Miért csak egy márványlap jelzi VIII. Henrik sírhelyét?

Tegnap találkozóra gyűltünk össze egykori munkahelyem kollégáival, volt főnököm kertjében. A beszélgetés kapcsán felemlegettünk egy londoni tanulmányutat, ahol hárman voltunk Anna, Gyuri és én az Intézetből. Ekkor történt, hogy Anna barátnőm keresztülgyalogolt VIII. Henrik sírján. Gyuri – aki már többször járt Windsor várban és tudta, hogy a Szent György-kápolnában merre van Henrik feketemárvány sírlapja a templom kövezetében – oldalba bökött és méltatlankodva megjegyezte: – Ne már, figyeld csak, most tipor át Anna VIII. Henriken!
Jobban szemügyre vettem a fekete márványlapot, amely egy kisebb tömegsírt takart. A felirat tanúsága szerint VIII. Henriken kívül még a sírban nyugszik Jane Seymour, egyetlen fiúgyermekének édesanyja, valamint az 1649-ben lefejezett I. Károly és egy csecsemő hercegnő.

Pár napi londoni tartózkodás után már megszokott dolog volt számunkra, hogy a templomokban a lábunk alatt királyok, püspökök, más hírességek sírhelyei vannak, és lassan teljesen immunissá váltunk a befogadhatatlan mennyiségű látványosságra. Így aztán érthető és megbocsátható, hogy Anna a kijárat felé törtetve nem figyelt arra, mi van a lába alatt.

Ugyanakkor már akkor is elcsodálkoztam azon, hogy VIII. Henriknek ilyen jellegtelen síremléke maradt csak, hiszen köztudott, hogy az angol és skót uralkodókat Hódító Vilmos óta a Westminster apátságban temetik el. Példának okáért Henrik szülei, VII. Henrik és Yorki Erzsébet is itt nyugszik.

Leánya, I. Erzsébet úgyszintén. Amikor megnéztük az ő síremlékét, beleborzongtam, hogy szinte csak karnyújtásnyira van élete legfőbb ellensége, az általa lefejeztetett Stuart Mária sírjától, akivel életében személyesen soha nem találkozott. A sors különös iróniája, hogy halálukban milyen szép békességben megférnek itt egymás mellett az idők végezetéig…

A múlt-kor történelmi magazinban találtam egy cikket, ami több oldalról körbejárja, mi lehetett az oka, hogy Anglia egyik leghatalmasabb uralkodóját egy zsúfolt sírboltban találjuk, melyet csupán egy egyszerű márványtömb jelöl?

Henrik a saját temetését is jó előre megtervezte, a legapróbb részletekig. Fontos volt ez számára, mivel utódja, VI. Eduárd, aki – bár fiú volt és törvényes gyermek – még csak harmadik tagja volt a Tudor dinasztiának, ráadásul kiskorú. Fontos funkciója lett volna ezért a temetésnek, hogy látványosságával és ünnepélyességével a Tudorok legitimitását és erejét hangsúlyozza, azt sugallva, hogy a gyermek Eduárddal sem érdemes szembeszállni.

Henrik emellett azt is demonstrálni akarta, hogy egy igazi reneszánsz uralkodó volt Európa színpadán. Éppen ezért határozott elképzelése volt a sírjával kapcsolatban is, amelyet egy kb. 1400 szavas feljegyzéséből tudhatunk. Eszerint a sír legyen „(…) egy alkalmas oltár, melyet tiszteletteljesen berendeznek és felszerelnek minden dologgal, amely kellő és szükséges ahhoz, hogy ott naponta misék mondassanak el a világ végezetéig.” Sem a sírhely, sem az oltár nem épült meg Henrik rendeletének megfelelően, és misék sem voltak. Windsorban elő volt készítve egy fekete márvány szarkofág, amelyet Henrik még Wolsey bíborostól kobozott el. Henrik maga szeretett volna ebbe temetkezni: dupla sírt rendelt, mely mind méretében, mind díszítésében és ikonográfiájában nagyszerű lett volna: a király és királyné alvó képmásai mellett helyet kapott volna sok angyal, az oszlopok tetején próféták, bibliarészletek, valamint kosarakat tartó gyermekek, akik fehér és vörös rózsákat szórnak a sírokra. Csodálatos, és nagyon Henrikre valló lett volna – ha elkészül. A szarkofág azonban még több mint 250 éven át Windsorban maradt, mígnem a György-korban elszállították a londoni Szent Pál-katedrális kriptájába – itt őrzi ma Horatio Nelson admirális földi maradványait.

