Mesebeli okos lányok

“Csipkerózsika álomba szenderül – beavatásmesék kislányoknak” – könyvem egyik fejezete az okos lányokkal foglalkozik.

Számtalan okos lány történet lelhető fel a mesék között hazai és külföldi, népmese és műmese változatok egyaránt (A bíró okos lánya, A székely ember lánya, Mátyás okos felesége, Sah okos lánya, Zarnijár, Daanisman stb.). Közös bennük, hogy a lány szegény, és a legkülönbözőbb módokon kápráztatja el éles eszével és jó humorával a királyt. Néhány verzióban találós kérdésekre felel meg, vagy éppen homályos értelmű válaszokat ad a király kérdéseire (pl. arra a kérdésre, hogy hol van a nénje, azt feleli, hogy „tavalyi örömét siratja” értsd: vajúdik). Sok népszerű változatban lehetetlen feladatokat kap a királytól vagy a király magához rendeli a lányt mindenféle faramuci feltételekkel. A leányon azonban nem tud kifogni, a legképtelenebb kérdést is megválaszolja és a feltételeket is elmésen megoldja. Az okos lány mesék azért is népszerűek a kislányok körében, mert a 7-10 éves kislányok életszakaszának jellemző viselkedésmintái jelennek meg bennük. Ebben a korban az éles eszű, talpraesett, harcias kislányok bármikor versenyre kelnek a fiúkkal, sőt még apjukat is képesek időnként sarokba szorítani meglepő feleleteikkel és megoldásaikkal.
Az okos lányok mesék közül talán kevesebben ismeri azt a tuvai mesét, amelyre Vaskor Gréta oldalán bukkantam rá:
Az okos lány (tuvai mese)
Mindez olyan régen történt, amikor a Szüt-hol tó csak pocsolya volt, a nagy Szümber -ula meg csak kis dombocska.
A Kara –Hem folyó torkolatánál élt egyszer egy szegény öregember, Szumeldej. Egyetlen leánykája volt neki, Csecsen-kisz, aki mindenben segített édesapjának.
Történt egyszer, hogy Szumeldej elindult a gazdag Aj kánhoz, hogy egy kis tejet kérjen tőle. Lassan-e gyorsan-e, elég az hozzá, hogy Szumeldej mendegélt a Kánhoz. Végre aztán csak megpillantotta a kán sátrát. Bement a jurtába, hát látja ám, hogy nagyon mérges a kán. , körülötte mindenki hallgatagon ül, a tea is régen kihűlt. Az öreg mélyen meghajolt a kán előtt, és tejet kért tőle.
Felnevetett a Kán és így szólt:
-Jól van Szumeldej, de előbb fejts meg egy találós kérdésemet. A Kopelgej tó közepén áll egy nagy fa, egyik oldalán tizenöt ága zöldell, másikon tizenöt ága száraz. Ha ki nem találod mi ez, levágom a kabátod ujját, de a karod is benne lesz, a sapkád is levétetem, de a fejeddel együtt. Most pedig eredj, holnap pedig gyere a válasszal!
Szumeldej elszomorodva tért haza. Elébe jött a lánya, Csecsen-kisz és azt kérdi az apjától:
-Mit búsulsz olyan nagyon, apám?
Az öreg apróra elmondta a lányának a kán találós kérdését.
-Sose búsulj apám,-biztatta Csecsen-kisz- Eredj, s mondjad meg a kánnak a következőt: A tó az ég, benne a fa a Hold, A tizenöt zöld ág a telehold napjai, a tizenöt száraz ág a fogyó hold napjai.
Felvidult erre az öreg, megölelte örömében a lányát, s vidám dalba kezdett.
Reggelre kelve Szumeldej a Kánhoz sietett. Ahogy a kán meghallotta Szumeldej válaszát, ugyancsak elfogta a düh.
-Helyes Szumeldej, de most találd ki nekem, hány éves a fehér fejű fekete medve. Ha ki nem találod, búcsúzz el az életedtől.
Lógó orral vonszolta haza magát a vén Szumeldej. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:
-Mi miatt búsulsz megint apám?
Az öreg elmondta erre a kán új találós kérdését, és sírva fakadt:
-Életem lángja, ha eddig ki nem, most utolsót lobban. Ha eddig nem haltam meg, most végem lesz leányom.
-Sose búsulj apám, inkább menj ki a tajgába, keress nekem ott hat koponyát – hagyta meg neki Csecsen-kisz.
Szumeldej lelet hat koponyát, s vitte haza a lányának. Ekkor Csecsen-kisz három koponyát apja jobb oldalára kötött, hármat a bal oldalára.
-Most pedig menj ki apám az Arzajti-hegy hágójára, s várakozz ott nyugodtan.
