Hölgyek levendulában

Ursula és Janet békés öregségüket töltik egy kis cornwalli halászfaluban, 1936-ban. Az eseménytelen hétköznapokat egy váratlan Idegen megjelenése bolygatja fel. A jövevény, mint egy partra vetett aranyhal, némán hever az angol tengerparti öbölben, a két nővér háza közelében. Andrea, a kiszolgáltatott fiatal férfi felbukkanása felborítja az öreghölgyek addigi életét. A zsarnokoskodó Janet, a háborús özvegy valósággal kisajátítja az idegent, akibe a visszahúzódó, szerényebb Ursula beleszeret. Andrea lassan lábadozik, s később kiderül, hogy kiváló tehetségű lengyel hegedűművész. A kedves öreg hölgyek szeretnék a fiút magukhoz láncolni, de a fiatalember élni akar és Amerikába szeretne menni. Míg végül a szigetre elvonuló festegető, titokzatos orosz nő, a gyönyörűséges és fiatal Olga meghallja Andrea érzékeny hegedűjátékát, s mindent megtesz, hogy a fiú világot lásson. Olga bátyja világhírű hegedűművész, aki Londonban ad egy koncertet. Olga azonnal vonatra száll, s magával viszi a lengyel “Aranyhalát”, egy próbajátékra? ” (port.hu)

Ennyi a történet. Charles Dance könyve, mely a forgatókönyv alapját képezi mindössze 96 oldalas. Egész estét betöltő mozivarázzsá a két nővért 71 éves koruban megformáló szinésznők teszik, akiknek a játékából ismét kirajzolódhat néhány fontos ismérv, ami a “szépen, bölcsülve öregedést” jellemzi.

Azt gondolom, bármit hitelesen eljátszani csak “hozott anyagból” lehet.
Mire ez a filmszerep megtalálja Judi Denchet (84), ő játsza Ursulát, a fiatalabb nővért és Maggie Smithet (84) ő pedig a filmben Janet, az idősebbik nővér, mindketten eltemették már a férjüket. A gyászfeldolgozás során mindkét alkalommal egymásra találtak, egymásba kapaszkodtak.
Tehát a sorsközösség és az egymás iránti szolidarítás kettőjük között nem szerepjáték.

Milyen ismérvek azonosítható tehát a film alapján, amelyek vélhetőleg a két színészné magánéletében is megtalálhatók?

– önállóság, függetlenség, szabadság: Mindketten jó egészségben vannak. Saját tengerparti házuk van gondozott kerttel, szép környezetben. Anyagilag is függetlenek. Megengedhetik maguknak, hogy házvezetőjük legyen, így a háztartásvezetéből, a ház körüli teendők ellátásából és a napi ügyintézésből csak azt veszik magukra, amit szeretnének. (Pl. a virágültetést, vagy egy különleges fogás megfőzését), mégis rend, tisztaság veszi körül őket.

– mozgékonyság, rugalmasság, fittség: Mindketten mozgékonyak, nincsenek elnehezülve és elmerevülve. Valójában mindketten megőriztek valamit mozgásukban és gondolkodásukban is a fiatalkori rugalmasságukból, könnyedségükből. Fontos ez, mert a mozgékonyság megőrzése a helyváltoztatás szabadságát adja: ha akarom, heteket eltölthetek a számomra biztonságot, megszokott otthonomban, de ha kedvem van felkerekedni, ebben a mozgásképességem ne korlátozzon. A mozgásképtelenség, az elnehezülés nagyfokú tehetetlenséggel és másoknak való kiszolgáltatottsággal jár, ami megkeseríti az idős ember életét.

– sorsközösség vállalás a magányosság ellen: Mindketten családtalanul, magányosan élnének, ha nem osztanák meg életüket és mindennapjaikat egymással, nem lennének egymásnak öregkori társai, segítői, kiegészítői. Biztos alhatnának külön szobában, hiszen a ház elég tágas és vendégszoba is van benne, mégsem véletlen, hogy közös a hálószobájuk. Így este van kitől elköszönni, éjszaka sincsenek egyedül félelmeikkel, szorongásaikkal, és reggelente van kihez szólni ébredéskor.

– életigenlés: azt hiszem, ez nagyon fontos. Amikor már nincs értelme miért felkelni, akkor ott és akkor vége is van… A két testvérnek átmenetileg fontos célt és küldetéstudatot ad, hogy van kit félteniük, van kiről gondoskodniuk. Ursula még elfojtott nőiségét, ki nem élt szenvedélyeit is beleképzelheti ebbe a törődésbe. Amikor azonban Andrea meggyőgyul és már terhes neki a gondoskodás, van erejük elengedni – még ha nem is önként. Mert akit szeretünk, azt elengedjük. Ezt a bölcs belátást az idős kor és az élettapasztalat hozza meg. Az a tapasztalás, hogy minden, ami jó és szép, előbb-utóbb elhagy bennünket és lassan megtanulunk ezzel együtt élni. Ursula és Janet is visszatér a korábbi életöröm öt biztisító forrásokhoz, a természethet, a tenger morajlásához, a kertben fejlődő virágokhoz, az étkezési rítusokhoz…

– hinterland: igen, életük megszokott környezete és kiszámítható rítusa is egy fontos erőforrás ahhoz, hogy az öregség szépségei átélhetővé váljanak.

Vélemény, hozzászólás?