Csodaszép orosz diafilmek magyar felirattal

Folyamatosan bővül az orosz diafilmeket népszerűsítő youtube fiókom.

Puskin meséi
Mese Szaltán cárról meg a fiáról, a dicső és hatalmas Gvidon hercegről, meg Lebegyről, a gyönyörű cárlányról
(fordította Kormos István)
1. rész
2. rész
3. rész
Mese a halászról meg a kis halról(fordította Vas István)
Mese a pópáról meg Baldáról, a szolgájáról(fordította Illyés Gyula)
Mese a halott cárkisasszonyról és a hét vitézről(fordította Áprily Lajos)
Mese az aranykakasról(fordította Fodor András)

Lev Tolsztoj meséje a Három medvéről
Alekszej Tolsztoj meséje a két testvérről: Aljonuska húgoscska, Ivanuska bátyuska

Afanaszjev varázsmeséi
A tűzmadár
A béka-cárkisasszony
Tengerlánya Marja

A szavak súlya


“Egy este, naplemente idején, háza küszöbén elmélkedett a földműves és élvezte a hűvös estét. Közelében volt egy út, amely a faluba vezetett. Jött valaki, és amikor meglátta a gazdát, elgondolkozott:
„Ez egy lusta férfi lehet, nem dolgozik, és az egész napot a küszöbén ülve tölti el…”
Később egy másik utas jött arra. Ő pedig ezt gondolta:
„Ez a férfi egy szoknyavadász. Csak azért ül itt, hogy a lányokat nézze és megjegyzést tegyen rájuk…”
A harmadik idegen, aki a helység felé igyekezett, így gondolkozott:
„Ez a férfi biztosan egy szorgalmas ember. Napközben sokat dolgozott és egész este élvezi a megérdemelt pihenést…”

“Hatalmas erő van a kimondott szavaidban. Építhetsz, rombolhatsz. Megalázhatsz, felemelhetsz. Bátoríthatsz, depresszióba lökhetsz. Létrehozhatsz, megsemmisíthetsz. Életeket formálsz át vele, hatással vagy másokra, nyomot hagysz. Lehet, hogy valaki a szavaid hatására fog bele az álmai megvalósításába, lehet, hogy valaki a szavaid hatására mond le a céljairól. Lehet, hogy valaki a te bátorításodra kezd hinni magában, lehet, hogy valaki a te alázásod következtében kezdi el vagdosni magát. Felelősséggel tartozol a szavaidért. Felelősséggel tartozol a szavaid következményéért. Megmutathatod az életet, a halálba taszíthatsz. Mosolyt csalhatsz arcokra, könnyeket a szemekbe. Börtönbe zárhatsz vagy szabaddá tehetsz. Minden kimondott szóval történelmet írsz. Adsz. Elveszel. Felüdítesz. Elkeserítesz. Ölsz. A kimondott szó lehet fegyver, lehet gyógyír, lehet mentőöv, lehet csapda, lehet emésztő tűz, lehet frissítő víz. A kimondott szó elvégzi a dolgát, nem tudod visszavonni. Súlya, ereje, hatása van, életeket változtatsz meg.
Te döntesz: áldás vagy átok leszel?”
Lydia Finlandia

Igen. Áldás és átok – ez az, amivel egy újszülött kislányt útjára indítunk születésekor és azt követően, egészen a felcseperedéséig. De mi az áldás és mi az átok? Én ezt nagyon egyszerűen definiálom: Áldás az, amikor kifejezzük jókívánságunkat, hogy a benne rejtőző adottságokkal és szunnyadó képességeivel valósítsa meg a saját álmait. Ez egyébként a legtöbb, amit egy jó nevelő (növelő) tehet. Az átok ezzel szemben mindaz – legyen bár az indíttatás a legjobb szándékú – amivel arra ösztönözzük, hogy ne a saját, hanem a mi elvárásainkat, álmainkat valósítsa meg élete során. Ilyenkor arra kényszerítjük, hogy saját felségvizei helyett számára ismeretlen vizeken evezzen, olyan képességeket fejlesszen, amelyekkel – mivel azokból nincs neki vagy nem elegendő, amije van – nagy-nagy szorgalommal is legfeljebb középszerű lehet. Hiszen mindenki csak a saját, veleszületett képességei kibontásával válhat erőssé és kiválóvá – netalán a legjobbá – azon a területen, ahol hasznosítja.
Ezért olyan fontos a szavak súlya.

Csodálatos orosz mesehősnők

“Aki sokat búsul keveset dolgozik. Aki a bút elkergeti, a munkáját jobban végzi.” – Ez a mondat hangzik el a “Varázscsengő” című csodaszép orosz rajzfilmben, amelyre ma reggel bukkantam. Eszembe jutott, hogy a mi családunk nőtagjaitól eszmélésem óta ezt a fajta jókedvű munkavégzést láthattam. Nagymamám mondta is eleget: “Ágikám, ha így is úgy is meg kell csinálni, legalább leld benne örömödet!” Nagymamám már rég nem él, de tanítása véremmé vált.

A nővé éréshez kapcsolódó beavatás nem egy egyszeri rituálé, mint a bátorságpróba a fiúknál, hanem folyamat. hanem folyamatosan, viselkedési mintákon keresztül. A kislányok megszületésüktől kezdve ellesik és szokásukká teszik az őket körülvevő nők viselkedési mintáit. Ezért kapja magát azon sok fiatal anya, hogy épp azokkal a szavakkal vigasztalja síró gyermekét, ahogy anyja tette vele annak idején…
Könnyű dolga van azoknak a kislányoknak, akinek anyja és nőrokonai az életszeretetet és nőiségük büszke megélését tudják átadni nekik viselkedési mintául. Sok család nőtagjai azonban maguk is sérültek, tele vannak kisebbrendűséggel, elviselnek bántalmazást, megalázást és akkor bizony csak ilyen viselkedési mintákat tudnak közvetíteni. Napjainkban sok nő kényszerül arra, hogy férfiként próbáljon helytállni, így aztán e férfias viselkedési mintákat tudják továbbadni.
A kevésbé jó családi minták esetén a mesék közvetíthetnek minél több hasznosítható női viselkedési mintát a cseperedő kislányok számára. Ezért jó, ha minél több varázsmesét mesélünk nekik egészen pici koruktól. Hiszen ezekben a mesékben valódi életreceptek vannak! A mesehősnők sosem ragadnak bele a megváltoztathatatlannak tűnő helyzetekbe, mindig tovább tudnak lépni – akár a teljes bizonytalanságba – és útjukon haladva számtalan megoldási lehetőséget bemutatnak. Nem kell magyarázni, elég ha a kislányok sokat hallgatják Csipkerózsika, Hamupipőke, Hófehérke és a többi klasszikus nővé érésről szóló beavatásmesét, és a mesehallgatás közben beleélik magukat a hősnők helyzetébe. Vagy a Varázscsengő hősnője, Mása mutat nekik példát bátorságból, helytállásból. Ebben a mesében egyébként érdekesen keverednek a klasszikus Hamupipőke és Hófehérke meseelemei.

A mese súlya

MESE A MESÉRŐL

Sokan úgy vélik, de legalábbis azt mesélik, hogy élt valaha réges-régen egy fejedelem, aki soha nem mozdult ki a palotájából, és minden idejét azzal múlatta, hogy papírra vetette miből mennyi található a kamrákban, mennyi a pajtákban, meddig terjed az uradalma, és mekkora a gazdagságának híre… A fáma szerint személyesen számolt és írt össze minden szőrszálat gyönyörű felesége szemöldökén, az asszonya szemének minden csillanását, ajka összes sóhaját, majd azt követően összeírta az összes drágakövét, valamennyi tüzes fényű aranyát, és végül a kincstár sarkában meghúzódó utolsó rézgarasát is… Ő maga mérte le, részletezi a történetírás, az összes rőf selymét, az ezüst gyertytartók súlyát, a mézescsuprok és a boroshordók űrtartalmát, de még a kastélypincék pókhálóinak térfogatát is… A dölyfös fejedelem előtt, az írás tanulsága szerint, nap mint nap meg kellett jelenniük tiszttartóinak, akik közül kinek ez, kinek az volt a megbízatása. Hozták a jelentéseiket: hol sírt fel egy újszülött, hol csendült fel temetésre a gyászharang, hol, mekkora a fejedelem folyóiban a halivadék-hozam, hogyan fejlődik a rozs- és búzamag a kalászban, mekkora a fácánköltés a határban, van-e elég vadnyúl, hogyan kölykedzett a többi vad az ő erdein. És jöttek, természetesen, a besúgók is, hogy be- és feljelentsenek kimondott és elsuttogott szavakat, vádakat és elhallgatott titkokat… Ettől az információáradattól csak az írnokok száma gyarapodott, többszázan voltak, ki reggel, ki délben, mások pedig este írták tovább a hosszú és összetett könyvelést… Akkorára dagasztották a fejedelem vagyonösszeírásának iratait, hogy az udvarának legnagyobb helyisége lett kijelölve ezen könyvek és lajstromok számára, egy valamivel kisebb ezen könyvek és írások összefoglaló jegyzékeinek, míg a harmadik helyiség a jegyzékek jegyzékeinek lett előlátva, és így tovább, míg végül egy maghatározott nagyságú, négybe hajtott kivonatig jutottak, amelyet a fejedelem a feje alá tett a hálószobájában, amely – talán szükségtelen megjegyezni – pontosan húsz öl hosszú, kilenc láb széles és hét lépés magas volt.

