A HVG 2009. augusztus 25-i számában egy érdekes írás olvasható a Fuggerekről

Fuggerek: mérhetetlen kapzsiságuk szülte a modern világot

Fugger Jakab és könyvelője, Matthäus Schwaz az aranyszobában számolgatják a nemzetközi bevételeket.Fugger Jakab és könyvelője, Matthäus Schwaz
az aranyszobában számolgatják a nemzetközi
bevételeket. Az első multi

A reneszánsztól fogva a bankárok mindinkább meghatározó szereplői lettek a társadalom életének, s ebben egy pénzügyi újításaival elképesztő vagyonra és hatalomra szert tévő augsburgi családnak kitüntetett szerepe volt. A Fuggerek története arra is rávilágít, hogy kik vagyunk ma: miért vezetünk többszörös könyvelést, miért használunk hírszolgáltatásokat, miért vannak szociális rendszereink, miért vegyítjük a pénzügyi és politikai befolyást, vagy miért hívjuk fukarnak a fösvényeket.

A dinasztiát egy szegény vidéki takács, Hans Fugger alapította. A Graben nevű sváb faluban született, de családot már Augsburgban alapított 1367-ben. Szorgalmával gyorsan kivívta a takácscéh tagságát, a városi polgárjogot és a cégalapítási jogot. Hamarosan a céh és a város vezetésébe is beküzdötte magát, s eredményes textilkereskedelmi vállalkozást épített fel. Halála után 1454-ben fiai, András és Jakab I. (mindketten aranyművesnek és kereskedőnek tanultak) vette át a családi vállalkozás irányítását. S bár üzleti tevékenységüket (amelynek gerincét a bányászat, kereskedelem, pénzverés, s mindinkább a pénzkölcsönzés adta) nem mindig kísérte siker, a hatalmuk és a vagyonuk a fel-felbukkanó csődök ellenére egyre magasabbra tornyosult. Másfélszáz év alatt a Német-római Birodalom vagyonának tizede jutott a kezükre.

A Fugger-család az évszázadok során sok ágra szakadt, s behálózta egész Európát: többek között Augsburgban, Rómában, Velencében, Varsóban, Innsbruckban, Besztercebányán, Hochenkirchenben, Antwerpenben, Almadénben, Guadalcanalban, illetve később már Amerikában és Afrikában is voltak cégeik, képviseleteik. Mindenütt megjelentek, ahol üzletet szimatoltak. Rómába például azért mentek, mert a pápai befolyástól jelentős állami kontraktusokban való részvételt reméltek, s valóban 1508 és 1515 között már odáig jutottak, hogy bérbe vehették a római pénzverést, kezelhették a pápai udvar pénzeit, beleértve a svájci gárda költségvetését, intézhették az átutalásokat, sőt a búcsúcédula üzlet is a kezükbe került.

Az első nyilvános Fugger vállalkozást 1494-ben alapították, amikor Brixen hercegpüspökét csendestársként maguk mellé véve Karintiából elindították nemzetközi üzleteiket. A család akkori feje, Fugger Jakab terveit valóra is váltotta. A mottójául választott mondat – Addig akarok keresni, amíg tudok! – pontosan kifejezte ambiciózus és agresszív üzletpolitikáját. A pápai kapcsolatok révén igen hasznos szolgálatokat tévő hercegpüspök halála ugyan átmeneti nehézségeket okozott az üzletnek, de 1504-ben már azt jegyezték fel, hogy Kövér Károly burgundi herceg koronagyémántjainak egy részét titokban Jakab megvásárolta a baseli városi tanácstól. Sőt igen nagy földbirtokokra is szert tett, s 1507-ben I. Miksa császártól megkapta a Kirchberg és Weissenhorn grófi címét. De nem mutatott túl sok hálát, mert nem támogatta Miksa kísérletét a pápai trón megszerzésére. Igen sokat keresett viszont azzal, hogy Miksa utódaként császári trónra segítette V. (Habsburg) Károlyt. Nem volt olcsó mulatság, mert a teljes választási költség 852 000 aranyra rúgott, amiből a Fugger-ház majdnem 544 000-et állt. De ezzel a koronáért folyó versenyben sikerült felülkerekedni I. (Valois) Ferenc francia királyon.

Az adósság visszafizetéséről folytatott tárgyalásokon Fugger Jakab elérte, hogy a törlesztési összeget a spanyol korona kapja, amiért cserébe hozzájuthatott Almadén higany és Guadalcanal ezüstbányáihoz. A politikai vircsaft olyannyira beindult, hogy 1516-ban VIII. Henrik angol királlyal is üzleteket kötött különféle kölcsönökről.

