Hófehérke nem kitalált személy és az üvegkoporsónak is van valóságalapja?

Tavaly szinte egész júliusban egy mesével foglalkoztam, Hófehérke történetével. Feltúrtam az internetet és ugyekeztem minden elérhető információt megszerezni róla.
Így bukkantam erre a két érdekességre, melyek közül az elsőnek hiába jegyeztem fek a forrását, mára már nem érhető el.

1.


Minden mesének, legendának van alapja. „Egy német kutató fedezte fel Margarete von Waldeck élete és a Hófehérke közti hasonlóságot. Állítja, a hercegnő középkorra datálható szomorú sorsa képezte a Hófehérke alapjait. Margarete-nek is volt gonosz mostohája, s látásból ismert „törpéket” is. Sőt, neki is fehér volt a bőre, mint a hó, vörös az ajka, mint a vér, s sötét a haja, mint az ébenfa…
Margarete von Waldeck 1533-ban született egy apró városban, Észak-Nyugat-Németországban. Apja IV. Fülöp báró városa rézbányáiból élt. Bányászai gyerekek voltak – mint ekkor mindenhol máshol is Európában –, mert ők elég kicsik voltak ahhoz, hogy beférjenek a kúszófolyosókba és bányaaknákba. A gyerekek a hegyekben éltek, a rézbányák szomszédságában, barlangokban.
Margarete édesanyja 4 éves korában elhunyt, majd apja feleségül vett egy Katharina von Hatzfeldt nevű nőt. Katharina nagyon hiú asszony volt, szeretett gyönyörködni tulajdon szépségében, ezért a férje házasságkötésük alkalmával adott neki ajándékba egy „varázslatos” tükröt. Abban nézegette magát az asszony naphosszat, s ki tudja, talán tényleg meg is kérdezte tőle, hogy „Ki a legszebb a világon?”
Katharina akárcsak egy mesebeli mostoha, ki nem állhatta Margaretet – s ellenszenve csak erősödött, amikor mostohalánya fiatal nővé érett és híre ment szépségének. Így, amikor a lány 16 éves lett, követelte Fülöptől, hogy tüntesse el Margaretet a kastélyukból. A báró engedelmeskedett, s lányát Habsburg Mária udvarházába küldte Brüsszelbe. Igaz, e döntésében politikai érdekek is domináltak mert azt remélte, hogy lánya szépsége majd elkápráztatja a német-római császárt…
Habsburg Mária unokaöccse, II. Fülöp spanyol herceg szeme valóban megakadt Margareten. A fiatalok egymásba szerettek, mégsem kelhettek egybe, mert a lány protestáns, míg a herceg katolikus volt és ezt sokan nem nézték jó szemmel. Főként a herceg apja, V. Károly német-római császár nem, aki éppen egy protestánsokkal zajló konfliktus kellős közepében ült. Javában zajlott a reformáció, s nem engedhette, hogy fia egy protestánst vegyen el, ezért egy emberét elküldte Brüsszelbe, hogy Margaretet megmérgezze. (Tehát nem a mostohaanyja mérgezte meg a lányt, főként mert ekkor már 1 éve halott volt ő is!) A kém elvégezte feladatát: erről árulkodik a lány utolsó levele is, amit már remegő kézzel írt meg. Testét valamilyen titokzatos „betegség” támadta meg, ami valójában a fokozatos méregadagolás eredménye lehetett. Mindössze 21 éves volt, amikor elhunyt és senki nem jött, hogy felélessze egy csókkal.
Története ezt követően szájról-szájra terjedt tovább, mindaddig, amíg a Grimm testvérek meg nem írták.

2.


Hihetetlen mesei fordulatnak tűnik, hogy Hófejírke testét, arcát nem járja át az enyészet, holtában is olyan, mintha csak aludna. Pedig a valóságban is előfordulnak esetek, amikor a testet nem kezdi ki az idő és sok évvel a halál után is romlatlan marad. Európa-szerte több keresztény templomban láthatók üvegkoporsóba helyezett több száz éve halott szentek el nem bomló múmiái. Ezek a romolhatatlan szentek a mai napig ámulatba ejtik az embereket, hívők milliói különleges isteni csodaként tekintenek rájuk, tisztelik őket és hisznek gyógyító erejükben. Ilyen például az 1879-ben, 35 éves korában elhunyt apácának, Szent Bernadettnek, akinek a sírját 1925-ben, a szentté avatása alkalmából felnyitották és ekkor szembesültek azzal, hogy teste 30 év alatt is ép maradt. Ma is épen, üvegkoporsóban látható a Saint-Gilgard-kolostor templomában, Franciaországban.