Tény viszont, hogy életében nem építette meg ezt a sírhelyet, talán mert nehezen tudott megbírkózni a gondolattal, hogy ő is csak egy halandó ember. Már az is felségárulásnak minősült, ha jelenlétében valaki egyáltalán szóba merte hozni a halálát. Így aztán rendkívüli bátorságra volt szükség Sir Anthony Denny, az egyik legközelebbi tanácsadója részéről, amikor felvilágosította Henriket, hogy haldoklik. Így tudta csak felvenni az utolsó kenetet a végső pillanatban.

Már ezek ismeretében is érthető, hogy temetése nem az eredeti elképzelései szerint alakult:

  • VIII. Henrik 1547. január 28-án a korai órákban hunyt el a Whitehall-palotában, 55 éves korában. Halálát néhány napig titokban tartották a királyhoz legközelebb állókon kívül mindenki elől, hogy sima legyen az átmenet a tanács uralmába, amelynek a gyermek VI. Eduárd trónra lépésével kellett következnie. Az udvar minden ceremóniája ugyanúgy folytatódott, mintha mi sem történt volna – még a király napi étkezéseihez a fogásokat is felvitték hálótermébe, trombitaszóval kísérve.
  • A gyászmenet, amely Windsorba kísérte Henrik testét, február 14-én hagyta el Londont, és a városon kívüli Syon House-ban éjszakázott. A menet négy mérföld hosszú volt – több mint ezer ember lóháton és további több százan gyalog. A koporsót, amely aranyszövettel volt letakarva, tetején a király képmásával, nyolc ló húzta egy szekéren – a menet mély benyomást tett mindenkire, aki felsorakozott az út mellett megnézni a gyászmenetet. Az eddigi fejlemények vélhetően Henrik tetszését is elnyerték volna.
  • A szertartás szintén Henrik kedve szerint zajlott. Stephen Gardiner winchesteri püspök prédikációja után Henrik koporsóját elhelyezték ideiglenesnek szánt helyére harmadik felesége és VI. Eduárd édesanyja, Jane Seymour mellé. A hivatalviselést jelképező fehér pálcákat, amelyet minden királyi hivatalnok kettétört a fején, szintén a sírba helyezték a szokásnak megfelelően.

    Noha ez a temetés ideiglenesnek tünt, hogyan lehetséges, hogy három gyermeke közül egyik sem akart apjának méltó emléket állítani?

    VI. Eduárd ugyan csupán kilenc éves volt, amikor követte apját a trónon, de életkorát meghazudtoló elszántsággal azért küzdött, hogy Angliát protestánssá tegye. Kegyetlen reformokat hajtott végre, messze túlszárnyalva apja tetteit. Csupán hat évvel királlyá koronázása után meghalt, és uralkodása nagy részét a vallási reform töltötte ki. Feltételezhetjük, hogy az apja által elrendelt sír megépítése, annak erősen katolikus díszítéseivel, nem volt sem prioritás, sem érdek az ifjú király számára.

    Eduárdot halála után két félnővére követte. Elsőként Mária, Henrik első felesége, Aragóniai Katalin lánya, majd Erzsébet, Henrik második felesége, Boleyn Anna gyermeke. Eduárddal ellentétben mindkét lány erőteljes érzelmi károsodást szenvedett apjuk bánásmódja által, és mindkettő átélte a törvénytelen gyermekké való nyilvánítás gyötrelmeit, ráadásul mindkettőjüket elszakították édesanyjától.