Fugger Jakobot igen hevesen kritizálta a német humanista és reformer Ulrich von Hutten, nem különben Luther Márton. Elsősorban a rájuk bízott adóbehajtási feladatok kíméletlensége, a kölcsönzési gyakorlatuk és a búcsúcédula árusításért ostorozták őket. Különösen azzal váltottak ki felháborodást, hogy Albert mainzi érsek a tőlük származó kölcsön törlesztésére, illetve a római Szent Péter bazilika újjáépítéséhez szükséges források gyűjtésére rendelte el német területen (méghozzá pápai jóváhagyással) a búcsúcédulák árusítását. Luther Márton a wittenbergi vártemplom kapujára 1517. október 31-én emiatt szegezte ki híressé vált 95 tiltakozó tézisét. Ekképpen a Fuggereknek jelentős szerepük volt a reformáció megerősödésében, közvetve pedig a vallásháborúk kibontakozásában. Mivel pedig tézisei miatt Luthert a pápát képviselő Kajetán bíboros elé idézik, a látszatra semmit sem adva, augsburgi Fugger-házakat jelölnek ki az esemény színhelyéül. Nem csoda, hogy Luther prédikációiban gyakran jut pár keresetlen szó a lelketlen kereskedőket megtestesítő Fuggereknek.

Végül a felháborodást látva a birodalmi pénzügyi és kormányzati hatóságok Nürnbergben döntéseket hoztak a Fuggerek és más nagyhatalmú kereskedők ellen ezek monopolisztikus törekvéseinek meggátlására. A Fuggerekre további bajokat hozott, hogy a bányáikban uralkodó rettenetes munkakörülmények, s a bányászok rossz szociális helyzete felháborodást váltott ki mind Tirolban, mind Magyarországon. Augsburgban pedig a helyi iparosok lázadtak fel a brutális kizsákmányolásuk miatt. Fugger Jakab azonban kérlelhetetlenül szilárd maradt e vitákban. Magyarországra más bajokat is hoztak. A Thurzó-családdal kötött megállapodás révén ugyanis – ahogy erről szó volt – a felvidéki rézbányászat jövedelme is az augsburgiakat gazdagította. Amikor II. Lajos megpróbálta a bányákat saját kezelésébe venni, 1525-26-ban pénzügyi blokád volt a válasz. Ezzel katasztrofális helyzetbe sodorták a török közvetlen fenyegetettségének árnyékában amúgy is komoly nehézségekkel küszködő országot. Mi sem jellemzi jobban tevékenységük itteni megítélését, hogy a magyar nyelv „fukar” szava egyenesen a család nevéből ered.

Amikor „Gazdag” Jakab 1525-ben meghalt, az unokaöccse Antal vette át a családi üzleti ügyek irányítását, s a hatalmas (az 1517-es leletár szerint 2 032 652 aranyat kitevő) vagyon kezelését. Ebben az időben a legtöbbet abból profitált a család, hogy hatalmas kölcsönöket nyújtott V. Károly és I. Ferdinánd császároknak, illetve II. Fülöp spanyol királynak. Mivel a protestánsok ellen ez időben több jelentős hadjáratra is sor került, nem csoda, hogy a Fuggerek alapbölcselete ekkor már így hangzik: Pecunia Nervus Bellorum, azaz „A pénz a háború mozgatórugója” – hirdették.

A tevékenységükkel szembeni jelentős tiroli és magyar nemzeti ellenállás miatt Anton Fugger felhagyott az ottani bányák, köztük a legnagyobb értéket képviselő Besztercebányai rézlelőhelyek művelésével. Inkább Peruban, Chilében, illetve Svédországban és Norvégiában nyitott új bányákat, továbbá beszállt az Afrikából Amerikába irányuló rabszolga-kereskedelembe. A legnagyobb haszonra azonban a fűszerimportból és a magyar lábasjószág nyugat-európai eladásából tett szert. Miután 1542-ben az állam nyomására a spanyol ezüstbányákat is kénytelen volt odahagyni, át kellett szervezni a céget. Ekkor a könyvekben 5 100 000 arany értékű tőke szerepelt, ami a cég történetében a legnagyobb érték.

Ettől fogva a család üzleti tevékenységének intenzitása csökkenni kezdett, s a megszerzett vagyont igyekeztek olyan javakba menteni, amelyek nem értéktelenednek el. Például egyre több földbirtokot vásároltak, ekkor került hozzájuk például Babenhausen. Fugger Antal 1560-as halála után az üzleti mérleg már nem mutatott olyan fényesen, mint korában. Az 5 600 000 aranyról szóló követelésekkel szemben a kintlévőségük 5 400 000 arany volt.

Az 1563 és 1641 közötti időszakban a cég nyugodtabb időket élt meg, kevésbé állt a reflektorfényben. Bár az üzlet még jól ment, hiszen az 1618-ban kezdődő a 30 éves háború után készített becslés szerint a jövedelme csak az Almadénben működő higanybányából 50 millió dukát volt. Végül a családi cég 1658-ban befejezi tevékenységét, s a Fuggerek immár birtokaik jövedelméből élnek. A családnak végül három, a 16. századból eredő ága élte túl az évszázadok viharait. A Fugger-Kirchberg von Oberkirchberg grófok, a Fugger-Glött von Kirchheim hercegek, és a Fugger von Babenhausen hercegek.