Elvált nők klubja

Nagy kedvencem ez a film. Három kitűnő színésznő (Bette Midler, Goldie Hawn, Diane Keaton) ezer módon csillantja a harmadik életszakaszába lépő, férje által mélyen megbántott és megalázott nő sötét oldalát. Megmutatják, milyen is az, amikor amikor felszínre tör egy nőből a haragvó istenasszony hatalmas romboló energiája. Elég kellemetlen szembesülni ezekkel az eleddig elfojtott, számunkra is ismeretlen negatív energiaáramokkal. Különösen akkor, ha egy életen át alkalmazkodtunk és próbáltuk a legtöbbet kihozni önmagunkból, társunkból és élethelyzeteinkből
A bölcsesség nélküli harag önmagát táplálja és fékevesztett rombolást idéz elő, ami kárt tehet másokban és önmagunkban is. Kellő bölcsesség birtokában a jogos harag és felindultság viszont nem dühkitörést vált ki, hanem arra használható, hogy segítse a méltatlan helyzettől való megszabadulást, az ehhez szükséges változtatás elhatározását és a megvalósításhoz szükséges legjobb módszer megtalálását. “A bölcsesség nem engedi, hogy a vádaskodás és szégyenkezés megakadályozza vagy eltérítse a nőt az igazságtól való szembenézéstől vagy a düh felvállalásától. A bölcs stratégia és a felháborodás együtt a korosodó nőt félelmetes idős asszonnyá változtatja.” (Jean Shinoda Bolen: A bennünk élő idősödő istennők 118-119.o)
Amikor ma ismét megnézem a filmet, igyekszem minden rezdülést és árnyalatot észrevenni, hiszen nem szégyen tanulni másoktól, nem kell mindent saját magunk hibáin és tévedésein keresztül kitapasztalni.
(https://videa.hu/videok/film-animacio/elvalt-nok-klubja-teljes-film-1996-bette-midler-pZb4nnxsIdQCyGX0)

Nőies tudás, nőies bölcsesség 2.

Nagyon sok fiatal lánynak és érett nőnek okoz gondot a jogos harag miatti düh elfojtása. Az elfojtott agresszióról árulkodnak – a teljesség igénye nélkül – az alábbi szokások, testi tünetek, betegségek: fogcsikorgatás, körömrágás, furunkulusok, gyulladások, elhízás, mögöttes betegség nélküli magas vérnyomás, epekő, stb.
Jó hír, hogy a nőiség harmadik korszakában, ötven felett ebben is van lehetőség a sikeres fejlődésre!
Megnéztem a Sült zöld paradicsom című filmet, amely Fanni Flagg hasonló című könyve alapján született. Mind a két alkotás sok szempontból tarthat számot minden virulensen idősödni vágyó nő számára. Evelin (Kathy Bates), a film egyik főszereplője éli az amerikai háziasszonyok egysíkú életét, folyamatosan csokikkal vigasztalja magát, különböző tanfolyamokra jár, hátha megtanítják, hogyan lehet új színt vinni megfakult, kiüresedett életébe. És akkor találkozik egy 82 éves asszonnyal, Ninnyvel (Jessica Tandy) akinek a történetei felszabadítják benne az energikus, viruló idősödő asszonyt. Egy soron következő incidens során elégtételt vesz a pofátlan parkolóhely-tolvajokon. Miközben alaposan megroncsolja a két fiatal nő autóját, Towandát, az amazonkirálynőt hívja segítségül. A jelenet annyira erősen komikus és egyben olyan felszabadító, hogy minden változókorban lévő nőnek csak ajánlani tudom. Átélhetővé teszi, hogyan lehet megcsapolni felháborodásunk mérgező energiáit úgy, hogy még humor is vegyüljön a rendreutasító, ugyanakkor mégis féken tartott bosszúba. Mert egy nő ötven felett, élete harmadik női korszakában már szert tett annyi bölcsességre, hogy az erős felindulás vagy a jogos düh elfojtása helyett helyett eljuthat arra a pontra, hogy félelmetes, önmagát és másokat átalakítani képes erő birtokába jusson!

