Tervezés szerepe a kontroller munkájában

Találtam néhány jól hasznosítható prezentációt az interneten a témában való elmélyüléshez:

További előadások:

1. zeus.bke.hu/oktatas/mernok/mk2006/terv_rdsz_h4.pdf
2. www.kevip.hu/kontrolling-4-tervezes.ppt

A kockás papír sok mindent elbír!

Az Üzlettárs magazin új sorozatot indított “Sikerkontrolling kezdőknek” címmel. amelynek első írása az üzleti tervről szól. A kisvállalkozások kudarcának okai között szinte mindig vezető helyen említik a megfelelő tervezés hiányát. A legfontosabb, hogy az értékesítés számai minél megalapozottabbak legyenek. Hogy mi történik, ha nem elég megalapozottak? Az alábbi esettanulmányból kiderül:
Forrás

1. AzZ ÜZLETI TERV
Szerző: Ájus Ferenc
A kisvállalkozások kudarcának okai között szinte mindig vezető helyen említik a megfelelő tervezés hiányát. A legfontosabb, hogy az értékesítés számai minél megalapozottabbak legyenek. Hogy mi történik, ha nem elég megalapozottak? Az alábbi esettanulmányból kiderül.
Az AB&C Kft. – nevezzük így cégünket – 2003-ban indult családi vállalkozásként mint könyvkiadó. A tulajdonosok korábban nagyvállalatoknál dolgoztak középvezetőként, adminisztratív munkakörökben. Az a nyerőnek tűnő ötletük támadt, hogy kiadnak egy internetről szóló könyvet. A férj volt a könyv szerkesztője, a testvére az illusztrátor, sógora a logisztikus, felesége pedig a nagykereskedőkkel tartotta a kapcsolatot. Könyvszakmai tapasztalata azonban egyiküknek sem volt, nem csoda, hogy a példányszám megtervezése jelentette a legnagyobb gondot. Végül rábukkantak egy könyvpiaci tanácsadó hirdetésére, aki úgy vélekedett, hogy a terítéshez legalább 3 ezer példány kell. Ennek alapján formába öntöttek egy költség- és egy eredménytervet
Annyira bíztak a könyv sikerében, hogy a háromezer darabos eladott példány nem tűnt túlzásnak. Mindenesetre érzékenységi számítást is készítettek. A számításokból kiderült: ezer eladott példánynál még veszteségesnek ígérkezett a projekt, és igazán jelentős nyereséget csak akkor remélhettek, ha az eladás 3 ezer darab körül alakul. Ehhez képest a tényleges eladás mintegy 1500 példány volt, három év alatt. Ez azt jelentette,hogy a projekt körülbelül nullszaldós lett, úgy, hogy a családtagok ingyen dolgoztak benne.

Késő bánat

Utólag a következőket tudták meg:

  • A magyar könyvpiacon az átlagos példányszám évről évre csökken, már 2 ezer példány alatt van.
  • A tanácsadó (aki a háromezres tippet adta) valójában egyszerű könyvesbolti eladó volt.
  • Minden nagykereskedő pontosan meg tudja mondani, hogy neki első körben hány darab könyv kell. Elég lett volna akkor leadni a nyomdai rendelést, amikor ezt már tudják. Így sokkal szilárdabb alapokon nyugodott volna a terv (Sőt az is lehet, hogy ennek ismeretében leállítják a projektet).

    A tanulság

    Kezdő vállalkozónak célszerű olyan területen próbálkoznia, ahol a tulajdonosoknak már van jártasságuk, tapasztalatuk. Az értékesítési tervbe ne azt írjuk be, amit szeretnénk elérni, hanem azt, amit adatokkal alátámaszthatóan, szinte bizonyosan el is tudunk érni. Gondolkodjunk egy idegen fejével! Neki mivel tudnánk igazolni, hogy ez az eladási szint meglesz? Semmivel? Akkor a saját érdekünkben tekintsünk el a projekttől, vagy ha nem, akkor csak minimális költségszinttel, eladósodás nélkül, kicsiben érdemes kipróbálni.
    (Bár az eladott darabszámra vonatkozó tervek hibásak voltak, a terv mégis hasznos volt ahhoz, hogy a költségeket ésszerű keretek között tartsa a cég.)

  • Baj, ha egy kontroller nem ismeri a “Gondolatok a könyvtárban”-t?

