Kis karácsonyi probléma

Általában utálom a reklámokat, különösen az utóbbi idők egészen elvetemült példányait, amelyek a figyelemfelkeltésnek a legdurvább megoldásaitól sem riadnak vissza. A legvisszataszítóbbnak az olyan reklámokat tartom, amelyek az emberek önzésének mérhetetlenségével kívánnak meghökkenteni és megragadni a figyelmet. Pedig gyerekkoromban én is szerettem reklámfilmeket nézni. Már alig vártam a mozielőadások előtt, vagy a tévében azt a RÖVID betétet, amikor 2-3 reklámot beadtak. Akkor ugyanis nem erről szólt minden. Hiánygazdálkodás volt, nem kellett az eladhatatlan árukészletet reklámozni, mert örült az ember, ha valamit meg tudott venni. Az egészséges ételek fogyasztására például egyáltalán nem kellett buzdítani, hiszen nemigen voltak egészségre káros ételek. A tej, a zöldségfélék fogyasztását és a gyümölcsevést nem kellett reklámozni több okból: Heti étrendünkben ezek szerepeltek túlsúllyal és a hús meg a sütemény számított kivételnek. A hazai zöldség, a gyümölcs és a tejfélék – hiszen csak ezekhez lehetett hozzájutni – frissek, élvezhetőek – ennek megfelelően – kelendők voltak. A piacon tucatnyi almaféleség volt egymás mellett és az áraik is különbözők voltak, tehát egy piaci bevásárlás élményszámba ment. A déligyümölcsöt azért nem kellett reklámozni, mert olyan ritkaságnak számított, hogy amikor valahol mégis megjelent, az utca végéig álltak sorba az emberek, hogy egy-egy kilót vehessenek. (többet nem lehetett, hogy másnak is jusson.)

Aztán berobbant Amerika és a jólét illuziója Magyarországra is a Coca colával és a hetvenes évek közepén megjelentek a magyar üditőitalok, a Márka termékek és a Traubi. Ezeket bizony már reklámozni kellett:

Ugyanez, kicsit erősebbre kapcsolva a rábeszélést:

…és pedagógiai célzattal némileg módosítva:

Vannak azonban néha tekitalálat reklámfilmek. Ilyen volt a kistehén, ami a “lábamlógatom” életérzésnek adott hangot, s valóban népes rajongó tábort szerzett magának.

Kézenfekvő az ötlet, hogy – ha a kistehén ennyire szeret a fa tetején ücsörögni – legyen ő a karásonyfa fő dísze! Így született meg a kistehén “Kis karácsonyi probléma” változata. Az a reklámfim, amit – túl azon, hogy mindig könnyesre röhögöm magam rajta – valóban jónak, meghökkentőnek, elgondolkodtatónak tartok, alkalmasnak arra, hogy egy parányi megálljt parancsoljon ebben az áruhajszoló, fogyasztásra berendezkedett világban:

Vélemény, hozzászólás?