Egyszercsak mégis felvirradt az a nap is, amikor már mindent összeírtak, lemértek, megszámoltak, már nem maradt semmi számbavenni való, valami új hozzátenni való, mindenről lehetett tudni, hogy hol van és mennyi van belőle. Kétségbe esett ekkor az önimádó fejedelem, haszontalannak érezte az életét, kétségbeejtően értelmetlennek tűnt minden perc. Hacsak, jutott eszébe ekkor mentőötletként az, amire eddig nem is gondolt: mekkora súlya lehet egy mesének? Persze a róla szóló meséknek, mert csupán azoknak a súlya érdekelte.

– Hogyan mérjük le a mesét? – tanakodott sokakkal a fejedelem. A serpenyő egyik felébe belerakta dagadt és bekötött összeírásai köteteit, a mérleg másik serpenyőjébe pedig ugyanolyan, de üres lapokkal bekötött könyveket tett. A különbség csupán a felhasznált tinta súlyában volt kimutatható. Lemérte egy üres üveg súlyát, majd belemondta a nevét és nemesi rangját, de az eltérés csupán akkora volt, mint amikor leheletté lesz a szó, a leheletből pedig vízpára, ami harmatként csapódott ki az üveg falára. Sokféle módszert és huncutságot kipróbált, de a mese mértékét nem tudta megtalálni, mígnem eszébe jutott, hogy egy vele azonos súlyú embert kellene találnia, hogy annak elmesélve a mesélnivalót, meglátnák mekkorát is nőne az illető súlya.

– Ha elmesélem, mi mindenem van, attól biztos, hogy nagyot nő! – mondta fennhangon, mielőtt kiadta volna a parancsát.

Hajbókolva szerteszét széledtek a fejedelemség elöljárói, kutatva a nagyúr másolata után. Mindenkit szemre megsaccoltak, míg végül egy lepukkadt vendégfogadóban rátaláltak egy csavargóra vagy zarándokra, aki súlyában és nevének betűi számában sem tért el a fejedelemtől, épp úgy hívták, mint az uraságot, de ő nem volt semminek sem ura a puszta életén kívül, úgy járt-kelt a világban, ahogyan éppen kedve kívánta.

Már kora hajnalban a palota előtt felállítottak egy egyszerű szerkezetet, amit a gyerekek mérleghintának neveznek. Az egyik végére a fejedelem ült, a másikra pedig a csavargó. Az elképzelés nagyon egyszerű volt: amíg az előbb említett elmondja a saját meséjét, amit meghallgat az utóbb említett, ezt követően majd kiderül, mekkorát ugrik az utóbbi súlya. És így is tettek. A fejedelem mesélt, a csavargó pedig hallgatta. Lassan a reggelből dél lett, majd delelőre ért a Nap, később lassan bealkonyult, már a szürkület jelezte a nap végét, de semmi sem történt – egyensúlyban maradtak a fejedelem fennséges meséje ellenére, továbbra sem mozdult ki semmi. Se le, se fel nem mozdult a mérleghinta.

Szinte már beesteledett, de a mese hatása nem mutatott semmilyen látható elmozdulást, mígnem a szövegeléstől rekedten és dühösen, odakiáltott a fejedelem:

– Hallod te, amit én mondok?
– Hallom felség – válaszolt a csavargó . – Figyelmesen hallgatom, ha kéri megismételhetem mindazt, amit mondott…
– Ez nem létezik, amikor annyi értékről beszéltem, már csak az irigységnek ki kellene billentenie az egyensúlyi állapotot…
– Nagyságos fejedelem, az ön meséje igen jelentékeny – jött a felelet. – El kell ismernem, nincs amije nincs, nem volt szűkmarkú önnel az élet. Mindazok nagysága és súlya ellenére azért nem billenünk ki egyensúlyi állapotunkból, mert amit nekem elmond , azzal könnyebbé válik felséged, és én is annak meghallgatása után ugyanannyival leszek könnyebb. Emiatt, igaz nagy dolgokról mesélt, közöttünk mégsem jöhet létre elmozdulás, hacsak nem annyi, hogy egy mesével mindketten könyebbek lettünk. És ez nem kevés. Szinte úgy is mondhatnám, hogy kielégítő eredmény.

Ezek után mindketten elkezdtek egyszerre leszállni a szerkezetről, majd a fejedelem és a csavargó lassan, apró léptekkel elindult a palota felé. Most az utóbbi, kinek nem volt határtalan birtoka, halkan mesélni kezdett az előbbinek, minden bizonnyal arról, amit a világban jártában-keltében tapasztalt. Ismét mindketten, egyformán megkönnyebbültek, mint ahogyan az már lenni szokott, amikor valaki valakinek mesét mond, legyen annak bármi is a tartalma.
/forrás: Goran Petrovic – Minden, amit az időről tudok/
Kreil Melinda gondolatai a mese kapcsán:

“Hogyan lehet megmérni vajon a mesét? Hogyan válik láthatóvá a hatása? – töprengett abban a mesében a fejedelem, amit ma, a második meseterápiás konferencián tartott műhelyen meséltem. Mérleggel nem megy semmire, ha a mesék súlyát keresi, ezt be kellett látnia a nagyhatalmú uralkodónak.

Mert a mese súlya mindig változik. Attól függően, ki meséli, ki hallgatja, mikor mesélik és miért. Kik hallgatják együtt és milyen érzések ébrednek bennük, éjszaka van-e vagy nappal, szárnyaló hangon, vagy elsuttogva mondják, vígaszul szánják, bátorításnak, vidítani vagy csak hogy jól teljen az idő. A mese súlya néha mázsás kő, néha forró könnycsepp, messzire repülő nyílvessző, szálló tollpihe, három aranyhajszál vagy épp egyetlen magocska.
A mese súlya annyi, amennyit a szíved könnyebbedik, ha hallgatod, ha elmondod.

“Amennyit a szív könnyebbedik” – erről az egyiptomi lélekmérés jut eszembe, bizonyságul, hogy a „mérlegelés” gondolata nagyon régi, már az egyiptomi halotti kultúrában is fontos szerepet kapott. Úgy tartották, hogy a földi lét végén a halott lelke bírái elé lép, ahol szívét egy kétkarú mérleg egyik serpenyőjébe helyezik, míg a másik serpenyőbe egy tollpehely kerül. (A tollpehely Maat, az igazság istennőjének jelképe volt az egyiptomi mitológiában.) Ezután kerül sor a mérlegelésre, melynek során azt vizsgálják, hogy a halott szíve könnyebb-e, mint az igazság.
Ha a mérleg nyelve nem leng ki, akkor a mérés szerencsés kimenetelűnek minősül, ezzel szemben, ha a halott szívét tartó serpenyő magasba lendül, akkor „megméretett és könnyűnek találtatott”, ezért a halotti csarnokban várakozó – külsejében krokodil-, oroszlán és vízilóvonásokat ötvöző – szörnyeteg felfalja a bűnöst.
“Megméretett és könnyűnek találtatott”
A mesék mélyén mindig ott rejlik a végső igazság – és minden meséléskor esélyt kap a mesélő és a hallgató is ennek felismerésére. Ezt jelentik például azok a forró könnycseppek, vagy a szívből fakadó kacagás, amelyek utat törve a mese hatására mázsás súlyoktól szabadíthatnak meg.
Nagyon mély gyökerei vannak annak, hogy a végső számadáskor a mérleg két oldalának egyensúlyban kell lennie, és ha nincs, a „számlát” ki kell egyenlíteni (a felfalással). És ha a szív könnyűségéhez a mesélés hozzá tud járulni, akkor ennél többet nem is tehetünk magunk és mások érdekében!

