy életre elkötelezi magát a választott témának.