Álljon itt egy rövid részlet a könyvből, amelyből betekintést nyerhetünk Evelin átalakulásába:
“Kevesen gondolták volna, hogy ez a gömbölyded, kellemes külsejű, középkorú, középosztálybeli háziasszony bevásárlás vagy egyéb szolgai házimunka közben képzeletben beleereszt egy sorozatot az erőszakos közösülők nemi szervébe, és speciális, férjverő csizmájában halálra tipor vadállat férjeket.
Evelyn még titkos fedőnevet is kitalált magának… és ez a név félelmet kelt az egész világon: TOWANDA, A BOSSZÚÁLLÓ!
És míg Evelyn mosolyogva intézte ügyeit, Towanda elektromos ösztökével böködte a gyerekmolesztálókat, míg minden szál hajuk égnek nem meredt. Parányi bombákat helyezett el a Playboy és a Penthouse magazinokban, melyek robbannak, mihelyst az újságot
kinyitják. Kábítószer-kereskedőknek túladagolta a drogot, és otthagyta őket pusztulni az utcán; azt az orvost pedig, aki közölte anyjával, hogy rákja van, kényszerítette, hogy pucéran végigmenjen az utcán, miközben az egész orvostársadalom, a fogorvosokat és
szájsebészeket is beleértve, gúnyos szavak mellett kövekkel is megdobálta. Kegyes bosszúálló lévén mindig megvárta, amíg az orvos végigért az utcán, és csak utána zúzta szét a fejét egy pöröllyel.
Towanda bármit meg tudott tenni, amit csak akart.
Visszafelé haladt az időben, és öklével Pál apostol arcába vágott, amiért azt hirdette, hogy az asszonynak hallgass a neve. Towanda Rómába ment, lerúgta a pápát a trónjáról, és apácát ültetett a helyébe, és a változatosság kedvéért papok főztek és takarítottak rá.
Towanda megjelent a sajtókonferenciákon, és nyugodt hangján, hűvös tekintettel, fanyar mosollyal addig vitázott a másként gondolkodókkal, amíg azok meghajoltak ragyogó érvelése előtt, és könnyes szemmel el nem futottak. Elment Hollywoodba is, és elrendelte, hogy az összes férfi főszereplő korban hozzáillő
színésznőkkel játsszon együtt, nem tökéletes testű, húszéves fiatal lányokkal. Patkányokat szabadított minden gonosz főbérlőre, hogy halálra harapdálják őket, és a világ szegény országaiba élelmet és fogamzásgátlót küldött férfiaknak és nőknek egyaránt.
Éleslátása és elképzelései az egész világon ismertté tették mint Nemesszívű Towandát, Minden Bajok Orvoslóját és a Királynők Legjobbikát.
Towanda elrendelte, hogy ugyanannyi férfi és nő kapjon helyet a kormányban és vegyen részt a béketárgyalásokon; elhatározta, hogy ő és elsőrangú vegyészekből álló tudós csapata kikísérletezi a rák
ellenszerét, továbbá olyan tablettát is készít, amely mellett bármennyit ehet az ember, anélkül, hogy hízna; a pároknak kötelező engedélyt kérni, ha gyermeket akarnak, és meg kell felelniük bizonyos anyagi és érzelmi alkalmassági követelményeknek – nem akarunk több éhező vagy megvert gyermeket. Jerry Falwell, a híres
abortuszellenes tévéprédikátor vállalja az összes törvénytelen és otthontalan gyermek fölnevelését; egyetlen kismacskát vagy kutyakölyköt sem altatnának el, sőt az állatok saját államot kapnának, mondjuk ÚjMexikót vagy Wyomingot; a tanároknak és az ápolónőknek ugyanaz a fizetés járna, mint a hivatásos futballistáknak.
Towanda azonnal leállítaná az összes sorház építését, különösen a piros tetejűekét; és Van Johnsonnak saját műsort adna… ő ugyanis az egyik kedvence.
A graffitirajzolókat egy dézsa vegytintába mártaná. Híres emberek gyerekei nem írhatnának többé könyvet.
És Towanda személyesen ellenőrizné, hogy minden rendes férfi és apuka, aki az életét tisztességgel végigdolgozta, ajándék utat kapjon Hawaiira, s ráadásképpen egy motoros hajót is.
Towanda elment a Madison sugárútra, és cenzúrázta a divatlapokat; minden hatvanöt kilónál könnyebb modellt kirúgatott, és gondoskodott róla, hogy a ráncok kívánatosakká váljanak. Az alacsony zsírtartalmú túrót egyszer és mindenkorra kitiltották az országból. A sárgarépát nemkülönben.
Towanda tegnap bemasírozott a Pentagonba, begyűjtötte az összes bombát és rakétát, és játék pisztolyokat hagyott ott helyettük, míg Oroszországban élő nővérei ugyanígy cselekedtek. Aztán meghallgatta az esti híreket, és az egész katonai költségvetést szétosztotta az Egyesült Államok hatvanöt év feletti lakossága között.
Towanda annyit tevékenykedett a nap folyamán, hogy Evelyn teljesen kimerült estére.
Nem is csoda. Aznap este, miközben Evelyn vacsorát főzött, Towanda egy szobányi felnőtt- és gyermekpornófilm gyártóját ítélte halálra. És később, mosogatás közben, Towanda fél kézzel felrobbantotta az egész távol-keleti tűzfészket, hogy a harmadik
világháborúnak elejét vegye. És amikor Ed kikiabált a szobából, hogy kérne még egy sört, Towanda, mielőtt Evelyn megakadályozhatta volna, visszakiabált: – LÓFASZT, ED!
Ed nagyon csendesen felkelt a díványról, és kijött a konyhába.
– Jól vagy, Evelyn?”