    A két lány közül Mária szenvedett többet. Élénken megmaradhatott benne annak a kegyetlenségnek az emléke, amelynek ő és anyja ki voltak téve apja részéről, miután kudarcba fulladt annak minden próbálkozása a törvényes válásra, hogy elvehesse Boleyn Annát. Máriát eltiltották anyjától és haláláig nem láthatta. Arra kényszerítették, hogy alátámassza, szülei házassága törvénytelen volt, és hogy anyja sosem volt királyné, valamint arra is, hogy utasítsa el a pápát és ismerje el apját Anglia egyházfőjeként. Nehéz lenne túlbecsülni a kárt, amelyet mindez tehetett a lelkivilágában. Ezek után igencsak meglepő lett volna, ha Mária sok energiát fektet apja emlékének dicsőítésébe. Ráadásul túlságosan lekötötte éppen apja és Eduárd munkásságának visszacsinálása és Anglia rekatolizációja.

    Erzsébet csupán kétéves volt, amikor anyját kivégezték, így vélhetően emléke sem volt arról, hogy egyik nap még „Erzsébet hercegnőnek”, majd másnap már „Erzsébet asszonynak” szólították. Amikor királynő lett, szívesen emlékeztette környezetét, hogy ő az apja lánya, amihez a külső hasonlóságuk nagyban hozzájárult. Az apjára való hivatkozásai emlékeztették környezetét származására, így apja a síron túlról is képes volt legitimálni uralmát. A sors fintora, hogy ezt életében nem tette meg – visszahelyezte ugyan Erzsébetet az örökösödési sorrendbe, de nem vonta vissza törvénytelenné nyilvánítását.

    Mindebből látható, hogy Henrik legkevésbé gyermekei részéről számíthatott arra, hogy felállítják a végakarata szerinti síremléket számára és maradandó szentélyt létesítenek a reá való emlékezéshez. Ezért aztán ne csodálkozzunk, ha évente több ezer ember sétál el VIII. Henrik maradványai felett anélkül, hogy felismernék, mennyire közel vannak a hírhedt uralkodóhoz.

  • Leonardo: Az utolsó vacsora

    Utolsó vacsora

    2008. március 19-én előadást tartottam “MIT ÜZEN A MA ÉLŐKNEK LEONARDO UTOLSÓ VACSORÁJA?” címmel a tardosi Vörösmárvány Művelődési Házban.
    Sok év telt ez azóta, és a diasor szédületes nézettséget ért el az elmúlt 10 év alatt. Szeretném egyértelművé tenni, hogy az abban szereplő asztrológiai értelmezés nem tőlem származik, én is egy megsárgult Elixir újságban olvastam róla annak idején. Feltehetőleg a hivatkozások között szereplő Bodó László: Leonardo Utolsó vacsorájának materialista olvasata lehetett az eredeti forrás, ám ma már ez sem érhető el az interneten. Személyes hozzájárulásom a témához pusztán annyi, hogy ábrázoltam ezt az izgalmas értelmezést, hozzátettem a négy elem jelentését, és a tanítványok archetípusait párosítottam a symbolon kártya nagy arkánumának szereplőivel. Tőlem származik továbbá a kor ismert szereplőinek, helyszíneinek bemutatása. Amikor ezt a diasort készítettem még újszerű és varázslatos volt, hogy az internet milyen hathatósan képes támogatni a sokoldalú ismeretátadást.

    A zseniális műnek újabb és újabb kódolt üzeneteit fejtik fel. Van aki öt vonallal egy hangsort állított fel, amelyben a szemeket és kenyereket hangjegyekként ábrázolva felcsendül a kép “zenéje”. Van, aki a végítélet napját olvassa ki belőle, és van aki tükrözéssel elővarázsol sátánt és így tovább.

    Amikor elfogadtam a Húsvétvárás jegyében tartandó előadásra szóló felkérést, hamar eldöntöttem, hogy azt járom körbe, miért került az Utolsó Vacsora napjainkban újra az érdeklődés középpontjába, mi az, amit ma mondhat nekünk, amit csak a jelenkor tudatosságával érthetünk meg? Van-e a képnek mélyebb jelentése a bibliai vonatkozásokon túl és hogyan kapcsolódik mindennapi életünkhöz?