Leonardo: Az utolsó vacsora

Utolsó vacsora

2008. március 19-én előadást tartottam “MIT ÜZEN A MA ÉLŐKNEK LEONARDO UTOLSÓ VACSORÁJA?” címmel a tardosi Vörösmárvány Művelődési Házban.
Sok év telt ez azóta, és a diasor szédületes nézettséget ért el az elmúlt 10 év alatt. Szeretném egyértelművé tenni, hogy az abban szereplő asztrológiai értelmezés nem tőlem származik, én is egy megsárgult Elixir újságban olvastam róla annak idején. Feltehetőleg a hivatkozások között szereplő Bodó László: Leonardo Utolsó vacsorájának materialista olvasata lehetett az eredeti forrás, ám ma már ez sem érhető el az interneten. Személyes hozzájárulásom a témához pusztán annyi, hogy ábrázoltam ezt az izgalmas értelmezést, hozzátettem a négy elem jelentését, és a tanítványok archetípusait párosítottam a symbolon kártya nagy arkánumának szereplőivel. Tőlem származik továbbá a kor ismert szereplőinek, helyszíneinek bemutatása. Amikor ezt a diasort készítettem még újszerű és varázslatos volt, hogy az internet milyen hathatósan képes támogatni a sokoldalú ismeretátadást.

A zseniális műnek újabb és újabb kódolt üzeneteit fejtik fel. Van aki öt vonallal egy hangsort állított fel, amelyben a szemeket és kenyereket hangjegyekként ábrázolva felcsendül a kép “zenéje”. Van, aki a végítélet napját olvassa ki belőle, és van aki tükrözéssel elővarázsol sátánt és így tovább.

Amikor elfogadtam a Húsvétvárás jegyében tartandó előadásra szóló felkérést, hamar eldöntöttem, hogy azt járom körbe, miért került az Utolsó Vacsora napjainkban újra az érdeklődés középpontjába, mi az, amit ma mondhat nekünk, amit csak a jelenkor tudatosságával érthetünk meg? Van-e a képnek mélyebb jelentése a bibliai vonatkozásokon túl és hogyan kapcsolódik mindennapi életünkhöz?

Jézus a szeretet nevében lépett fel, a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra mutatott példát életével és halálával. A négy elem (tűz, levegő föld és víz) közül a víz a lélek energiája. Ez az érzelmek és ösztönök ereje és dinamikája.
Nemcsak a festmény, de Leonardo sem mindennapi jelenség. Ő a humanista ideál megtestesítője. Sokoldalúan képzett, igazi polihisztor, HOMO UNIVERSALIS, aki törekedett a természet, az emberi test megismerésére, pontos mechanikai tervezésre, a művészetben pedig az egyéniség kifejezésére. Művész, tudós, feltaláló, filozófus. Magával ragadó, példát állító, emberfeletti egyéniség ….minden korban. Ám az is elgondolkoztató, hogy mennyi körülmény, esemény, kortárs együttes hatása – szinergiája – sokszorozódik és érvényesül egy ilyen páratlan alkotásban.

Ám az is tény, hogy Leonardo a kimagasló tehetsége mellé mennyi matematikai alapossággal, minden részletre kiterjedő precizitást társított, semmit sem bízva a véletlenre. Több mint három évig festette az Utolsó vacsorát. Minden kézmozdulatot, minden fejbiccentést, minden szemvillanást átgondolt, sőt matematikai pontossággal kiszámított, hogy minden tökéletesen illeszkedjen, idomuljon egymáshoz, minden egyensúlyban legyen, a tizenhárom alak egységes egészet alkosson. Ehhez azonban időre volt szüksége, amit a szokásos freskótechnika nem biztosított számára. Ezért kidolgozott egy páratlan festési eljárást. A saját maga által feltalált olajtemperával festette a képet, miután egy különleges alapozóréteggel bevonva a teljes falfelületet biztosította, hogy a fal évek múlva is magába szívja a festéket.
Sajnos a zseniális festési technika mégsem bizonyult tartósnak, amiről Goethe így ír: „Bizony szomorú, hogy ez az óvatos művész, aki nem győzte eléggé megválogatni a festékeit, tisztítania a firniszét, éppen a festmény helyét, ami a legfontosabb, a döntő körülmény, nem nézte meg figyelmesen.”

A remekművek sorába emeli az Utolsó vacsorát a jelenet kiválasztása is. Jézus jeruzsálemi Utolsó Vacsorájának ismert leírásaiban a keresztény liturgiákat létrehozó alapmondat: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Amit cselekedni kellett: a vacsora egyes elemei, a kenyér-törés, a kenyér és a bor kiosztása, hálaadó ima. Az Utolsó vacsora témájának korábbi értelmezései túlnyomó részben ezt a jelentet hangsúlyozták, Júdás a tanítványoktól elkülönülve, Jánost Jézus keblén pihenve ábrázolták.

Leonardo festménye azonban ehelyett azt a drámai pillanatot ábrázolja, amikor Krisztus a tanítványai felé fordul, és közli velük, hogy az egyikük elárulja őt. „Bizony mondom néktek, egyiktek elárul.” A tanítványok megdöbbenve hallgatják Krisztus vádjait. A 13 ember közé befészkeli magát a gyanú és a bizalmatlanság. Melyikünk? Tizenegy ember gondolata másik tizenegyről – az annyi mint 121. Százhuszonegy pszichológiai történet! Ezt a drámát, amit a tizenkét apostol Jézus bejelentése nyomán átél Leonardo az alakok elrendezésével és mozgásukkal fejezi ki. A jelenet értelmét nyilvánvalóvá teszik az arckifejezések és a mozdulatok, amelyeknek Leonardo páratlan mestere: „Az embernek éppen olyan sokféle mozdulata van, amilyen sokféleképpen hullámzik a lelke. Mert minden új lelkiállapot több-kevesebb mozdulatot vált ki.” Júdást pszichológiai eszközökkel különíti el – nem az asztal túloldalára helyezi el, a korábban szokásos módon, hanem úgy ábrázolja, amint a bűnös tanítványt megbénítja a rémület, s képtelen részt venni a többiek beszélgetésében.

Egyedülálló a centrális perspektíva alkalmazása a festményen. A kép központi tengelye egybeesik a néző látósugarával. A centrális perspektíva a valóságábrázolás szinte mértani szerkesztéssel megvalósított eszköze, amely a reneszánsz individuumot szolgálja.
A kép helyszíne egy tágas, emeleti étkezőhelyiség. A kezek, a szemek vonalai – hogy ráirányítsák a figyelmet a középen ülő Jézusra. A perspektíva enyészpontja a főalakban fut össze. Minden forma, minden mozdulat egy dologra összpontosul, Leonardo egységbe foglalt két dinamikus tömeget oly módon, hogy az egyensúly egyetlen ponton nyugszik.
Az enyészpont egyszersmind és mindenekelőtt a képen ábrázolt piramisszerű világ csúcsa.
A látszólag egyszerű elrendezés bravúros lelemény. A tizenkét apostolt két csoportba rendezte… az alakok mozdulatai révén a központi figurához is elevenen kapcsolódnak

Leonardo úgy festi meg az Utolsó vacsorát, hogy a korabeli – és egészen a XX. század végéig bezárólag a későbbi – asztrológiai tankönyveknek szabályszerű segédábrája lehetett.
Egyértelműen az állatövi jegyek fiziognómiai sajátosságai szerint jellemzi az apostolok. Középen Jézus az őszi napéjegyenlőséget szimbolizálja. Ö a Világ Világossága, az Igazság Napja. Értelmezése: Eljött a Nap után a Hold uralma, a sötétség a Földön kezdetét veszi,
a Nap képviselője (Jézus) átadja a hatalmat a Holdnak, azaz meghal. Tőle jobbra és balra hármas csoportokban helyezkednek el a tanítványok és az ő tulajdonságai bomlanak le, aszerint, hogy az adott időszakban a fény az árnyékkal milyen arányban van, péterséggé, jakabsággá, jánossággá, és így tovább.

A bennünk élő Hamupipőke

Érdekes tanulmányt találtam Hamupipőke, a nővé érés egyik klasszikus beavatásmeséjének főszereplőjével kapcsolatban.