Az öreg felkecmergett a hágóra, s leült, és várt. Egyszer csak látja ám, hogy a sűrűből egy fehér fejű, fekete medve bújik elő, oda megy az öreghez és nézegetni kezdi.
-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a déli oldalon, száztíz esztendőt láttam elmúlni a fejem felett, de hétfejű emberrel még nem találkoztam. –szólott meglepve a medve, s gyorsan eliszkolt a sűrűbe.
Megjött egyszeriben az öreg jókedve, s sietett a kánhoz a felelttel. A mikor a Kán meghallotta Szumeldej válaszát, lóra ültette hadát, szétküldte, hogy tudják meg, mennyi idős is az a medve. A katonák ekkor zajos hajtást rendeztek a tajgában, s megkerítették a medvét. Amikor megfogták, áztatott kötéllel jól helybenhagyták. keservesen dörmögte a medve:
-Megértem hatvan esztendőt az északi oldalon, ötven esztendőt a délin, száztíz esztendő múlott el felettem, de ilyen fájdalmat még nem éreztem.
Ekkor a katonák elvágtattak a kánhoz és jelentették neki:
-Nagy kán, az öreg igazat szólott.
Még jobban megharagudott a kán, és harmadszor is próbára tette Szumeldejt:
-No öreg, ha te ilyen bölcs vagy, készíts nekem holnap hamuból kötelet! Én magam megyek el hozzád ellenőrizni!
Most még jobban elkeseredett az öreg, mint máskor. Szomorú szívvel tért haza és keservesen elsírta magát.:
-Nagy a baj leányom! Azt parancsolja a kán, hogy hamuból készítsek kötelet. Hogyan tudom én ezt megcsinálni? Ha eddig meg nem haltam, most bizonyosan végem lesz!
-Sose búsulj apám, Hozz nekem két bőrzsákkal sást. –mondta a leány.
Szedett is gyorsan az öreg két zsák sást, s odavitte a lányának. Csecsen-kisz egy-kettőre sodort belőle egy kötelet, két cövek között kifeszítette és megkötözte, végül pedig meggyújtotta.
Reggel, amikor a nap felkelt, amikor a köveken és sziklákon vidáman ugráltak a napsugarak, megérkezett a kán. Néz és csodálkozik. Két cövek között ott a hamukötél!
Feldühödött, és sebesen elvágtatott.
Újfent maga elé idézi Szumeldejt a jurtába, és magában így tűnődik: „Ez a szegény ember okosabb a kánnál. Ezt nem tűrhetem”
-Halljad öreg, amit most mondok neked. Kapsz tőlem hat bikát, de reggelre készíts nekem a tejükből aludttejet. Ha meg nem csinálod, jaj neked!
Öreg Szumeldej elbúsulva hajtotta haza a kán hat bikáját, s szomorúan mesélte el a kán újabb cselszövését.
-Ne búsulj te ezen apám. Hajtsd a bikákat a karámba és feküdj le nyugodtam aludni. –nyugtatta meg az apját a leány.
Reggel, amint a nap felkelt, amikor a köveken, sziklákon szikrázott a napfény, megérkezett kán. Látja, hogy Csecsen-kisz az ajtó előtt üldögél és haját fésülgeti. Kérdi tőle Aj kán:
-Mond leányka, hány szál haj van a fejeden?
-Annyi, ahány lábnyomot a lovad hagyott káni udvarodtól a jurtánkig – felelte hetykén a leány és felkacagott.
Mellbe ütötte a kánt ez a felelet, s indult, hogy belép a jurtába, de Csecsen-kisz megállította:
-Kán, nem szabad most a jurtánkba lépni! Apám épp most szül odabent.
-Hogy-hogy? Hát a férfi is szülhet gyermeket?- álmélkodott a kán.
-A bikát talán meg lehet fejni?- kérdezte Csecsen-kisz, és csengő hangon elnevette magát.
Elszégyellte magát Áj kán, felugrott a lovára és elvágtatott. Rájött, hogy Szumeldejnek Csecsen-kisz segít mindig, s elhatározta, hogy majd ő ráncba szedi a lányt. Elküldte hát egyik szolgáját hozzá, s keményem megparancsolta:
-Jöjjön hozzám a lány látogatóba olyan lovon, melynek két pár szeme van, két farka és nyolc lába!
Reggel Csecsen-kisz felnyergelt egy vemhes kancát s elindult Aj kán udvarába. Amikor meglátta őt a kán, elmosolyodott a bajusza alatt:
-Nem fejtetted meg a talányomat.
-Tévedsz kán- vágta rá Csecsen-kisz.-Ez a kanca vemhes. Kettejüknek a csikóval két pár szemük, két farkuk és nyolc lábuk van.