Nőies tudás, a női bölcsesség mélységei 1.


A Csipkerózsika álomba szenderül – mesés beavatás a nőiségbe – könyvemben a legkönnyebben a Térdszéli Katica meséhez kapcsolódó fejezetet írtam meg. Egyébként talán ez a legrövidebb és legtömörebb fejezete is a könyvnek. Nem túlzás: egyszerűen kiöntöttem magamból. Minden egyes sora a mesének és a belőle származó gondolatoknak is mélyen a sajátom volt.
Hiszen kislányként, fiatal nőként én is bármikor el tudtam varázsolni a beszélőkémmel és a kirobbanó jókedvemmel a környezetemben lévő férfiakat: Édesapám szemében mindig láttam a helyeslést és a bátorítást, Nagybátyámat meg úgy csavartam az ujjam köré, ahogy kellett. Amikor megismertem férjem édesapját, az ő szemvillanásából azonnal láttam, hogy kapcsolatunkat mostantól az ő egyetértése, áldása és oltalma kíséri – és ez így volt haláláig.
Szóval tetszelegtem én rendesen ebben az okos lány szerepben. Aztán összekerültem egy igazi “Métisz-típusú” főnökasszonnyal, akit különösen szerettem és tiszteltem.

(Métisz a női bölcsesség istenasszonya és Zeusz első felesége volt, akinek azt jósolták, hogy két gyermeke lesz, egy lánya meg egy fia, és a fiú mindenben túlszárnyalja majd az apját. Ezután Zeusz addig ügyeskedett, míg elérte, hogy Métisz – aki akkor már méhében hordta Pallasz Athénét – egészen apróra zsugorodjon és bekebelezte. Amikor aztán az ő fejéből pattant ki teljes harci fegyverzetben Pallasz Athéné, a főisten valójában elorozta a nőktől a szülés privilégiumát is! Azt, hogy csak ők képesek életet adni. Pallasz Athéné abban a tudatban élt, hogy nincs is anyja. Méltán vált isteni atyja legkedvesebb gyermekévé, apuci okos lányává, mivel tudása a bal agyféltekés, férfias tudás volt, holott Métisz révén magában hordozta a női bölcsesség jobb agyféltekés tudását is, igaz hogy nagyon sokáig ez inaktív volt számára.)

