Hamvas Béla Hamvas Béla

Az ember olvasmányélményeinek legjavát gyerek és ifjúkorában szerzi meg. Azok a könyvélmények, amelyek ilyenkor az ember kezébe kerülnek, maradandóan megmaradnak. Harminc év távlatából még ma is szó szerint tudok idézni ezekből, míg a pár hete olvasott könyveket nyugodtan kézbe vehetem és újra olvashatom anélkül, hogy rájönnék, ezt már olvastam. A mi korosztályunk többségének a napi tevékenységekhez éppúgy hozzátartozott az olvasás, mint az evés, vagy a tisztálkodás. Ennek ellenére a mi generációnk olvasottsága fényévnyire van például az elődökétől. Csodálattal tölt el Hamvas Béla olvasottsága, és tájékozott, kiforrott véleményalkotása arról, hogy egyáltalán mit érdemes olvasni. Sokszor fordulok hozzájuk tanácsért, ha szűkösen rendelkezésre álló szabadidőmben valóban jó könyvet akarok olvasni.

Hamvas Béla igy vall a a művészet és azon belül a könyvek szerepéről az ember életében:
“Az ember sok ezer könyvet olvas, legnagyobb részüket egy hét alatt elfelejti. Az ember életében sok ezer festményt, zeneművet, szobrot és tájat lát és hall, és van tíz-húsz-harminc, amely hosszú ideig kíséri, mint a barát vagy a kedves. Az ember életében csak egész kevés olyan gondolatot talál, amelytől sohasem válik meg. A sok ezer könyv mindennapi táplálék, amely azzal, hogy egy bizonyos ideig örömet nyújtott, feladatát elvégezte. Az a tíz-húsz-harminc kép, vagy zenemű vagy vers, amely az embert hosszú ideig kíséri, meghítt élettárs.
Az az egészen kevés gondolat, amelytől sohasem válik meg, amely minden időben gondolkodás tárgya, örök és kimeríthetetlen forrás, vezető irányelv: az meditációs objektum. …
Meditációs objektum a kép, vagy a gondolat, amely az emberbe állandóan visszatér, amely mindig új és új alakban, de mindig sajátságosan egyformán ugyanaz tud maradni. A művészet tele van ilyen objektumokkal. Nem szükséges, hogy nagy remekek legyenek. Ilyen objektum pédául Dürer Melankóliája vagy Ritter Tod und Teufele. Ilyen Michelangelo több Prófétája és Sybillája. Ilyen zenei meditációs objektum Beethoven V. szimfóniájának sorsmotívuma, vagy a IX. szimfónia scherzójának dionüszi témája. Ilyen Van Gogh önarcképe és Velazquez udvari bolondjának legtöbbje. Ezek a kimeríthetetlen gondolatözönlés forrásai.
…A könyv arra való, hogy az embert meggyőzze: életének erőit nemcsak az érvényesülés, a megélhetés, a gazdagodás, a gyönyörszerzés külső szempontjai köré lehet csoportosítani, hanem belső középpont köré is, és e középpontokat mindjárt meg is jelöli. Mindenki keresse meg, melyik alkalmas az ő személyes sorsa számára: Hermész Triszmegisztosz. Dragsz-po-lha-rje, Augustinus, Goethe vagy Carlyle. Talán más. Meg fogja találni. Valahol meg kell tanulnia. Ha megtalált egyet, fog találni többet is. Egyre többet. A könyv néhány száz mondata egyre kimeríthetetlenebb lesz. Az ember fölfedezi, milyen kincset nyert azáltal, hogy mindig van belső objektuma, amelyhez figyelmét kapcsolni tudja. A fő szempont itt az állandóság. A meditációs objektumok igazi erejüket csak évek múlva kezdik tudni kifejteni. Az ember megtanulja, hogy ezeket az objektumokat keresse a festészetben, a szobrászatban, a zenében, a nagy emberi példaképekben. Aki természetes restségét le tudja győzni, néhány mondatot felír és állandóan a zsebében hordja, kiadásainak és bevételeinek jegyzéke előtt, jegyzeteinek első lapján, mialatt valamely hivatalban ízléstelen emberek között félórát várni kénytelen, jegyzeteit nézegeti, s azon tűnődik, hogy: Ami fenn van, ugyanaz, mint ami lenn van. Ennek az életgyakorlatnak a bevezetése nemcsak fölösleges ingerültséget és türelmetlenséget oszlat el, hanem az ember valódi életét – a felszín átkozott élete alatt levő áldott életét – megerősíti. Az eredmény kiszámíthatatlan. Az ember felismeri azt, hogy nem kell okvetlenül egész nap szenvedélyesen loholni; lehet valaki nyugodt és meggondolt is. Lehet valaki bölcs is. Nagy festő, költő, szobrász, muzsikus csak a kivételes képességű ember lehet. A művészi alkotás tehetséghez van kötve. A bölcsesség nincs. A bölcsességnek egyetlen feltétele van: a tudatosan megtisztított életrend.
Forrás: Hamvas Béla: Anthologia Humana Medio Kiadó, 1996. 15-17 oldal, de elovashatod bővebben itt.

Tekintsd meg, melyik az a 100 könyv, amelyet Hamvas Béla méltónak tartana a megmentésre, és gondolkozz el azon, hallottál-e valaha róluk, vagy ismered-e azokat?

Dr. Laáb Ágnes

Hozzászólás írása