MÉNÉ TEKEL: Megméretett és könnyűnek találtatott…

Hányszor halljuk másoktól és idézzük magunk is ezt a mondatot, miközben kevesen tudjuk, honnan is ered, hogyan vált kollektív tudatunk részévé. A mérleg és a mérlegkészítés fortélyainak megismerése kapcsán utánanéztem ennek a mondatnak egy kicsit a világhálón. Három vonatkozását ajánlom a figyelmedbe:

Rembrandt: Bélsácár lakomája
Rembrandt: Bélsácár lakomája

A Biblia szerint Nabukodonozor babiloni király fia és utóda, Belsazár nagy lakomát rendezett az udvarában. Majd „borozás közben mondá Belsazár, hogy hozzák elő az arany és ezüst edényeket, amelyeket elvive Nabukodonozor, az ” atyja a jeruzsálemi templomból, hogy igyanak azokból a király és az ő főemberei, az ő feleségei és az ő ágyasai.” (Dániel 5:2.)
S míg mindez megtörtént, s a jelenlévők a templomi edényekből iddogáltak dícsérve saját bálványisteneiket, különös esemény történt: „Abban az órában emberi kéznek ujjai tűnének fel és írának a gyertyatartóval szemben a király palotájának meszelt falán, és a király nézé azt a kézfejet, amely ír vala”. (Dániel 5:5.) Megrettent mindettől a király, és előhívatta a babiloni bölcseket, hogy olvassák el neki ezt az írást, és fejtsék meg annak az értelmét. Senki sem volt azonban erre képes, csupán Judának Babilonban fogoly fiai közül való Dániel, aki már Nabukodonozor idejében kit0nt azzal, hogy megfejtette az előző király álmait. Most a királyasszony hívja fel Belsazár figyelmét Dánielre, akit a megrendült király maga elé hívat. Dániel meg is felel Belsazár kérdésére: elmondva, hogy az „egek Ura” által „küldetett ez a kéz, és jegyeztetett fel ez az írás. – És ez az írás, amely feljegyeztetett: Mene, Mene, Tekel. Ufarszin!” (Dániel 5:24–25.) Majd meg is magyarázza az arameus nyelvű felirat értelmét: „megszámláltatott, megméretett, könnyűnek találtatott!”

http://www.neumann-haz.hu/scripts/SGML/BHISGMLtr?av/av0070.sgml

Karinthy Frigyes: Méné, tekel…

Hallgasd meg, aztán mondd utánam ezt:
Versben mondom, hogy jobban megjegyezd.

Szívedbevésem és füledberágom:
Rossz volt embernek lenned a világon,

E korban, melynek mérlege hamis,
S megcsal holnap, mert megcsalt tegnap is.

Délben az ember megkisértetett,
Az éjben sírtak a kisértetek.

Siratták Krisztus gyötrelmes keresztjét,
De a gyilkost megint hősnek nevezték.

A férfi vért ivott s a nő velőt,
Künt a költő bőgött a bolt előtt.

Halottra adtak selymet és brokátot,
Az élő rongyos volt és vért okádott.

Virággal hintették a síri vermet,
Az élő künt a hó alatt didergett.

Hangos szóval esküdtek a koporsón,
Az élő halkan jajgatott a borsón.

Bámult a gyermek, nagy szemét kinyitva,
Az aggok hallgatták, gyáván sunyítva,

De szembeköpte mesterét a hitvány
Piszkos rüpők, a szemtelen tanitvány.

Hajók rohantak égő tűzveszélyben,
A ringyók cifra rongya szállt a szélben,

De a legszebb és a legékesebb
Szemétdombon rohadt el, mint az eb.

Most hát kezem tördelve, sírva kérlek,
Vigyázz, figyelj: készül a tiszta mérleg.

Tedd most szívedbe és füledbe el –
Az értelmét majd megtudod, ha kell.

MÉNÉ, TEKEL – ha érted, vagy nem érted,
Jegyezd meg jól: tenéked szól s teérted.

Egykoron sötétben elmondott dalom,
Mint lángírás, világít a falon.

Jegyezd meg jól: ma szürke szók ezek,
De élni fognak, hogyha én nem élek
S lesznek, ha nem leszek.

A PM MÉDIA oldalon a verset meghallgathatod személyesen Karinthy Frigyes előadásában!

Vélemény, hozzászólás?