Nos, az én Métiszem a következő, életre szóló tanulsággal ajándékozott meg a húszas éveim végén: Főkönyvelő volt, nagyon okos és lelkiismeretes egy olyan vezetői csapatban, ahol esélye sem volt annak, hogy okos érvelését a többi vezető egyáltalán követni tudja, nem hogy megértse. Kidolgozta, és aprólékosan alátámasztotta, hogyan lehet egy elég nagyszabású szociális intézkedési tervet megvalósítani. A javaslattal a cégnél dolgozó mintegy 1200 ember nagyon jól járt volna és a cég sem rokkant volna bele ennek anyagi terhébe. Ám eszébe sem jutott, hogy elővezesse. Ugyanakkor minden alkalommal, amikor az igazgatóval találkozott, valamit elsütött belőle. Amikor már a teljes javaslatát apránként bejuttatta igazgatónk tudatába és hagyott elég időt arra, hogy meg is tudja a pasas emészteni, egy következő találkozáskor azt mondta: Nagyon örültem és nagyon jónak tartottam Gábor a szociális intézkedési csomaggal kapcsolatos elképzeléseit, ezért megpróbáltam számokkal is alátámasztani, hogy mindez mennyire megalapozott és kivitelezhető. Azzal szó nélkül átnyújtotta neki a javaslatot leírva, táblázatokkal, grafikonokkal alátámasztva, beterjesztésre kész formában, első oldalán azt is megírva, hogy a következő vezetői értekezleten az Igazgatónak mit kellene ezzel kapcsolatban mondania.
És ha valaki közületek azt gondolná, hogy ezek után “Gábor” kikérte magának, hogy a szájába adjanak mások által kitalált, aprólékosan kidolgozott javaslatokat, az nagyon téved!
Jelen voltam azon a vezetői értekezleten, ahol az Igazgató – miután kellőképpen kifényezte magát és a nagyszerű ötletét – elővezette és egyhangú szavazással keresztülvitte Métiszem javaslatát. Ehhez mindössze a nők azon csendes, háttérbe húzódó bölcsessége kellett, hogy “többet ésszel, mint erővel”.
Bizonyára nektek is van ehhez hasonló élménye, története – örülnék, ha megosztanátok, mindannyiunk okulására!

Mesés beavatásmesék a nőiségbe

Miközben elkészültem a “Csipkerózsika álomba szenderül – mesés beavatásmesék a nőiségbe” könyvem kéziratával, már lelkesen nekifogtam következő könyvemhez a mesék válogatásának. Ezeket a meséket elkészítem hangosmese formában, és a You Tube csatornámra folyamatosan fel is fogom tölteni, miközben az első könyv mesei anyagát is idővel elkészítem.

Világszép Vaszilisza
A szép orosz népmese a felnőtté válás feladataiba, nehézségeibe avat be. VIlágszép Vaszilisza története rávezet arra, mekkora jelentősége van a megbízható intuíciónak és a belülről fakadó bölcsességnek. Ebben a mesében a bábu valójában nem egy külső segítő, hanem Vaszilisza belső erőközpontja, amelynek segítségével minden akadályt le tud küzdeni.

Holle asszony
A kedvelt Grimm mese látszólag a szép és szorgalmas mostohalány és a csúf és rest édesleány próbatételét mutatja be Holle asszony birodalmában: egyiknek aranyeső, másiknak szurok a fizettsége – de valójában sokkal többről van ebben a mesében is szó: életfonalról, ami véres lett, amiért le kell szállni egy másik világba, és megtalálni ezt is és a további fejlődéshez vezető utat is.

Mesés beavatások a nőiségbe

Két ígéret teljesítése a mai napon – két mérföldkő az életemben.
Ezen a nyáron két célt tűztem ki magam elé:
1. Megteremtsem a feltételét, hogy első mesés beavatáskönyvemet kiadassam. A könyv kézirata kész, egyik legfontosabb fejezete a címadó mese, amely az áldások szerepével foglalkozik. Ebből készítettem egy rövid bemutatót, amely You Tube csatornámon mostantól megtekinthető.

2. Online-kurzusokat indítsak saját weboldalon, bárki számára elérhető formában. A weboldalon az első online kurzus “Ráadáskarrier pályaelhagyóknak” rakétasebességgel készül. Ezen a weboldalon mostantól már elő lehet jegyezni a “Csipkerózsika álomba szenderül – mesés beavatás a nőiségről” c. könyvemet:

Görög citromleves

Amikor berobban a kánikula, ez a leves mindig jól jön: Pofon egyszerű elkészíteni és garantáltan nagy siker!

Hozzávalók:(ez négy nagyobb étkűre van méretezve)
újhagyma, húsleveskocka, citrom, 2 húsleveskocka, 1 marék rizs, 2 tojássárgája, 1 citrom, só, törött fekete bors

Görög citromleves

Elkészítés: Kis vajon megdinsztelem a nagyon apróra vágott újhagymát, beledobom a rizst, üvegesre párolom. Felöntöm forró vízzel (személyenként ½ literrel számolva) beledobom a két húsleveskockát. Amikor a rizs megpuhult, a 2 tojássárgáját habosra verek, a folyamatos keverés mellett hozzácsorgatom a citrom kicsavart levét, törött borssal ízesítem, majd állandóan kevergetve beleöntöm a forró levesbe. Idény zöld-fűszerrel (petrezselyemmel, kaporral, tárkonnyal, bazsalikommal, akár még mentával is) lehet ízesíteni, mindegyiktől más finom, pikáns íze lesz. Hidegen is finom nagy melegben.