    Jézus a szeretet nevében lépett fel, a feltétel nélküli szeretetre és elfogadásra mutatott példát életével és halálával. A négy elem (tűz, levegő föld és víz) közül a víz a lélek energiája. Ez az érzelmek és ösztönök ereje és dinamikája.
    Nemcsak a festmény, de Leonardo sem mindennapi jelenség. Ő a humanista ideál megtestesítője. Sokoldalúan képzett, igazi polihisztor, HOMO UNIVERSALIS, aki törekedett a természet, az emberi test megismerésére, pontos mechanikai tervezésre, a művészetben pedig az egyéniség kifejezésére. Művész, tudós, feltaláló, filozófus. Magával ragadó, példát állító, emberfeletti egyéniség ….minden korban. Ám az is elgondolkoztató, hogy mennyi körülmény, esemény, kortárs együttes hatása – szinergiája – sokszorozódik és érvényesül egy ilyen páratlan alkotásban.

    Ám az is tény, hogy Leonardo a kimagasló tehetsége mellé mennyi matematikai alapossággal, minden részletre kiterjedő precizitást társított, semmit sem bízva a véletlenre. Több mint három évig festette az Utolsó vacsorát. Minden kézmozdulatot, minden fejbiccentést, minden szemvillanást átgondolt, sőt matematikai pontossággal kiszámított, hogy minden tökéletesen illeszkedjen, idomuljon egymáshoz, minden egyensúlyban legyen, a tizenhárom alak egységes egészet alkosson. Ehhez azonban időre volt szüksége, amit a szokásos freskótechnika nem biztosított számára. Ezért kidolgozott egy páratlan festési eljárást. A saját maga által feltalált olajtemperával festette a képet, miután egy különleges alapozóréteggel bevonva a teljes falfelületet biztosította, hogy a fal évek múlva is magába szívja a festéket.
    Sajnos a zseniális festési technika mégsem bizonyult tartósnak, amiről Goethe így ír: „Bizony szomorú, hogy ez az óvatos művész, aki nem győzte eléggé megválogatni a festékeit, tisztítania a firniszét, éppen a festmény helyét, ami a legfontosabb, a döntő körülmény, nem nézte meg figyelmesen.”

    A remekművek sorába emeli az Utolsó vacsorát a jelenet kiválasztása is. Jézus jeruzsálemi Utolsó Vacsorájának ismert leírásaiban a keresztény liturgiákat létrehozó alapmondat: “Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre”. Amit cselekedni kellett: a vacsora egyes elemei, a kenyér-törés, a kenyér és a bor kiosztása, hálaadó ima. Az Utolsó vacsora témájának korábbi értelmezései túlnyomó részben ezt a jelentet hangsúlyozták, Júdás a tanítványoktól elkülönülve, Jánost Jézus keblén pihenve ábrázolták.

    Leonardo festménye azonban ehelyett azt a drámai pillanatot ábrázolja, amikor Krisztus a tanítványai felé fordul, és közli velük, hogy az egyikük elárulja őt. „Bizony mondom néktek, egyiktek elárul.” A tanítványok megdöbbenve hallgatják Krisztus vádjait. A 13 ember közé befészkeli magát a gyanú és a bizalmatlanság. Melyikünk? Tizenegy ember gondolata másik tizenegyről – az annyi mint 121. Százhuszonegy pszichológiai történet! Ezt a drámát, amit a tizenkét apostol Jézus bejelentése nyomán átél Leonardo az alakok elrendezésével és mozgásukkal fejezi ki. A jelenet értelmét nyilvánvalóvá teszik az arckifejezések és a mozdulatok, amelyeknek Leonardo páratlan mestere: „Az embernek éppen olyan sokféle mozdulata van, amilyen sokféleképpen hullámzik a lelke. Mert minden új lelkiállapot több-kevesebb mozdulatot vált ki.” Júdást pszichológiai eszközökkel különíti el – nem az asztal túloldalára helyezi el, a korábban szokásos módon, hanem úgy ábrázolja, amint a bűnös tanítványt megbénítja a rémület, s képtelen részt venni a többiek beszélgetésében.