“A női lélek működésére vonatkozó összefüggéseket keresni gyerekmesékben, vicces vállalkozás. Pedig Hamupipőke kérdései a mi kérdéseink is lehetnek.
Ahogy minden jobbfajta tündérmesének, a Hamupipőkének is létezik felnőtt értelmezése. Bár a sztori arra megy ki, hogy a szerencsétlen lány végül megtalálja a hercegét és boldog lesz, a férfi itt valójában üres mellékszereplő. A valódi konfliktusok nő és nő között zajlanak. Adam Phillips pszichológus a Guardianben elemezte a jól ismert mesét, a női lélek működésének vonatkozásában.
Mit akar a nő?
Freud hírhedt kérdése, hogy “Mit akar a nő?” egyszerre ostoba és enyhén sértő, hiszen arra céloz, hogy a nők általában képtelenek eldönteni mit akarnak, azt a nyilvánvaló tényt kivéve, hogy minden nő különböző és más dolgokat akar, más és más időpontokban. Amit Freud igazából tudni akart, az az, hogy az anyák vajon mit akarnak gyerekeiktől? Gyerekként és nem csak gyerekként mindannyiunk kérdése ez: mit akarnak tőlünk az anyáink? Hamupipőkének három anyja van: egy, aki meghalt, egy gonosz mostohaanya és egy jótündér. Azaz egy rejtélyes anya, akinek a kívánságai ismeretlenek, egy olyan anya, aki tönkreteszi Hamupipőke minden örömét és egy olyan, aki mindent megtesz azért, hogy segítse.
Ez a mese voltaképpen egy nagyon is valóságos kérdést vet fel. Hamupipőke kérdései a mi kérdéseink is. Hiszen gyerekként a legtöbben engedelmesen követjük azt, amit mondanak nekünk, és ettől még ha meg is próbáljuk, érdemben nincs nagyon lehetőségünk eltérni. Felnőni pedig annyi, mint a magunk örömét keresni, egy akadálypályán haladva. Hamupipőke is örömkereső, amellett, hogy nagyon segítőkész és együttműködő személyiség. Azt is megmutatja, hogy azok az emberek, akiknek úgymond nehéz gyerekkoruk volt, élhetnek tökéletesen boldog életet, sőt, akkor is lehetnek egyszeriben boldogok, ha előtte soha nem voltak azok. Mindehhez csak annyit kell tenniük, hogy nem adják fel a legmélyebb vágyaikat. Hiszen Hamupipőke is azután kapta meg, amit szeretett volna, miután megfogalmazta, hogy mit szeretne.
A másik feltűnő dolog, ami relevánssá teszi a témában Freud kérdését, hogy Hamupipőke problémáját nem a férfiak, hanem a nők jelentik. Nem az a problémája, hogy nem találja meg hercegét, hanem az, hogy hogyan jut oda hozzá. Tehát nem az a legfőbb kérdés, hogy fognak-e tetszeni egymásnak, hanem az, hogy más nők eleve nem engedik, hogy találkozhasson vele. Más szóval a valós probléma nem a férfiak és nők között, hanem nők és nők között merül fel. Hamupipőke azt gondolja, hogy a hercege csodálatos, csupán a történet többi női szereplője – leszámítva a jótündért – nem akarja hagyni, hogy megismerhesse. Tehát ez a mese gyakorlatilag arról szól, hogy a nők miért akarják megakadályozni, hogy más nőknek örömük legyen.
Meg arról, hogy hogyan válnak a nők a saját vágyaik ellenségévé és hogy más nők irigységétől félve hogyan okoznak csalódást saját maguknak. Hamupipőke mostohaanyja és mostohanővérei a szabotőrök, akik meg akarják akadályozni, hogy a lány elmehessen a bálba. A történet tehát tiszta: nem a bál a probléma, Hamupipőke nem félénk vagy esetlen, és a pár tagjai is akarják egymást – még ha más és más úton jutnak el idáig -, ilyen értelemben tehát senki nem állhat közéjük. A történet a frusztrációról szól. Hamupipőke sztorija voltaképpen azt meséli el, hogy a főhősnő hogyan küzd meg mindenki frusztrációival azért, hogy saját élete legyen. Azután, hogy összeházasodnak a herceggel, nincs több sztori, nincs is szükség rá: boldogan élnek, míg meg nem halnak.
Funkcionális férfiak
Bár a karakterek egyetlen tündérmesében sem elég kerekek ahhoz, hogy valódi emberek legyenek, ebben a mesében a férfi szereplők feltűnően üresek és csupán funkcionálisan vannak jelen. Két férfinak van funkciója a sztoriban: az apának és a hercegnek, akiket elbűvölnek a női szereplők. A férfiak és nők közötti viszony itt tehát nem sok kérdést vet fel. A konfliktusok nő és nő között zajlanak. A mostohaanya teremt egy hierarchikus helyzetet: a munkamegosztásban Hamupipőke az, akinek a házimunkát el kell végeznie, ez a természetes. A játék neve elnyomás. Ameddig Hamupipőke hagyta, hogy a mostohaanyja terrorizálja, nem akart magának túl sokat. Ameddig így élt, csupán csak dolgozott és aludt, és nem adott lehetőséget arra, hogy valaki felismerje, hogy milyen szép. Fontos, hogy nem a jótündér teszi Hamupipőkét széppé. A varázslat csupán segít abban, hogy végre megmutathassa a szépségét. Az pedig, hogy itt a díszítés – báli ruha, cipellő, hintó – fedi fel a szépségét, ahelyett, hogy éppen elfedné azt, célzás arra, hogy Hamupipőke nyomorúságos élete egyfajta menekülés volt. Ha úgy tekintünk a sztorira, mint belső drámára, akkor voltaképpen a rengeteg munka, amit Hamupipőke végez, egyfajta kísérlet arra, hogy elfojtsa a saját vágyait, hiszen azok irigységet szülnek. A mostohaanya és a mostohanővérek igazából nem abban akadályozzák, hogy elérje, amit akar, hanem abban, hogy egyáltalán bármit is el akarjon érni.
Amint a jótündér megérkezik, minden megváltozik. Hamupipőke ahelyett, hogy önfeláldozóan másokat szolgálna, önmagát kezdi szolgálni. A jótündér itt inkább valamiféle művész, aki nem keres, de talál és élvezi, hogy végezheti a munkáját. Azt kommunikálja, hogy minden, amire szükséged van, ott van kéznél, csak tudnod kell használni. Ha a Hamupipőke sztori arról szól, hogy mit akarnak nők, íme a válasz: egy olyan anyát, aki mindent megtesz, hogy megkönnyítse a boldogsághoz vezető útjukat, egy olyan anyát, aki örömét leli a lányának való örömszerzésben, ahelyett hogy irigykedne rá. Ilyen megközelítésben tehát a jódtündér – vagyis az anya, aki megfelel az imént felsorolt kritériumoknak – a legfontosabb szereplő egy lány életében. Nélküle – legalábbis a történet által felölelt időszakban – nem tudna megszabadulni otthonról és nővé válni.
Azok után, hogy megkapta a segítséget a jótündérétől, már gyorsan megtalálja a módját, hogy követhesse a vágyait. Elhagyja a cipőjét – mintha csak a telefonszámát adná meg – hogy a herceg megtalálhassa őt. A cipők szimbolizálják a párt, akiknek együtt kell lenniük, de Hamupipőke kettős életét is, ami csak az övé. Olyan, mint egy felfedezetlen titok, amikor pedig felfedezik, az első dolog, amit megtanul, hogy hogyan kell a titkokat megtartani. Ebben az előtte-utána történetben Hamupipőke először saját magának hazudik a szépségéről és a vágyairól, majd a varázslatos átváltozás után más embereknek, annak érdekében, hogy megvédje a boldogságát. Azt mondja a mostohanővéreinek, hogy nem volt ott a bálban, amikor azok elmesélik, hogy a világ legszebb hercegnője járt ott, közönyt színlel. A mostohanővérek részletesen számolnak be a bálról, amiről azt hiszik, hogy Hamupipőke lemaradt, azért, hogy irigykedjen rájuk. Teszik mindezt azért, hogy saját irigységüket gyógyítsák. A történet tanulsága, hogy a nőknek meg kell tanulniuk, hogy ne féljenek az irigységtől, ne kisebbítsék saját magukat. Ehhez persze valóban kell egy bizonyos varázslat. Ahogy Sartre írta: A lázadók meghagyják a világot olyannak, amilyen, hogy lázadhassanak ellene, a forradalmárok viszont megváltoztatják azt.
A történetben megjelenő két ellentétes anya, a jó, aki gondozza és segíti a lányát, míg a rossz, aki versenytársként kezeli. A rossz anya azt mondja: soha nem kaphatod meg, amit akarsz, azt más kapja meg helyetted, míg a jó anya – a jótündér – a varázslattal utat nyit, hogy olyannak lásd magad, amire vágysz. Az a nő, aki a gonosz mostohaanyának hisz, szeret csalódást okozni magának, aki viszont a jódtündérben hisz, az képes követni a vágyait.
Nem az a kérdés tehát, hogy “mit akar a nő?”, hanem inkább az, hogy “hogyan akarja?”.
Hogyan jár, ha figyelmen kívül hagyja a saját kívánságait? Mi történik, ha két összeegyeztethetetlen életet él? Vajon a nő az elégedettségtől fél vagy sokkal inkább az irigységtől, amit az elégedettsége kivált. Ha ezeket a kérdéseket feltesszük, be kell látnunk, hogy a férfiak jelentik még a legkisebb problémát. Legalábbis Hamupipőke szempontjából.”