Csajkovszkij: Anyegin

Ha jobban belegondolok, két operaélmény vezetett el Puskin meséihez, ahhoz, hogy a diafilmekre rátaláljak és a magyar fordításokkal nézhetővé tegyem azok számára, akik nem tudnak oroszul.
Először a Metropolitan színpadáról élő, egyenes közvetítésben láttam az Anyegint.

Eugene Onegin Met 2017 Netrebko Dolgov Mattei


Ekkor még maga az élmény is újszerű volt, hogy az ember beül az Uránia egyik kényelmes páholyába és a világ legjobb énekeseivel csodálhat meg egy előadást.
Ez alkalommal Anna Netrebko nyűgözött le, és a fiatal karmester, Robin Ticciati, akiről meggyőződésem, hogy még sokat fogunk hallani.
Hazaérve azonnal elővettem Puskin könyvét és újraolvastam az Anyegint. Tatjana levelét gimnáziumban kívülről fújtuk magyarul és oroszul is. Rákerestem és ízlelgettem a rég hallott orosz szavakat, amikből az opera közben nagyon sokat felismertem:

Письмо Татьяны к Онегину

Я к вам пищу – чего же боле?
Что я могу еще сказать?
Теперь, я знаю, в вашей воле
Меня презреньем наказать.
Но вы, к моей несчастной доле
Хоть каплю жалости храня,
Вы не оставите меня.
Сначала я молчать хотела;
Поверьте: моего стыда
Вы не узнали б никогда,
Когда б надежду я имела
Хоть редко, хоть в неделю раз
В деревке нашей видеть вас,
Чтоб только слышать ваши речи,
Вам слово молвить, и потом
Все думать, думать об одном
И день и ночь до новой встречию
Но, говорят, вы нелюдим;
В глуши, в деревне все вам скучно,
А мы… ничем мы не блестим,
Хоть вам и рады простодушно.

Зачем вы поссетили нас?
В глуиши забытого селенья
Я никогда не знала б вас,
Не знала б горького мученья
Души неопитной волненья
Смирнв со временем (Как знать?),
По сердцу я нашла бы друга,
Была бы верная супруга
И добрвдетельная мать.

Другой!.. Нет, никому ка свете
Не отдала бьа сердца я!
То в вышнем срждено совете…
То воля неба: я твоя;
Вся жизнь моя была залогом
Свиданья верного с тобой;
Я знаю, ты мне послан богом,
До гроба ты хранитель мой…
Ты в сновиденьях мне являлся
Незримый, ты мне был уж мил,
Твой чудный взгляд меня томил,
В душе твой голос раздавался
Давно… нет, это был не сон!
Ты чуть вошел, я вмиг узнала,
Вся обомлела, запылала
И в мыслях молвила: вот он!
Не правда ль? я тебя слыхала:
Ты говорил со мной в тишн,
Когда я бедным помогала
Или молитвой услаждала
Тоску волнуемой души?
И в это самое мгновенье,
Не ты ли, милое виденье,
В прозрачной темноте мелькнул,
Приникнул тдогдо к изголовью?
Не ты ль, с отрадой и любовью,
Слова надежды мне шепнул?
Кто ты, мой ангел ли хранитель,
Или коварный искусйтель:
Мои сомненья разреши.
Быть может, это все пустое,
Обман неопытной души!
И суждено совсем иное…
Но так и быть! Судьбу мою
Отныне я тебе вручаю,
Перед тобою слезы лью,
Твоей защиты умоляю…
Вообрази: я здесь одна,
Никто меня не понимавет,
Рассудок мой изнемогает,
И молча гибнуть я должна.
Я жду тебя: единым взором
Надежды сердца оживи
Иль сон тяжелый перерви,
Увы, заслуженным укором!

Кончаю! Страшно перечесть…
Стыдом и страхом замираю…
Но мне порукой ваша честь,
И смело ей себя вверяю…

Áprily Lajos fordításban így hangzik:

Tatjána levele Anyeginhez (Magyar)

Én írok levelet magának –
Kell több? Nem mond ez eleget?
Méltán tarthatja hát jogának,
Hogy most megvessen engemet,
De ha sorsom panaszszavának
Szívében egy csepp hely marad,
Nem fordul el, visszhangot ad.
Hallgattam eddig, szólni féltem.
És higgye el, hogy szégyenem
Nem tudta volna meg sosem,
Amíg titokban azt reméltem,
Hogy lesz falunkban alkalom,
S hetenként egyszer láthatom;
Csak hogy halljam szavát, bevallom,
Szóljak magához, s azután
Mind egyre gondoljak csupán,
Éjjel-nappal, míg újra hallom.
Mondják, untatja kis falunk,
A társaságokat kerűli,
Mi csillogtatni nem tudunk,
De úgy tudtunk jöttén örülni.