    Egyedülálló a centrális perspektíva alkalmazása a festményen. A kép központi tengelye egybeesik a néző látósugarával. A centrális perspektíva a valóságábrázolás szinte mértani szerkesztéssel megvalósított eszköze, amely a reneszánsz individuumot szolgálja.
    A kép helyszíne egy tágas, emeleti étkezőhelyiség. A kezek, a szemek vonalai – hogy ráirányítsák a figyelmet a középen ülő Jézusra. A perspektíva enyészpontja a főalakban fut össze. Minden forma, minden mozdulat egy dologra összpontosul, Leonardo egységbe foglalt két dinamikus tömeget oly módon, hogy az egyensúly egyetlen ponton nyugszik.
    Az enyészpont egyszersmind és mindenekelőtt a képen ábrázolt piramisszerű világ csúcsa.
    A látszólag egyszerű elrendezés bravúros lelemény. A tizenkét apostolt két csoportba rendezte… az alakok mozdulatai révén a központi figurához is elevenen kapcsolódnak

    Leonardo úgy festi meg az Utolsó vacsorát, hogy a korabeli – és egészen a XX. század végéig bezárólag a későbbi – asztrológiai tankönyveknek szabályszerű segédábrája lehetett.
    Egyértelműen az állatövi jegyek fiziognómiai sajátosságai szerint jellemzi az apostolok. Középen Jézus az őszi napéjegyenlőséget szimbolizálja. Ö a Világ Világossága, az Igazság Napja. Értelmezése: Eljött a Nap után a Hold uralma, a sötétség a Földön kezdetét veszi,
    a Nap képviselője (Jézus) átadja a hatalmat a Holdnak, azaz meghal. Tőle jobbra és balra hármas csoportokban helyezkednek el a tanítványok és az ő tulajdonságai bomlanak le, aszerint, hogy az adott időszakban a fény az árnyékkal milyen arányban van, péterséggé, jakabsággá, jánossággá, és így tovább.

    Én szenvedélyesen utáltam a számvitelt…

    A számviteli előadássorozatom nyitó előadásának azt a címet adtam, hogy “Szenvedélyesen szeresd a számvitelt!”

    Én az egyetemi éveim alatt szenvedélyesen gyűlöltem a számvitelt. Ez nálam elég ritkaságnak számított, mert általában minden új tantárgyat lelkes izgalommal fogadtam. Na ezt nem! Gimnáziumi érettségivel eleve hátrányosan indultunk azokkal szemben, akik közgazdasági technikumból kerültek az egyetemre és ők ott a számvitelt már legalább két félévben tanulták. Csak kapkodtam a fejemet a sok új fogalomra, különösen szitokszónak tartozott ezek között a tartozik és a követel, mivel fel nem foghattam, hogyan lehet, hogy ezek egyszer növekedést máskor csökkenést jelentenek és főképp azt nem, hogy mikor melyiket.

    A sikertelen teljesítéseket az akkori egyetemi szabályok nem nagyon tolerálták, igen kemény feltételeket szabtak ahhoz, ki folytathatja egyetemi tanulmányait. Új félévet nem lehetett addig megkezdeni, míg minden felvett tárgy teljesítése meg nem történt. Egy félévben nem lehetett három tárgyból megbukni, mert már röpült is ki az ember. Az egyetemi évek alatt nem lehetett tíz ismétlő vizsgát begyűjteni, mert a 10. automatikusan a kirúgást hozta magával. A számvitel szigorlat a negyedik év második félévére esett. Ezt követően már csak egy félév volt a szakdolgozat készítésre, aki idáig eljutott, gyakorlatilag már zsebében érezhette a diplomát.

    Az első félévet még csak átvészeltem valahogy, négyest kaptam. A második félévben a tanév kezdetén megszületett a kislányom, a félév során minden tárgyból óraközi jegyzetek alapján készültem, egyedül a számvitel gyakorlat volt az, amire két szoptatás között is bejártam, és kétségbeesetten igyekeztem lépést tartani. Nem sikerült, rendesen elvágtak a vizsgán elsőre. Aztán megbuktam a szigorlaton is, csak másodszori próbálkozásra vettem ott is az akadályt. De nem mindenkinek sikerült. Volt egy gimnáziumi diáktársam, akivel egy évfolyamra jártunk, és neki a második szigorlati próbálkozás sem sikerült, viszont ezzel összegyűlt neki a 10.