    Akadémii Könyvtár
    Tulajdonképpen nem baj. Ettől még lehet szakmájának kiváló művelője. Ám a felsőfokú végzettség valamelyest kötelez arra, hogy az általános műveltséggel se álljunk hadilábon. Tudjunk pallérozottan kommunikálni szóban, írásban. Ehhez viszont nagy segítséget jelent a jelentős irodalmi művek ismerete.

    Ha negyvennyolc kontrolling szakirányos hallgató közül egy sem tudja, hogy ki és melyik versében írta, hogy “Mi dolgunk a világon? küzdeni / Erőnk szerint a legnemesbekért”, az azért elgondolkoztató. Annyira, hogy nem is tudok mellette szó nélkül elmenni. Az elmúlt évek előadásai során szomorú statisztikát gyűjtöttem be arról, hogy mi mindent nem olvasnak a hallgatóim. Most még ez is…

    Vettem a fáradtságot és utánanéztem, tényleg kikerülhetett az érettségi tudásanyagából ez a vers? Szó sincs róla:

  • 2003-ben irodalmi írásbeli tétel volt “Vörösmarty Mihály Gondolatok a könyvtárban című versének elemző értelmezése”.
  • A 2004-2005-ös tanév szóbeli érettségi tétel-ajánlásai között is szerepel: 14./ A) Vörösmarty Mihály – a magyar romantika kiteljesedésének költője: A haza s emberiség költője: Gondolatok a könyvtárban – műelemzés
  • A 2008. évi irodalmi tételek között is szerepel: “Az emberi élet értelmének kutatása és az ezzel kapcsolatos válaszok Vörösmarty nagy gondolati verseiben”

    …Valami nagyon nincs rendben!

    Azt már nem is remélem hogy hallgatóim rendszeresen látogatnák az MTA Akadémiai könyvtárát, amelynek 1826. december 23-i megnyitójára született a vers. Az MTA Könyvtára – amely a Teleki-hagyaték mintegy húszezer kötetébõl nőtte ki magát az ország egyik legnagyobb tudományos szakkönyvtárává, történeti szempontból is országos jelentőségű nyomtatott, kéziratos, levéltári és egyéb információhordozókon található anyagot gondozó nemzeti intézmény.
    Remélem viszont, hogy kedvet kapnak néhányan meglátogatni a 2003-ban újból megnyitott Vörösmarty-emlékszobát, amelyben a költő több kézirata is helyett kapott. A két tárlót ugyanaz az akadémiai környezet veszi körül, amelyben Vörösmarty élt és dolgozott.

    Kézirat

    A Gondolatok a könyvtárban c. versben (MTAKK K 721/I. 78-80.) Vörösmarty költői képekkel olyan nyelvfilozófiai gondolatokat fogalmazott meg, amelyekkel Széchenyi érvelt prózában 1842-ben akadémiai megnyitó beszédében.
    Annak reményében, hogy hátha akad, aki időt szán arra, hogy itt és most pótolja ezirányú irodalmi hiányosságát, elérhetővé teszem a teljes verset:

    Vörösmarty Mihály: GONDOLATOK A KÖNYVTÁRBAN

    Hová lépsz most, gondold meg, oh tudós,
    Az emberiségnek elhányt rongyain
    Komor betűkkel, mint a téli éj,
    Leírva áll a rettentő tanulság:
    “Hogy míg nyomorra milliók születnek,
    Néhány ezernek jutna üdv a földön,
    Ha istenésszel, angyal érzelemmel
    Használni tudnák éltök napjait.”
    Miért e lom? hogy mint juh a gyepen
    Legeljünk rajta? s léha tudománytól
    Zabáltan elhenyéljük a napot?
    Az isten napját! nemzet életét!
    Miért e lom? szagáról ismerem meg
    Az állatember minden bűneit.
    Erény van írva e lapon; de egykor
    Zsivány ruhája volt. S amott?
    Az ártatlanság boldog napjai
    Egy eltépett szűz gyönge öltönyén,
    Vagy egy dühös bujának pongyoláján.
    És itt a törvény – véres lázadók
    Hamis birák és zsarnokok mezéből
    Fehérre mosdott könyvnek lapjain.
    Emitt a gépek s számok titkai!
    De akik a ruhát elszaggaták
    Hogy majd belőle csínos könyv legyen,
    Számon kivül maradtak: Ixion
    Bőszült vihartól űzött kerekén
    Örvény nyomorban, vég nélkül kerengők.
    Az őrült ágyán bölcs fej álmodik;
    A csillagászat egy vak koldus asszony
    Condráin méri a világokat:
    Világ és vakság egy hitvány lapon!
    Könyv lett a rabnép s gyávák köntöséből
    S most a szabadság és a hősi kor
    Beszéli benne nagy történetét.
    Hűség, barátság aljas hitszegők
    Gunyáiból készült lapon regél.
    Irtózatos hazudság mindenütt!
    Az írt betűket a sápadt levél
    Halotti képe kárhoztatja el.
    Országok rongya! könyvtár a neved,
    De hát hol a könyv mely célhoz vezet?
    Hol a nagyobb rész boldogsága? – Ment-e
    A könyvek által a világ elébb?
    Ment, hogy minél dicsőbbek népei,
    Salakjok annál borzasztóbb legyen,
    S a rongyos ember bőszült kebele
    Dögvészt sohajtson a hír nemzetére.
    De hát ledöntsük, amit ezredek
    Ész napvilága mellett dolgozának?
    A bölcsek és a költők műveit,
    S mit a tapasztalás arany
    Bányáiból kifejtett az idő?
    Hány fényes lélek tépte el magát,
    Virrasztott a sziv égő romja mellett,
    Hogy tévedt, sujtott embertársinak
    Irányt adjon s erőt, vigasztalást.
    Az el nem ismert érdem hősei,
    Kiket – midőn már elhunytak s midőn
    Ingyen tehette – csúfos háladattal
    Kezdett imádni a galád világ,
    Népboldogító eszmék vértanúi
    Ők mind e többi rongykereskedővel,
    Ez únt fejek – s e megkorhadt szivekkel,
    Rosz szenvedélyek oktatóival
    Ők mind együtt – a jók a rosz miatt –
    Egy máglya üszkén elhamvadjanak?
    Oh nem, nem! amit mondtam, fájdalom volt,
    Hogy annyi elszánt lelkek fáradalma,
    Oly fényes elmék a sár fiait
    A sűlyedéstől meg nem mentheték!
    Hogy még alig bír a föld egy zugot,
    Egy kis virányt a puszta homokon
    Hol legkelendőbb név az emberé,
    Hol a teremtés ősi jogai
    E névhez “ember!” advák örökűl –
    Kivéve aki feketén született,
    Mert azt baromnak tartják e dicsők
    S az isten képét szíjjal ostorozzák.
    És mégis – mégis fáradozni kell.
    Egy újabb szellem kezd felküzdeni,
    Egy új irány tör át a lelkeken:
    A nyers fajokba tisztább érzeményt
    S gyümölcsözőbb eszméket oltani,
    Hogy végre egymást szívben átkarolják,
    S uralkodjék igazság, szeretet.
    Hogy a legalsó pór is kunyhajában
    Mondhassa bizton: nem vagyok magam!
    Testvérim vannak, számos milliók;
    Én védem őket, ők megvédnek engem.
    Nem félek tőled, sors, bármit akarsz.
    Ez az, miért csüggedni nem szabad.
    Rakjuk le, hangyaszorgalommal, amit
    Agyunk az ihlett órákban teremt.
    S ha összehordtunk minden kis követ,
    Építsük egy újabb kor Bábelét,
    Míg oly magas lesz, mint a csillagok.
    S ha majd benéztünk a menny ajtaján,
    Kihallhatók az angyalok zenéjét,
    És földi vérünk minden csepjei
    Magas gyönyörnek lángjától hevültek,
    Menjünk szét mint a régi nemzetek,
    És kezdjünk újra tűrni és tanulni.
    Ez hát a sors és nincs vég semmiben?
    Nincs és nem is lesz, míg a föld ki nem hal
    S meg nem kövűlnek élő fiai.
    Mi dolgunk a világon? küzdeni,
    És tápot adni lelki vágyainknak.
    Ember vagyunk, a föld s az ég fia.
    Lelkünk a szárny, mely ég felé viszen,
    S mi ahelyett, hogy törnénk fölfelé,
    Unatkozzunk s hitvány madár gyanánt
    Posvány iszapját szopva éldegéljünk?
    Mi dolgunk a világon? küzdeni
    Erőnk szerint a legnemesbekért.

    Előttünk egy nemzetnek sorsa áll.
    Ha azt kivíttuk a mély sülyedésből
    S a szellemharcok tiszta sugaránál
    Olyan magasra tettük, mint lehet,
    Mondhatjuk, térvén őseink porához:
    Köszönjük élet! áldomásidat,
    Ez jó mulatság, férfi munka volt!

    1844 vége

    Forrás: Magyar Elektronikus Könyvtár