Mért jött el? Békességesen
Rejtőzve mély vidéki csendbe,
Tán meg sem ismerem sosem,
S a kínt sem, mely betört szivembe;
Tudatlan lelkem láza rendre
Enyhülne tán s leszállana,
S akit szívem kíván, kivárva,
Lennék örök hűségü párja
S családnak élő, jó anya.

Másé!… A földön senki sincsen,
Kinek lekötném szívemet.
Ezt így rendelte fenn az Isten…
Tied szívem, téged szeret!
Ó, tudtam én, el fogsz te jönni,
Zálog volt erre életem;
Az égieknek kell köszönni,
Hogy sírig őrzőm vagy nekem…
Rég álomhős vagy éjjelemben,
Látatlan is kedveltelek,
Bűvöltek a csodás szemek,
Rég zeng hangod zenéje bennem…
Nem álom volt; színezgető!
Beléptél, s ájulásba hullva,
Majd meglobbanva és kigyúlva
Szívem rád ismert: ő az, ő!
Nem a te hangod szólt-e újra,
Ha egy-egy csendes, bús napon
Ínséges szívekhez simulva
Vagy imádságban leborulva
Altattam égő bánatom?
Nem te vagy itt árnyék-alakban,
S nézel reám e pillanatban
Az áttetsző homályon át?
Nem te hajolsz párnámra éjjel,
Suttogsz: szerelemmel, reménnyel
Enyhíted lelkem bánatát?
Ki vagy? Őrangyal vagy te, féltőm?
Vagy ártóm és gonosz kisértőm?
Döntsd el hamar, hogy lássak itt.
Lelkem talán csak vágya csalja,
Tapasztalatlanság vakít,
S az égi kéz másként akarja…
Hát jó. Sorsom gyanútlanul
Gyónásommal kezedbe tettem,
Előtted könnyem hullva hull,
Könyörgök: védj, őrködj felettem…
Gondold el, mily magam vagyok,
Nincs egy megértő lelki társam,
Így élek néma tompulásban,
Én itt csak elpusztulhatok.
Várlak: emeld fel árva lelkem,
Nézz biztatón, ne adj te mást –
Vagy tépd szét ezt az álmodást
Kemény szóval. Megérdemeltem.

Végzem! Átfutni nem merem,
Megöl a félelem s a szégyen,
De jelleme kezes nekem,
Bízom: a sorsom van kezében…

Ezt követően néztem utána Puskin többi művének és találtam rá előszőr Puskin meséire és olvastam végig valamennyit.

Aztán tavaly egész véletlenül vettem észre, hogy a Puskinban ismét műsorra tűzték Anyegin egy korábbi, 2007-es nagy sikerű MET előadását Hvorostovkyval és Fleminggel.

Eugene Onegin Met 2007 Fleming Vargas Hvorostovky Aleksashkin


Ebben az előadásban azonban az időközben elhunyt Hvorostovky valami olyasmit csinált, ami elképzelhetetlen: Szerethetővé tetti Anyegin figuráját. Nemcsak azért, mert azonnal el tudta hitetni belépésekor, hogy Tatjana nem véletlenül szeretett bele első pillanatban. Hanem azért, mert ebből a nagyon negatív szereplőből egy esendő, érző embert farag. Lenyűgöző volt!
Azóta is kerestem az alkalmat és a lehetőséget, hogy mikor tudnám mindkettőt újból megnézni. És most végre rátaláltam, bárki számára elérhető módon az interneten.