    A tárgy tehát egyáltalán nem könnyű, de én vagyok az élő példa arra, hogy mégis sikerülhet megtanulni. Sőt! Én aztán igazán tudom, hogy mi okoz benne nehézséget, tehát van esély arra, hogy segíteni tudok benne, hiszen el tudom úgy magyarázni, ahogy annak idején én is azonnal megértettem volna.

    Persze mindezek alapján, joggal kérdezhető, hogy miért is kéne szenvedélyesen szeretni a számvitelt egy egyetemi hallgatónak??! Azért, mert ez nagy esély! A számvitel a BME-n többnyire kötelező vagy kötelezően választható tárgy. A közgazdász hallgatók nem kaphatnak diplomát mindaddig, míg sikeresen nem teljesítik. Ezt a tárgyat nem lehet lecserélni, nehéz elkerülni a buktatóit, nem igen lehet a mi hozzáállásunkat sem megváltoztatni, hiszen a szakcsoport minden tagja egységesen kérlelhetetlen mindaddig, amíg meg nem tanulja a hallgatóság. Az elégtelen nálunk mindig elégtelen, sohasem kettes… Szabad ezért, alanyi jogon utálni bennünket, de az elégtelen ettől még elégtelen marad. Volt olyan hallgatónk, aki ötször rugaszkodott neki a félév teljesítésének, és az utolsó próbálkozáskor így fogadkozott: Tanárnő, én most minden előadáson és gyakorlaton, mindig itt leszek az első sorban, meg tetszik látni. És láss csodát – simán átment négyessel. Hatodszorra.

    Egyszóval. A tárgyat, a teljesítési követelményeket nem nagyon lehet megváltoztatni. Megváltoztatható viszont a tárgyhoz való viszonyulás, hozzáállás – ezért mondom: SZERESD SZENVEDÉLYESEN!!! Szeresd a tárgyat, szeresd az oktatóit, szeresd az órákat, előadásokat és gyakorlatokat, szeresd a tankönyvet és a példatárakat. Az örömteli várakozás elfogadóvá, sőt befogadóvá tesz – és ez elég is a számviteli ismeretek egyre mélyebb megértéséhez. Amit viszont mélyen értünk, abban kompetenssé válunk. A számviteli kompetencia pedig még mindig az egyik legversenyképesebb az üzleti tudományok kompetenciái között. Sok, az életben ma már igen sikeres hallgatónk tanúsíthatja, hogy érdemes vállalni ezt a kihívást.

    Tervezés szerepe a kontroller munkájában

    Találtam néhány jól hasznosítható prezentációt az interneten a témában való elmélyüléshez:

    További előadások:

    1. zeus.bke.hu/oktatas/mernok/mk2006/terv_rdsz_h4.pdf
    2. www.kevip.hu/kontrolling-4-tervezes.ppt

    A kockás papír sok mindent elbír!

    Az Üzlettárs magazin új sorozatot indított “Sikerkontrolling kezdőknek” címmel. amelynek első írása az üzleti tervről szól. A kisvállalkozások kudarcának okai között szinte mindig vezető helyen említik a megfelelő tervezés hiányát. A legfontosabb, hogy az értékesítés számai minél megalapozottabbak legyenek. Hogy mi történik, ha nem elég megalapozottak? Az alábbi esettanulmányból kiderül:
    Forrás