Anyamesék

A mesék világa igen gazdag anyamesékben. Az anyává válni és anyának lenni nem könnyű, sok áldozattal és lemondással jár, amiért többnyire elmarad a hála vagy a köszönet. Sokszor méltatlankodunk ezen, nem gondolva arra, hogy ahogy a folyó sem folyik visszafelé, gyermekeink mindazt, amit tőlünk kaptak nem nekünk adják vissza, hanem saját gyermekeiknek adják tovább. A jót is és a rosszat is. Mert ez az élet rendje, az adok-kapok családon belül érvényes törvénye. Aki többet akar tudni az anyák-banyák szerepéről a tündérmesékben, olvassa el Bárdos József tanulmányát a témában!
EPA03300_konyv_es_neveles_2012_4_075-085

Író vagyok és oktató

Így, ebben a sorrendben. Egész életem munkájával vívtam ki magamnak azt, hogy teljes fizetés és szakmai megbecsülés mellett 65 éves koromra az ELTE egyetemi oktatójaként csak azzal foglalkozom, amihez a legjobban értek: az előadással és a mentori tevékenységgel. A vezetési, számonkérési és adminisztratív feladatok nagy részét fiatal munkatársaim levették a vállamról és én flow-ban sütkérezve vezetem be a hallgatókat a számviteli ismeretanyag rejtelmeibe.

Az, hogy írónak vallom magam, meglehetősen nagyképűnek tűnik, figyelembe véve, hogy a “Csipkerózsika álomba szenderülése – beavatásmesék kislányoknak” életem első közírói terméke. Persze írtam én azért eddig is. Számviteli tankönyveket, nagyjából tízet, sokak véleménye szerint kifejezetten jókat, de azért tudtam, hogy nem ez az igazi. Aztán egy évvel ezelőtt történt velem valami látomásszerű: Tatán voltunk egy hangversenyen. Miközben hallgattam a gyönyörű zenét, megjelent előttem egy fénylő szőrű, csillogó szárnyú paripa. Rám emelte gyémánt tekintetét, én pedig azt kérdeztem: Rám találtál, Esthajnal? Jó érzés volt simogatnom, becézgetnem. Azután letérdelt elém, és azt mondta, pattanj a hátamra, elröpítelek a mesék birodalmába. Mostantól foglalkozz végre azzal, amire születtél. Szót fogadtam.

Első mesékhez kapcsolódó könyvemben a nővé érés beavatási meséi alapján igyekeztem felfejteni, hogyan lehet ezen a szakaszhatáron átlépve jól segíteni a kislányokat, hogy egészséges lelkületű, boldog nőkké válhassanak. Amikor eldöntöttem, hogy a nővé érés szakrális beavatásáról szeretnék könyvet írni, magam sem tudtam egész pontosan, hogy ez mit is jelenthet. Csak azt tudtam, hogy a nővé érés sokkal több, titokzatosabb és csodálatosabb, mint az a tény, hogy a testi fejlődés egy meghatározott pontján a női hormonok megkezdik működésüket. Jó döntés volt a mesékhez fordulni, mert a mesék segítségével mindenre választ kaptam, amit tudni szerettem volna. Van még legalább ötkötetnyi beavatási könyv terve a fejemben és már biztos vagyok benne, hogy a mesék útmutatásaira azoknál is nyugodtan hagyatkozhatok. Hát ezért tartom magam most már inkább írónak…

Első “mesés” könyvem megírása számomra is meglepő felfedezéseket és tanulási folyamatot tartogatott és úgy gondolom ezek másoknak is érdekesek lehetnek. Elhatároztam ezért, hogy heti rendszerességgel írok majd arról, hogyan adja egyik felismerés a másikat, hogyan válnak a mesék segítő szövetségeseimmé az alkotásban.

Publikációs jegyzék (Aktualizálva: 2019. április 6.)

Szakkönyvek, könyvfejezetek:

1. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Peller Brigitta Döntéstámogató számvitel érthetően szórakoztatóan
Budapest : CompLex Wolters Kluwer, 417 p. (2017) ISBN: 9789632956725 magyar nyelvű szakkönyv

2. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva; Kispál Katalin; Peller Brigitta: Számviteli ismeretek érthetően szórakoztatóan Budapest : CompLex Wolters Kluwer, 313 p. (2016) ISBN: 9789632955872 magyar nyelvű szakkönyv

3. Laáb Ágnes; Varsányi Judit; Bárány Mónika; Bőgel György; Szűcs Roland Szerkesztő: Pálkovács Attila: Döntéstámogató vezetői számvitel : Elméleti és módszertani irányok. Budapest : Complex Kiadó Kft., 383 p. (2011) Elméleti és módszertani irányok ISBN: 9789632951423 magyar nyelvű szakkönyv

4. Laáb Ágnes Szerkesztő: Leiszter Attila: Kompetenciaga(rá)zdálkodás Budapest : Typotex Kiadó, 194 p. (2010) I.. Mennyi élet van éveidben? (Baccalaureus Scientiae Tankönyvek) ISBN: 9789632790985 magyar nyelvű szakkönyv

5. Laáb Ágnes: Képzéscontrolling In: Bélyácz Iván ; Hollókövy Béla ; Kristóf Péter ; Laáb Ágnes ; Pitlik László (Pitlik László Informatika) ; Süle Gabriella Véry Zoltán (szerk.) Funkcionális kontrolling Budapest: Raabe Kiadó, pp 1-18 (2009) magyar nyelvű könyvrészlet

6. Laáb Ágnes Szerkesztő: Hitseker Mária: Pénzügyi számvitel menedzsereknek Budapest : Kossuth Könyvkiadó, 173 p. (1998) (V.I.P Very Important Publications; 3) ISBN: 9630940515 magyar nyelvű szakkönyv

7. Laáb Ágnes: A humán tőkében rejlő esélyeink In: Csáth Magdolna – Jelen Tibor – Laáb Ágnes – Mészáros Tamás – Salamonné Huszty Anna – Varsányi Judit – Virág Miklós – Hajdú Ottó – Jávor László: Stratégiai menedzsment szöveggyűjtemény Budapest : Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem, 366 p. pp 85-101 (1996) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyvfejezet

8. Laáb Ágnes: Út a vállalkozások felnőtté válásához : Önmegvalóstási esélyek krízishelyzetben. Budapest : BKE Vezetőképző Intézet, 147 p. (1996) 5. (VIP – Vezetőképző Intézet Publikációi; ) magyar nyelvű szakkönyv

9. Baánné Jakab Anna – Laáb Ágnes Szerkesztő: Varga Sándor – Baricz Rezső – Kovács József: Nyereségközpontok kialakításának lehetőségei és feltételei az ipari gazdasági szervezeteknél Budapest : Ipargazdasági Intézet, 128 p. (1988) (Ipargazdasági Intézet Vállalatgazdasági ajánlások; ) ISBN: 9789633820261 magyar nyelvű kézikönyv

Felsőoktatási tankönyvek, oktatási anyagok

10. Karai Éva – Laáb Ágnes – Szívós László – Rózsa Ildikó: Pénzügyi számviteli elemzések Budapest : BME GTK, 83 p. (2015) magyar nyelvű oktatási anyag

11. Karai Éva – Laáb Ágnes – Rózsa Ildikó (Szerkesztő: Laáb Ágnes): Pénzügyi számviteli elemzések Budapest : BME GTK, 197 p. (2011) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

12. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Számviteli esettanulmányok : AZ ÉRTÉKTEREMTÉS MENEDZSELÉSÉT TÁMOGATÓ VEZETŐI SZÁMVITEL Budapest : BME GTK, 72 p. (2011) Számvitel MSC képzés magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

13. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Vezetői számvitel I. : STRATÉGIA MENEDZSELÉSÉT TÁMOGATÓ VEZETŐI SZÁMVITEL. Budapest : BME GTK, 84 p. (2011) Számvitel Számvitel MSC képzés magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv Nyelv: Magyar

14. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika; Karai Éva: Vezetői számvitel II. Budapest : BME GTK, 68 p. (2010) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

15. Laáb Ágnes – Szívós László Szerkesztő: Bárány Mónika: Vezetői számvitel Budapest : Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, 134 p. (2009) (Üzleti Mesterszakok; ) magyar nyelvű felsőoktatási tankönyv

Szakcikkek:

16. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? – III. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/5 pp 33-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

17. Laáb Ágnes: Funkcionális szemlélet, funkcióokozatú költségkalkuláció SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/6 pp 2-13 (2018) magyar nyelvű szakcikk

18. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? – II. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/4 pp 33-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

19. Laáb Ágnes: Hogyan lehet az ügyfélértékelés módszerét beépíteni a kompetenciagazdálkodásba? -I. SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2018/3 pp 29-36 (2018) magyar nyelvű szakcikk

20. Laáb Ágnes: Hogyan kell a vezetőknek a kompetenciavagyonnal gazdálkodni? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 9 6 pp 30-36 (2017) magyar nyelvű szakcikk

21. Laáb Ágnes: Versenyképes kompetenciák fejlesztése történetmeséléssel, filmek élményanyagának hasznosításával SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2016 5 p. 34. (2016) magyar nyelvű szakcikk

22. Laáb Ágnes: Számviteli karrierirányok SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2016 2 p. 34. (2016) magyar nyelvű szakcikk

23. Laáb Ágnes: Mérlegképesség a hazai és nemzetközi gyakorlatban SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 7 10 pp 28-30 (2015) magyar nyelvű szakcikk

24. Laáb Ágnes: Hogyan lehet sikeresen megvalósítani nagy horderejű változásokat? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 7 5 pp 33-36 (2015) magyar nyelvű szakcikk

25. Bárány Mónika – Laáb Ágnes: A vezetői számvitel hozzájárulása az erőforrásgazdálkodáshoz SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 6 04 pp 36-40 (2014) magyar nyelvű szakcikk

26. Laáb Ágnes: Merre tovább, kontrolling? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 5 12 pp 32-36 (2013) magyar nyelvű szakcikk

27. Laáb Ágnes: Hatásos riportok és prezentációk SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 2013/1 pp 35-40 (2013) magyar nyelvű szakcikk

28. Laáb Ágnes: Stratégai kompetenciák kontrollja A CONTROLLER: A GYAKORLÓ CONTROLLEREK SZAKMAI TÁJÉKOZTATÓJA (1787-3983 ): VII június pp 4-8 (2011) magyar nyelvű összefoglaló cikk

29. Laáb Ágnes: A vezetői döntések releváns információi A CONTROLLER: A GYAKORLÓ CONTROLLEREK SZAKMAI TÁJÉKOZTATÓJA (1787-3983 ): VII 05 pp 2-6 (2011) magyar nyelvű összefoglaló cikk

30. Gadnai József – Laáb Ágnes: Mennyit ér az ember? VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 6 november pp 18-29 (2010) magyar nyelvű összefoglaló cikk

31. Laáb Ágnes: How can corporate competence be measured? PERIODICA POLYTECHNICA-SOCIAL AND MANAGEMENT SCIENCES (1416-3837 1587-3803): 18 1 pp 39-49 (2010) angol nyelvű szakcikk

32. Laáb Ágnes: Az új stratégiai erőforrásoknál is segíthet a jó öreg értékelemzés? VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 3 május pp 5-20 (2010) magyar nyelvű szakcikk

33. Laáb Ágnes: Az információ értéke és ára a cégek belső elszámolásában VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 2 március pp 52-64 (2010) magyar nyelvű szakcikk

34. Laáb Ágnes: A kontrolling eszköze a hatékony normatív kalkuláció VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 1 január pp 26-40 (2010) magyar nyelvű szakcikk

35. Varsányi Judit – Laáb Ágnes: Kompetenciavagyon és hozamkövetelménye egy cégcsoport üzleti tervezésében VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 5 szeptember pp 38-67 (2010) magyar nyelvű szakcikk

36. Varsányi Judit – Laáb Ágnes: Az értékteremtés támogatása kifejezőképes kalkulációval VEZETŐI SZÁMVITEL: MÓDSZERTANI FÜZETEK (2061-4519 ): 4 július pp 49-66 (2010) magyar nyelvű szakcikk

37. Karai Éva – Laáb Ágnes: Miért szükséges a számviteli előírások nemzetközi összehangolása? SZÁMVITELI TANÁCSADÓ (2060-4076 ): 1 1 pp 17-25 (2008) magyar nyelvű szakcikk

38. Laáb Ágnes: Távmunkához kapcsolódó kontrolling ismeretek Megjelenés: (2008) magyar nyelvű egyéb cikk

39. Laáb Ágnes: Az egyénre jellemző elemi kommunikáció In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, pp 1-26 (2008) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvfejezet

40. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika Garázdálkodás a szellemi vagyonnal Budapest : BME GTK, (2007) magyar nyelvű szakkönyv

41. Laáb Ágnes: Mennyit érsz mint csapatjátékos a cégednek és önmagadnak? In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ3. 30 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

42. Laáb Ágnes: A csapatszerepek In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ2. 33 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

43. Laáb Ágnes: Mennyit ér kommunikációs kompetenciád a cégednek és önmagadnak? In: F. Kárpát Kinga (szerk.) Titkárságvezetők, menedzserasszisztensek kézikönyve C 2.7 Budapest: Raabe Kiadó, Paper LÁ. 33 p. (2007) ISBN: 9639194077 magyar nyelvű könyvrészlet

44. Laáb Ágnes Szerkesztő: Bárány Mónika Füleki Györgyi: Számviteli alapok: elmélet és módszertan.Budapest : Typotex Kiadó, BME GTK, 345 p. (2006) (Baccalaures Scientiae Tankönyvek; 8) ISBN: 9639664138 magyar nyelvű szakkönyv

45. Laáb Ágnes: Számbavétel: Számadás vagy számvetés? In: Vigvári András (szerk.) Pénzügyi ellenőrzés – egy funkció több szerepben Budapest: Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, pp 57-65 (2005) ISBN: 9634208444 magyar nyelvű felsőoktatás tankönyv fejezete

46. Laáb Ágnes: Motivációs illúziók : érdekeltség a vállalatoknál. CÉGVEZETÉS (1217-615X ): VII 11 pp 1-14 (1999) magyar nyelvű szakcikk

47. Laáb Ágnes: Az iskola is üzlet : (Felsőfokú gazdasági szakképzés). CÉGVEZETÉS (1217-615X ): VI 9 pp 155-161 (1998) magyar nyelvű szakcikk

48. Laáb Ágnes: Mire ügyeljünk az írásbeli szakértői vélemény készítése során? SZÁMVITEL ÉS KÖNYVVIZSGÁLAT (1215-5985 ): 1998 12 pp 523-526 (1998) magyar nyelvű szakcikk

49. Laáb Ágnes: A lelki bajok zavart okoznak : (Szemléletváltás és a permanens tanulás). CÉGVEZETÉS (1217-615X ): III 10 pp 134-137 (1995) magyar nyelvű rövid közlemény

50. Laáb Ágnes: A humán tőke értéke és számbavétele VEZETÉSTUDOMÁNY (0133-0179 ): 25 12 pp 35-39 (1994) magyar nyelvű szakcikk

51. Laáb Ágnes – Varsányi Judit: A sikeres életpálya-módosítás feltételei és módszerei MUNKAÜGYI SZEMLE (0541-3559 ): 37 VII pp 1-14 (1993) magyar nyelvű szakcikk

52. VARSÁNYI Judit – LAÁB Ágnes: Csődmenedzselés a gyakorlatban MARKETING (0237-1995 ): 27 4 pp 163-165 (1993) magyar nyelvű szakcikk

Konferenciaközlemények:

53. Laáb Ágnes A kompetencia, a versenyképesség és a Flow CEO MAGAZIN (1586-1392 ): 12. évfolyam 2. pp 27-34 (2011) magyar nyelvű konferenciaközlemény

54. Laáb Ágnes: A vezetői számvitel új útjai In: Pénzügyi Mágiák – Pénzügyi Kiutak : Tudományos Konferencia Konferencia helye, ideje:: Sopron, Magyarország 2010.09.30. – (Nyugat-Magyarországi Egyetem) Sopron: Nyugat-magyarországi Egyetem (NYME), pp 1-11 Paper 6. (2010) (Pénzügyi mágiák-pénzügyi kiutak- tudományos konferencia ) magyar nyelvű könyvrészlet, konferenciaközlemény

55. Laáb Ágnes: A kompetencia, a versenyképesség és a Flow In: Harsányi János Szakkollégium (Komárno) ; Lifelong Learning Magyarország Alapítvány (Budapest) ; Selye János Egyetem Gazdaságtudományi Kar (Komárno) (szerk.) Szellemi tőke, mint versenyelőny avagy A tudásmenedzsment szerepe a versenyképességben Konferencia helye, ideje:: Révkomárom, Szlovákia 2010.06.19. – Budapest: Lifelong Learning Magyarország Alapítvány, Paper 3. 17 p. (2010) magyar nyelvű könyvrészlet, konferenciaközlemény

56. Laáb Ágnes: Kompetencia számvitel alapjai In: Versenyképesség-Fejlődés-Reform Konferencia helye, ideje:: Sopron, Magyarország 2007.11.07. – Sopron: pp 1-9 (2008) magyar nyelvű konferenciaközlemény

57. Laáb Ágnes – Illés Katalin: Trust Capital is an Important Component of Moral Capital In: Fourth International PHILOSOPHY OF MANAGEMENT 07 Konferencia helye, ideje:: Oxford, Egyesült Királyság / Anglia 2007.07.07. – Oxford: pp 1-10 (2007) angol nyelvű konferenciaközlemény

58. Laáb Ágnes: Emberi erőforrás, mint tőketényező In: Jövőképek – vállalati stratégiák Konferencia Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1999.12.09. – Budapesti Corvinus Egyetem, pp 1-12 (1999) magyar nyelvű konferenciaközlemény

59. Laáb Ágnes: Motivációs tévhitek In: Ünnepi kiadvány : 50 éves a Budapesti Közgazdazdaságtudományi Egyetem Jubileumi tudományos ülésszak Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1998.10.01. – Budapest: Budapesti Corvinus Egyetem, pp 1946-1964 (1998) magyar nyelvű konferenciaközlemény

60. Laáb Ágnes – Varsányi Judit: Personal Turnaround – A Way out of Crisis In: ISOP Konferencia Konferencia helye, ideje:: Budapest, Magyarország 1992.01.01. Budapest: ELTE, pp 1-14 (1993) angol nyelvű konferenciaközlemény

61. Szerkesztő: Laáb Á – Tóthné Pál Á: A belső vállalkozások szerepe a nagyvállalatok dinamizálásában Konferencia helye, ideje:: Leányfalu, Magyarország 1988.10.20. – 1988.10.21. Budapest : IGI Global, 206 p. (1989) ISBN: 9633820294 OSZK magyar nyelvű konferenciakötet

Mesebeli okos lányok

“Csipkerózsika álomba szenderül – beavatásmesék kislányoknak” – könyvem egyik fejezete az okos lányokkal foglalkozik.