A Fuggerek igazi újítók voltak. Kegyetlenül pénzéhes vállalkozók már korábban is akadtak, de olyanok nem, akik képesek lettek volna annyira hatékonyan megszervezni üzleti tevékenységüket, amely végül igazi nemzetközi hatalmassággá emelte volna őket. A Fürst Fugger Privatbank 500 éves tradíciójának megalapozójaként „a reneszánsz üzleti zseni” Fugger Jakabot és „a maga korában a világ leggazdagabb emberét” Fugger Antalt jelöli meg. És a büszkeségük érthető.

Először is a Fuggerek felismerték, hogy az üzleti életben az információ a legnagyobb érték, továbbá, hogy csak az tud eredményesen üzletelni, aki a lehetőségek felmerülésének helyén jelen van. Ezért a Fugger-képviseletek, az úgynevezett faktoriák minden jelentősebb európai nagyvárosban jelen voltak. Jakab erre a hálózatra alapozta magánhírszolgálatát is. Ügynökei minden fontos információról tájékoztatták a helyi faktoriát, ahonnan a hírek beáramlottak az augsburgi központba. A különösen fontos híreket tükörjelekkel továbbították. Ez a rendszer igen gyors reagálást tett lehetővé számukra, így sokszor már akkor lecsaptak egy-egy esélyre, amikor a versenytársak még nem is hallottak róla. Mivel azt is felismerték, hogy az információk alakítása és továbbítása további előnyöket jelent, s ezekkel befolyásolhatók a piaci mozgások, a fejlődő nyomtatási technológiát felhasználva a fontos híreket már publikálták is, s ezzel tulajdonképpen megteremtették az (üzleti) újságírást.

A vállalkozásaik aligha működhettek volna olyan eredményesen, ha üzleti nyilvántartásaik nem elég precízek és hatékonyak. Ezért megteremtették a hármas könyvelés rendszerét. Ebben a cég főkönyvelője, Matthäus Schwaz által kialakított szisztémában nem csak a „tartozik” és „követel” oldal folyamatos összevetése és a mindenkor rendelkezésre álló források voltak nyomon követhetők, hanem a harmadik pillérrel, az ellenőrzést, a revizori tevékenységet is bevitték a gyakorlatba. Schwaz „Könyvelési minta” című könyve az üzleti élet alapkönyvének számított évszázadokon keresztül.

Nem tudni, hogy Fugger Jakabot a rossz lelkiismerete vagy csak a jól megfontolt számítás vitte-e rá, de 1514-ben igen furcsa dolgot tett: megalapította Augsburgban az első szociális települését. A Fuggerei ma is az eredeti szándék szerint működik, sőt az éves lakbér is majd ötszáz éve változatlan: 1 rajnai gulden, ami ma számítások szerint nem egészen 1 eurót ér. Ez nem sok, ellenben elvárják a lakóktól, hogy az alapító és családja lelki üdvéért mindennap mondjanak el három imát, egy hiszekegyet, egy miatyánkot és egy üdvözlégyet. További feltétel, hogy a Fuggerei lakójának katolikusnak és rászoruló augsburgi polgárnak kell lennie.

Jakab létrehozott egy jótékonysági alapítványt is: a Szent Ulrik-számlára rendszeresen jelentősebb összegeket utaltak, amivel igyekezett a családot jó kereszténynek, s tevékenységét szalonképesnek feltűntetni. E megoldásnak igen jelentős hatása volt az európai üzleti gondolkodásra, amelybe beemelte az üzletemberek társadalommal szembeni kötelezettségvállalásának szükségességét is. Mindenesetre a kibontakozó alapítványi hálózat segítségével a Fuggerek hathatósan támogatták a nincstelenek gyógyítását, a szegény diákok tanulását és vallási ügyeket is.

Végül hozzájuk köthető annak a felismerésnek a gyakorlati kivitelezése is, hogy az üzletembernek nem elég a hatalomhoz, és a politikai nagyságokhoz törleszkednie, hanem olyan helyzetet kell teremteni, amikor a politikai hatalmat befolyásolja a pénz hatalma. Ennek jegyében a Fuggerek igen szoros kapcsolatot ápoltak a Habsburg-házzal. Ezzel ugyan igen sokat kerestek, de azt is megtanulhatták, hogy a hála sem nem üzleti, sem nem politikai kategória. Az uralkodóház kellően szilárd hatalom birtokában ugyanis hamar megfeledkezett a tartozásairól, ami véget is vetett a Fuggerek mindenhatóságának. Egyes források szerint a Fuggerek leszármazottai kiszámították, hogy a Habsburgok menyivel is tartoznak nekik. Ha igaz mai áron mintegy 120 milliárd eurót elfelejtettek megfizetni. Arra nézvést azonban nincs információ, hogy ez csak az alaptőke, vagy a kamatos-kamattal számított tartozás volna.

MZ”

Dr. Laáb Ágnes

Hozzászólás írása