    1. AzZ ÜZLETI TERV
    Szerző: Ájus Ferenc
    A kisvállalkozások kudarcának okai között szinte mindig vezető helyen említik a megfelelő tervezés hiányát. A legfontosabb, hogy az értékesítés számai minél megalapozottabbak legyenek. Hogy mi történik, ha nem elég megalapozottak? Az alábbi esettanulmányból kiderül.
    Az AB&C Kft. – nevezzük így cégünket – 2003-ban indult családi vállalkozásként mint könyvkiadó. A tulajdonosok korábban nagyvállalatoknál dolgoztak középvezetőként, adminisztratív munkakörökben. Az a nyerőnek tűnő ötletük támadt, hogy kiadnak egy internetről szóló könyvet. A férj volt a könyv szerkesztője, a testvére az illusztrátor, sógora a logisztikus, felesége pedig a nagykereskedőkkel tartotta a kapcsolatot. Könyvszakmai tapasztalata azonban egyiküknek sem volt, nem csoda, hogy a példányszám megtervezése jelentette a legnagyobb gondot. Végül rábukkantak egy könyvpiaci tanácsadó hirdetésére, aki úgy vélekedett, hogy a terítéshez legalább 3 ezer példány kell. Ennek alapján formába öntöttek egy költség- és egy eredménytervet
    Annyira bíztak a könyv sikerében, hogy a háromezer darabos eladott példány nem tűnt túlzásnak. Mindenesetre érzékenységi számítást is készítettek. A számításokból kiderült: ezer eladott példánynál még veszteségesnek ígérkezett a projekt, és igazán jelentős nyereséget csak akkor remélhettek, ha az eladás 3 ezer darab körül alakul. Ehhez képest a tényleges eladás mintegy 1500 példány volt, három év alatt. Ez azt jelentette,hogy a projekt körülbelül nullszaldós lett, úgy, hogy a családtagok ingyen dolgoztak benne.

    Késő bánat

    Utólag a következőket tudták meg:

  • A magyar könyvpiacon az átlagos példányszám évről évre csökken, már 2 ezer példány alatt van.
  • A tanácsadó (aki a háromezres tippet adta) valójában egyszerű könyvesbolti eladó volt.
  • Minden nagykereskedő pontosan meg tudja mondani, hogy neki első körben hány darab könyv kell. Elég lett volna akkor leadni a nyomdai rendelést, amikor ezt már tudják. Így sokkal szilárdabb alapokon nyugodott volna a terv (Sőt az is lehet, hogy ennek ismeretében leállítják a projektet).

    A tanulság

    Kezdő vállalkozónak célszerű olyan területen próbálkoznia, ahol a tulajdonosoknak már van jártasságuk, tapasztalatuk. Az értékesítési tervbe ne azt írjuk be, amit szeretnénk elérni, hanem azt, amit adatokkal alátámaszthatóan, szinte bizonyosan el is tudunk érni. Gondolkodjunk egy idegen fejével! Neki mivel tudnánk igazolni, hogy ez az eladási szint meglesz? Semmivel? Akkor a saját érdekünkben tekintsünk el a projekttől, vagy ha nem, akkor csak minimális költségszinttel, eladósodás nélkül, kicsiben érdemes kipróbálni.
    (Bár az eladott darabszámra vonatkozó tervek hibásak voltak, a terv mégis hasznos volt ahhoz, hogy a költségeket ésszerű keretek között tartsa a cég.)

  • Vezetői számvitel letölthető témakörei

    1. MIÉRT KELL A VEZETŐI SZÁMVITELNEK A CÉGSTRATÉGIÁT SZOLGÁLNI?
    2. VEZETŐI INFORMÁCIÓK A TERVEZÉSTŐL A MEGVALÓSÍTÁS KONTROLLÁLÁSIG
    3. ELEMZÉSI MÓDSZEREK ÁTTEKINTÉSE
    4. KÖLTSÉGINFORMÁCIÓK AZ ÉRTÉKTEREMTŐ FOLYAMATBAN
    5. FELELŐSSÉGELV ÉRVÉNYESÍTÉSE A VEZETŐI SZÁMVITELBEN
    6. KORLÁTOZOTTAN MÉRHETŐ STRATÉGIAI MÓDSZEREK
    7. ÚJ TECHNIKÁK AZ ÉRTÉKTEREMTÉS SZÁMBAVÉTELÉRE
    8. A STRATÉGIAI MÓDSZEREK INTEGRÁLT MEGVALÓSÍTÁSA
    9. ÉRTÉKELEMZÉS
    10.IRÁNYZATOK A LÁTHATATLAN VAGYON MÉRÉSÉRE
    11.ÉRTÉKORIENTÁLT TELJESÍTMÉNYMÉRÉS
    12. Hogyan értékeli fel a szellemi vagyon a cég értékét, Ajánlott olvasmány: A szellemi vagyon számbavétele