Harmatos kritika

A pedagógusok munkájáról évente egyszer megemlékeznek, és ez rendben is van így.
Minden ember lelkében él – remélhetőleg – legalább egy tanítója, akitől valamikor nagyon komoly segítséget, személetmódot, hozzáállást kapott. Én az első diplomamunkámmal való konzultálásokat nem fogom elfelejteni, amíg élek. Akkor még nyoma sem volt asztali számítógépeknek, így az általam agyonjavítgatott, olvashatatlan jegyzetekből édesapám aprólékos, gondos munkával készítette el a gépelt kéziratot, amit aztán nagy büszkén elvittem Juditnak, a konzulensemnek. Ő eredetileg vegyészmérnők volt és két éve kezdett el értékelemzést tanítani a Közgazdasági Egyetemen. Hárman voltunk, akik ezt a témát választottuk és nála írtuk a diplomamunkánkat. Kézbe vette, figyelmesen beleolvasgatott, időnként lelkesen ilyeneket mondott: “Hát ez nagyon jó! Zseniális! Hűha! Fantasztikus!” Majd nagy szeretettel rám nézett meleg barna tekintetével, kezébe vett egy ollót és megkérdezte: “Megengeded, hogy egy kicsit változtassak a szerkezetén?” Beleegyezően bólintottam, fogalmam sem lévén arról, mire készül. Ezután az ollóval szinte bekezdésenként szétszabdalt minden lapot, vett egy csomó üres A4-es papírt és ragasztót, majd egészen más sorrendben felragasztgatta rájuk a papírcsíkokat. Eleinte nem hittem el, hogy valóban széjjelvágja, amit édesapám fáradhatatlan kitartással legépelt nekem, aztán lassan beletörődtem, hogy ennek annyi… Az újonnan készített papírsaláta hegyet elégedetten kezembe nyomta, rám nézett rám szeretettel, és ennyit mondott: “Ági, ez tényleg nagyszerű lesz, ha újraírod!” Nem hangzott el egyetlenegy kritikai észrevétel, csak dicséret és lelkesítés. A miszlikbe vágott dolgozatban mégis ott volt a kemény kritika, de mellette a biztatás is, hogy meg fogom tudni csinálni.
…és ez még kétszer megismétlődött, mire nyomdába vihettem a dolgozatot…

Ez jutott eszembe az alábbi kis történetet olvasva:
“A Mester nagyon tudott kritizálni, ha így gondolta, hogy helyénvaló a bírálat.
Ugyanakkor dorgálásai miatt – általános csodálkozásra senki sem neheztelt meg rá. Amikor egyszer efelől kérdezték, így válaszolt:
– Minden azon múlik, hogy hogyan csináljuk. Az emberek olyanok, mint a virágok: a lágyan hulló harmatra nyitottak és befogadják, de a szakadó esőtől bezárulnak.”
Melo: Abszurd egypercesek
Köszönöm, Judit, éljenek az igazi pedagógusok!
https://agistrastudio.webnode.hu/

Boldogság


Egy hete Balatonalmádiban. Még egyszer átjavítottam – immár tizedszer – a “Csipkerózsika álomba szenderül – beavatásmesék kislányoknak” kéziratát és már csak Csanád hiányzó fejezetrajzait várom, hogy tördelni lehessen.
Kék ég, platánok, fenyők és rigófütty a kertben, fenséges víztükör, hattyúk a strandon, szerető társ az oldalamon – csupa-csupa flow!
Keveset beszélek, sokat gondolkodom. Olvasok és írok. Írok és olvasok. Ma reggel például azt, amit Mello írt a boldogságról:

“- Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Rettenetesen szükségem van egy kis segítségre, máskülönben megbolondulok. Egyetlen szobában élünk: a feleségem, a gyermekeim, meg az apósom és anyósom. Az idegeink kikészültek, egymással üvöltözünk. A szobánk maga a pokol.
– Megígéred, hogy megteszed, akármit is mondok neked’? – kérdezte a Mester.
– Esküszöm, bármit megteszek.
– Jól van. Hány állatotok van?
– Egy tehenünk, egy kecskénk és hat tyúkunk.
– Tartsd bent azokat is a szobában, ahol laktok. Aztán egy hét múlva gyere vissza.
A tanítvány megrémült. De mivel megígérte a Mesternek, hogy engedelmeskedik, bevitte az állatokat is. Egy hét múlva nyomorultan és siránkozva tért vissza.
– Boldogság? – Idegroncs vagyok. A kosz! A bűz! A zaj! Az őrültség határán vagyunk mindannyian!
– Menj haza – mondta a Mester -, és tedd ki az állatokat.
Az ember egész úton rohant hazafelé. Másnap örömtől csillogó szemmel jött vissza.
– Mily gyönyörű az élet! Az állatok kint vannak. A szobánk maga a mennyország, olyan csendes, tiszta és tágas!”
Mello: A csend szava