Nagyon megtetszett Csecsen-kisz a kánnak, s ezt az egyezséget ajánlotta neki:
-Okos lányka, légy nekem a menyem, a fiamnak meg hűséges felesége. Ebbe bele is egyezett Csecsen-kisz. Aj kán állítatott a fiataloknak egy nagy fehér jurtát, s kezdtek élni, éldegélni boldogan.
Egyzser aztán az ötlött Aj kánnak az eszébe, hogy elmegy Doskun kánhoz. Ez a Doskun kán nagyon kegyetlen ember hírében állott. Igen szeretett sakkozni, de mindenkinek aki vele szemben játszmát vesztett, levágatta a fejét.
„Nekem már igazán nincs mit félnem. Az én találékony kis menyem kisegít minden bajból”-gondolta Aj kán.
El is indult Doskun kán udvarába, ott megkötötte lovát a vasoszlophoz, és belépett a jurtába. Ott ült Doskun kán kilenc soros szőnyegen, s unatkozott magában. Aj kán így üdvözölte a gazdát:
-Köszöntelek Doskun kán! Déli tájról jöttem hozzád, Aj kán a nevem. Sakkozni akarok veled.
Doskun kán ráállt:
-Rendben van, ülj le. De jól az eszedbe vedd: ha veszítesz, leüttetem a fejed!
Elkezdtek játszani. Úgy belemelegedtek a játékba, hogy minden másról megfeledkeztek. Az első lépés előtt harminc napot, egy teljes hónapot gondolkodtak. A második lépés előtt hatvan napig, kerek két hónapig tűnődtek. Telet, nyarat észre sem vettek. Nagy sokára a kegyetlen Doskun kán mégiscsak visszaszorította a kitartó vendéget, s végül legyőzte.
Doskun kán nagyon megörült, és már készülődött, hogy rátegye a kezét Aj kán vagyonára, marháira. Aj kánt megragadták a szolgák és odakötötték négy karóhoz, s a nyakára kalodát tettek. Aj kán könyörögni kezdett:
-Mielőtt a barmot megöli, vérét veszik; mielőtt embert öltök, hallgassátok meg a szavát.
-Beszélj hát- förmedt rá a kán.
-Udvaromat, birodalmamat segítségem nélkül nem tudjátok kifosztani. Hanem küldj hírnököt az udvaromba-szólott Aj kán- Mondja meg a következőt: „Kánotoknak jól van dolga nálunk. Négy szolga hűságesen szolgálja, egy lépésnyire sem tágít tőle. Azt rendeli a kán, hogy vigyem innen magammal az ollót, a kis kést se feledjem, a szarvasmarhákat elől hajtsam, a szarvatlanok meg hátul menjenek”
-Lámcsak, így jó lesz. Könnyűszerrel jutok zsákmányhoz- örült Doskun kán, s előre enni-inni kezdett a medve bőrére.
Eközben a hírnök eljutott Aj kán udvarába. Csecsen-kisz elébe ment, s kérdi tőle:
-Mondjad, hol van a kánunk? Mit parancsolt mit üzent?
A szolga átadta Aj kán üzenetét, maga pedig elindult, hogy körbenézzen a kán udvarában. Csecsen-kisz összehívta az összes alatvalókat, s beszélni kezdett hozzájuk:
-Jó kánunk halálos veszedelemben van. Négy szolga hűségesen szolgálja, ez annyit jelent, hogy négy karóhoz van kikötve erősen. Hozzátok az ollót-üzeni a kán. Ez én vagyok. A kis kést se feledjétek-édes uram, rólad van szó. Szarvasmarhák-a hadsereg, szarvatlan jószág-minden alattvaló. Gyerünk, induljunk a kánunk segítségére!
Ezzel Csecsen-kisz férjestül-népestül fölkerekedett, hogy kiszabadítsa Aj kánt szorult helyzetéből. Doskun kán szolgáját kényszerítették, hogy mutassa az utat. Megérkeztek, Doskun kán tökrészegen ült a sátrában szőnyegén. Aj kán meg négy karó között, erősen megkötözve. Aj kánt kiszabadították kötelékeiből, helyére Doskun kánt kötözték gúzsba. Minden marháját elszedték és hazatértek.
Aj kán odaadta Csecsn-kisznek a káni pecsétet, így lett Csecsen-kisz Aj kán helyett az új kán. A nép csak Aldin-mergen Danginának nevezte, ami annyit tesz, Arany Bölcsesség Asszonya. Békességben és hosszú ideig élt udvarában Aldin- Mergen Dangina hű népe között.

Vélemény, hozzászólás?