Számtalan okos lány történet lelhető fel a mesék között hazai és külföldi, népmese és műmese változatok egyaránt (A bíró okos lánya, A székely ember lánya, Mátyás okos felesége, Sah okos lánya, Zarnijár, Daanisman stb.). Közös bennük, hogy a lány szegény, és a legkülönbözőbb módokon kápráztatja el éles eszével és jó humorával a királyt. Néhány verzióban találós kérdésekre felel meg, vagy éppen homályos értelmű válaszokat ad a király kérdéseire (pl. arra a kérdésre, hogy hol van a nénje, azt feleli, hogy „tavalyi örömét siratja” értsd: vajúdik). Sok népszerű változatban lehetetlen feladatokat kap a királytól vagy a király magához rendeli a lányt mindenféle faramuci feltételekkel. A leányon azonban nem tud kifogni, a legképtelenebb kérdést is megválaszolja és a feltételeket is elmésen megoldja. Az okos lány mesék azért is népszerűek a kislányok körében, mert a 7-10 éves kislányok életszakaszának jellemző viselkedésmintái jelennek meg bennük. Ebben a korban az éles eszű, talpraesett, harcias kislányok bármikor versenyre kelnek a fiúkkal, sőt még apjukat is képesek időnként sarokba szorítani meglepő feleleteikkel és megoldásaikkal.
Az okos lányok mesék közül talán kevesebben ismeri azt a tuvai mesét, amelyre Vaskor Gréta oldalán bukkantam rá:
Az okos lány (tuvai mese)
Mindez olyan régen történt, amikor a Szüt-hol tó csak pocsolya volt, a nagy Szümber -ula meg csak kis dombocska.
A Kara –Hem folyó torkolatánál élt egyszer egy szegény öregember, Szumeldej. Egyetlen leánykája volt neki, Csecsen-kisz, aki mindenben segített édesapjának.
Történt egyszer, hogy Szumeldej elindult a gazdag Aj kánhoz, hogy egy kis tejet kérjen tőle. Lassan-e gyorsan-e, elég az hozzá, hogy Szumeldej mendegélt a Kánhoz. Végre aztán csak megpillantotta a kán sátrát. Bement a jurtába, hát látja ám, hogy nagyon mérges a kán. , körülötte mindenki hallgatagon ül, a tea is régen kihűlt. Az öreg mélyen meghajolt a kán előtt, és tejet kért tőle.
Felnevetett a Kán és így szólt:
-Jól van Szumeldej, de előbb fejts meg egy találós kérdésemet. A Kopelgej tó közepén áll egy nagy fa, egyik oldalán tizenöt ága zöldell, másikon tizenöt ága száraz. Ha ki nem találod mi ez, levágom a kabátod ujját, de a karod is benne lesz, a sapkád is levétetem, de a fejeddel együtt. Most pedig eredj, holnap pedig gyere a válasszal!
Szumeldej elszomorodva tért haza. Elébe jött a lánya, Csecsen-kisz és azt kérdi az apjától:
-Mit búsulsz olyan nagyon, apám?
Az öreg apróra elmondta a lányának a kán találós kérdését.
-Sose búsulj apám,-biztatta Csecsen-kisz- Eredj, s mondjad meg a kánnak a következőt: A tó az ég, benne a fa a Hold, A tizenöt zöld ág a telehold napjai, a tizenöt száraz ág a fogyó hold napjai.
Felvidult erre az öreg, megölelte örömében a lányát, s vidám dalba kezdett.
Reggelre kelve Szumeldej a Kánhoz sietett. Ahogy a kán meghallotta Szumeldej válaszát, ugyancsak elfogta a düh.
-Helyes Szumeldej, de most találd ki nekem, hány éves a fehér fejű fekete medve. Ha ki nem találod, búcsúzz el az életedtől.
Lógó orral vonszolta haza magát a vén Szumeldej. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:
-Mi miatt búsulsz megint apám?
Az öreg elmondta erre a kán új találós kérdését, és sírva fakadt:
-Életem lángja, ha eddig ki nem, most utolsót lobban. Ha eddig nem haltam meg, most végem lesz leányom.
-Sose búsulj apám, inkább menj ki a tajgába, keress nekem ott hat koponyát – hagyta meg neki Csecsen-kisz.
Szumeldej lelet hat koponyát, s vitte haza a lányának. Ekkor Csecsen-kisz három koponyát apja jobb oldalára kötött, hármat a bal oldalára.
-Most pedig menj ki apám az Arzajti-hegy hágójára, s várakozz ott nyugodtan.
Az öreg felkecmergett a hágóra, s leült, és várt. Egyszer csak látja ám, hogy a sűrűből egy fehér fejű, fekete medve bújik elő, oda megy az öreghez és nézegetni kezdi.
-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a déli oldalon, száztíz esztendőt láttam elmúlni a fejem felett, de hétfejű emberrel még nem találkoztam. –szólott meglepve a medve, s gyorsan eliszkolt a sűrűbe.
Megjött egyszeriben az öreg jókedve, s sietett a kánhoz a felelttel. A mikor a Kán meghallotta Szumeldej válaszát, lóra ültette hadát, szétküldte, hogy tudják meg, mennyi idős is az a medve. A katonák ekkor zajos hajtást rendeztek a tajgában, s megkerítették a medvét. Amikor megfogták, áztatott kötéllel jól helybenhagyták. keservesen dörmögte a medve:
-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a délin, száztíz esztendő múlott el felettem, de ilyen fájdalmat még nem éreztem.
Ekkor a katonák elvágtattak a kánhoz és jelentették neki:
-Nagy kán, az öreg igazat szólott.
Még jobban megharagudott a kán, és harmadszor is próbára tette Szumeldejt:
-No öreg, ha te ilyen bölcs vagy, készíts nekem holnap hamuból kötelet! Én magam megyek el hozzád ellenőrizni!
Most még jobban elkeseredett az öreg, mint máskor. Szomorú szívvel tért haza és keservesen elsírta magát.:
-Nagy a baj leányom! Azt parancsolja a kán, hogy hamuból készítsek kötelet. Hogyan tudom én ezt megcsinálni? Ha eddig meg nem haltam, most bizonyosan végem lesz!
-Sose búsulj apám, Hozz nekem két bőrzsákkal sást. –mondta a leány.
Szedett is gyorsan az öreg két zsák sást, s odavitte a lányának. Csecsen-kisz egy-kettőre sodort belőle egy kötelet, két cövek között kifeszítette és megkötözte, végül pedig meggyújtotta.
Reggel, amikor a nap felkelt, amikor a köveken és sziklákon vidáman ugráltak a napsugarak, megérkezett a kán. Néz és csodálkozik. Két cövek között ott a hamukötél!
Feldühödött, és sebesen elvágtatott.
Újfent maga elé idézi Szumeldejt a jurtába, és magában így tűnődik: „Ez a szegény ember okosabb a kánnál. Ezt nem tűrhetem”
-Halljad öreg, amit most mondok neked. Kapsz tőlem hat bikát, de reggelre készíts nekem a tejükből aludttejet. Ha meg nem csinálod, jaj neked!
Öreg Szumeldej elbúsulva hajtotta haza a kán hat bikáját, s szomorúan mesélte el a kán újabb cselszövését.
-Ne búsulj te ezen apám. Hajtsd a bikákat a karámba és feküdj le nyugodtam aludni. –nyugtatta meg az apját a leány.
Reggel, amint a nap felkelt, amikor a köveken, sziklákon szikrázott a napfény, megérkezett kán. Látja, hogy Csecsen-kisz az ajtó előtt üldögél és haját fésülgeti. Kérdi tőle Aj kán:
-Mond leányka, hány szál haj van a fejeden?
-Annyi, ahány lábnyomot a lovad hagyott káni udvarodtól a jurtánkig – felelte hetykén a leány és felkacagott.
Mellbe ütötte a kánt ez a felelet, s indult, hogy belép a jurtába, de Csecsen-kisz megállította:
-Kán, nem szabad most a jurtánkba lépni! Apám épp most szül odabent.
-Hogy-hogy? Hát a férfi is szülhet gyermeket?- álmélkodott a kán.
-A bikát talán meg lehet fejni?- kérdezte Csecsen-kisz, és csengő hangon elnevette magát.
Elszégyellte magát Áj kán, felugrott a lovára és elvágtatott. Rájött, hogy Szumeldejnek Csecsen-kisz segít mindig, s elhatározta, hogy majd ő ráncba szedi a lányt. Elküldte hát egyik szolgáját hozzá, s keményem megparancsolta:
-Jöjjön hozzám a lány látogatóba olyan lovon, melynek két pár szeme van, két farka és nyolc lába!
Reggel Csecsen-kisz felnyergelt egy vemhes kancát s elindult Aj kán udvarába. Amikor meglátta őt a kán, elmosolyodott a bajusza alatt:
-Nem fejtetted meg a talányomat.
-Tévedsz kán- vágta rá Csecsen-kisz.-Ez a kanca vemhes. Kettejüknek a csikóval két pár szemük, két farkuk és nyolc lábuk van.
Nagyon megtetszett Csecsen-kisz a kánnak, s ezt az egyezséget ajánlotta neki:
-Okos lányka, légy nekem a menyem, a fiamnak meg hűséges felesége. Ebbe bele is egyezett Csecsen-kisz. Aj kán állítatott a fiataloknak egy nagy fehér jurtát, s kezdtek élni, éldegélni boldogan.
Egyzser aztán az ötlött Aj kánnak az eszébe, hogy elmegy Doskun kánhoz. Ez a Doskun kán nagyon kegyetlen ember hírében állott. Igen szeretett sakkozni, de mindenkinek aki vele szemben játszmát vesztett, levágatta a fejét.
„Nekem már igazán nincs mit félnem. Az én találékony kis menyem kisegít minden bajból”-gondolta Aj kán.
El is indult Doskun kán udvarába, ott megkötötte lovát a vasoszlophoz, és belépett a jurtába. Ott ült Doskun kán kilenc soros szőnyegen, s unatkozott magában. Aj kán így üdvözölte a gazdát:
-Köszöntelek Doskun kán! Déli tájról jöttem hozzád, Aj kán a nevem. Sakkozni akarok veled.
Doskun kán ráállt:
-Rendben van, ülj le. De jól az eszedbe vedd: ha veszítesz, leüttetem a fejed!
Elkezdtek játszani. Úgy belemelegedtek a játékba, hogy minden másról megfeledkeztek. Az első lépés előtt harminc napot, egy teljes hónapot gondolkodtak. A második lépés előtt hatvan napig, kerek két hónapig tűnődtek. Telet, nyarat észre sem vettek. Nagy sokára a kegyetlen Doskun kán mégiscsak visszaszorította a kitartó vendéget, s végül legyőzte.
Doskun kán nagyon megörült, és már készülődött, hogy rátegye a kezét Aj kán vagyonára, marháira. Aj kánt megragadták a szolgák és odakötötték négy karóhoz, s a nyakára kalodát tettek. Aj kán könyörögni kezdett:
-Mielőtt a barmot megöli, vérét veszik; mielőtt embert öltök, hallgassátok meg a szavát.
-Beszélj hát- förmedt rá a kán.
-Udvaromat, birodalmamat segítségem nélkül nem tudjátok kifosztani. Hanem küldj hírnököt az udvaromba-szólott Aj kán- Mondja meg a következőt: „Kánotoknak jól van dolga nálunk. Négy szolga hűságesen szolgálja, egy lépésnyire sem tágít tőle. Azt rendeli a kán, hogy vigyem innen magammal az ollót, a kis kést se feledjem, a szarvasmarhákat elől hajtsam, a szarvatlanok meg hátul menjenek”
-Lámcsak, így jó lesz. Könnyűszerrel jutok zsákmányhoz- örült Doskun kán, s előre enni-inni kezdett a medve bőrére.
Eközben a hírnök eljutott Aj kán udvarába. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:
-Mondjad, hol van a kánunk? Mit parancsolt mit üzent?
A szolga átadta Aj kán üzenetét, maga pedig elindult, hogy körbenézzen a kán udvarában. Csecsen-kisz összehívta az összes alatvalókat, s beszélni kezdett hozzájuk:
-Jó kánunk halálos veszedelemben van. Négy szolga hűségesen szolgálja, ez annyit jelent, hogy négy karóhoz van kikötve erősen. Hozzátok az ollót-üzeni a kán. Ez én vagyok. A kis kést se feledjétek-édes uram, rólad van szó. Szarvasmarhák-a hadsereg, szarvatlan jószág-minden alattvaló. Gyerünk, induljunk a kánunk segítségére!
Ezzel Csecsen-kisz férjestül-népestül fölkerekedett, hogy kiszabadítsa Aj kánt szorult helyzetéből. Doskun kán szolgáját kényszerítették, hogy mutassa az utat. Megérkeztek, Doskun kán tökrészegen ült a sátrában szőnyegén. Aj kán meg négy karó között, erősen megkötözve. Aj kánt kiszabadították kötelékeiből, helyére Doskun kánt kötözték gúzsba. Minden marháját elszedték és hazatértek.
Aj kán odaadta Csecsn-kisznek a káni pecsétet, így lett Csecsen-kisz Aj kán helyett az új kán. A nép csak Aldin-mergen Danginának nevezte, ami annyit tesz, Arany Bölcsesség Asszonya. Békességben és hosszú ideig élt udvarában Aldin- Mergen Dangina hű népe között.