Elárvult Frakk, Mazsola, Böbe baba és még sok más kis mesehős

Bálint Ágnes

Bálint Ágnes 2008. október 24.-én, egy nappal 86. születésnapja után elhunyt.

“Az ő képzelete teremtette képernyőre az Esti mesét és a TV-macit, Böbe babát és Cicamicát, Mazsolát és Manócskát, Frakkot és Károly bácsit, Kukorit és Kotkodát, akiknek kalandjain a hatvanas évektől kezdve máig generációk sora nevelkedett. Szeretetteli nevelési elveinek szokatlan eredményeit írta meg a Szeleburdi család című, később megfilmesített ifjúsági regényében. Dramaturgja volt a Magyar népmesék, vagy a Vízipók-csodapók című sorozatnak, melyet meseregényben is megírt. Évtizedekig szerkesztette a Kuckó című műsort, mert nagyon fontosnak tartotta, hogy a gyerekek megszeressék a természetet.”
Forrás

Számomra is az összes kedvelt munkája közül a Frakk az egyik legemlékezetesebb könyv és rajzfilmsorozat. Gyerekkoromban egyszerűen csak nagyon szerettem Frakkot, de mióta már a második vizsla él a családunkkban különösen nagyra értékelem azt is, amilyen hitelesen jeleníti meg Frakk a mesében a vizslák legjellegzetesebb szokásait, természetetét. Mintha csak a mi Betyárunkról mintázta volna az “Egér pongyolában” című epizódot, amelyben Frakk falánkságát a macskák mellett már Károly bácsiék is nehezen tűrik. Irma néni vendéget hív ebédre, akinek a szájából Frakk kinézi az ételt, a vendég panaszt is tesz az Állatvédő Egyesület egy tagjánál, mondván barátnője, Irma és a macskák éheztetik a magyar vizslát. Szegény öregek kétségbe esnek, mert tudják, bármilyen sokat eszik is a látogatás előtt, Frakk olyan mohón fogja rávetni magát az ellenőr előtt az ételre, mint aki három napja nem evett. Ezért aztán cselhez folyamodnak, és a kiadós sonka szelet alá egy egeret csempésznek, amit Frakk annyira utál, hogy a tányérja közelébe sem megy. Egérrel nekünk nem volt dolgunk, de a falánkságról nagyon hasonló tapasztalataink vannak.

Vélemény, hozzászólás?